A fotozz.hu-n sokak által csak bogárseggmakróknak nevezett fotók lehetnek nagyon jók és lehetnek nagyon rosszak is. Érdekes sorozatra bukkantam a minap, mivel ezen képek között mind jó, mind az arcomra fintort csalogató képeket is találtam. Mi kell egy nagyon „sikeres” katicabogár képhez? – egy jó makróobjektív – jól lágyított fényű vaku – giccsvízszóró (aka. kézi virágpermetező) – no és persze katicabogár ami éppen csinál valamit. Hogy mit, azt mindenki saját képzeletére bízom. Túl sokat azért ne várjunk tőle 🙂 Nos tehát akkor a képek… Az első két képnél még azt mondtam szépen megoldott, színharmóniával is rendelkező fotók. Aztán néztem tovább. A harmadik kép kékje már erősen gyanús volt, itt már ráncoltam a szemöldököm. A negyedik kép műesője már kiverte a biztosítékot, „izé, ez egy kicsit gáz”, gondoltam. Az ötödik képpel semmi bajom 🙂 De a hatodik! A PS-elt mű víztükröződéssel. Valami borzalmas. Hetedik aranyos, bár a kompozíción talán még lehetne gondolkodni. Nyolcadik megint a művíztükörjével borzasztott el. Kilencediknél érdekes a zöldes aura. Tizedik aranyos. Tizenegyedik is tetszett. S végül a tizenkettediknél ismét belefutunk a művíztükörPScsodába. Vagy csak engem ráz ennyire a hideg az meglehetősen irreális PS munkától? Lehet egyébként jól is PS-elni egy katicabogár makrót. Erre a legutolsó, már a facebookon talált (köszi Xi :D) kép mutat remek példát. 😉 No, szóval a lényeg: sose essünk át a paci túlsó oldalára, még a giccsvíz elmegy, de azért mindennek van határa. Szerintem. Szerinted?
