Egy évtizedet, vagy még többet visszarepülni a digitális fényképezés idővonalán nem csak érdekes, de szórakoztató és vicces utazás is. A ma már „dinoszauruszoknak” számító egykori gépmodellek képességei nem egyszer csalnak mosolyt szánkra – felteszem ugyanúgy, ahogy a mostaniak fognak a tíz év múlva visszanéző ajkaira.
Igen, ez az első digitális fényképezőgép! Ez a furcsa, babakék, kb. 30 x 30 cm-es doboz, a maga 3,6 kilójával volt a digitális forradalom…ha nem is kirobbantója, de előhírnöke. Az első digigép persze nem a semmiből termett. Évek óta meglévő, de sok esetben még újdonságnak számító alkatrészekből rakták össze. Képérzékelője egy nemrég kifejlesztett Fairchild gyártmányú CCD volt, de magát a CCD-t (charge-coupled device – töltéscsatolt eszköz) 1969-re fejlesztette ki Willard Boyle és George Smith, a Bell-Labs kutatói. Ötletükért 2009-ben fizikai Nobel-díj is járt. A Kodak digigép hasonló új technológiákat vonultatott fel. Sasson visszaemlékezése szerint egy évébe telt ezeket összeszerelni. Az a/d átalakítót például egy digitális voltmérőből szerelte ki, de a készülék számítógép alkatrészeket, különféle optikák elemeit, valamint egy Super8-as kamera főbb részeit is tartalmazta. A masinát 16 db nikkel-cadmium elem táplálta energiával. 
Szóval a szenzor 0,01 megapixeles volt, egészen pontosan 100 x 100 képponttal, na és persze monokróm. A gépet akkor még nem digitálisnak, hanem „film-nélkülinek” hívták. A képeket mágnesszalag rögzítette, egy akkoriban modernnek számító, egyszerű kazettára. Ahhoz, hogy a 100 x 100 pixeles rögzített kép a szalagra kerüljön 23 másodpercre volt szükség. A kép eltárolására a pufferbe csak a mp tört részére (75 ms) volt szükség. A mágnesszalagon kb. 30 fotó fért el. A képek megtekintéséhez (LCD akkoriban még nem létezett) a gép oldaláról eltávolított kazettát egy speciálisan átalakított, egykor normális magnóként funkcionáló lejátszóba tették, melyet egy tévére kötöttek. Az eszköz egy Motorola számítógép közbeiktatásával a 100 soros képet 400 soros, fekete-fehér NTSC állóképpé konvertálta. 
A fényképezőgépet 1977-ben U.S. Patent 4131919 licensz számon védette le a cég, elektronikus állókép kamera néven. Sasson 2009-ben Obama elnöktől Technológiai és Innovációs Nemzeti kitüntetést vehetett át. 
A Kodak és Sasson kísérlete persze csak egy próba, egy tanulmány, és hiába sikeres, az amerikai vállalatnak nem volt vele semmilyen terve, így továbbfejlesztésre, és főleg sorozatgyártásra nem került. Az első digi fényképezőgép, csak egy fura, nagydarab élettelen jószág a digitális fotózás képzeletbeli vitrinjének első polcán. A kereskedelmi forgalomba tervezett digitális fényképezőgépek csak évekkel később, a 80-as évek elején kezdenek beszivárogni a köztudatba, de akkor sem csinálnak forradalmat. Arra egy újabb évtizedet kell várnunk, az olcsóbb, még többet tudó fényképező eszközökig, az LCD és a kényelmesebb adattárolás nyújtotta előnyökig. Az alábbi videókon Sasson maga mutatja be a gépet:
