Rögtön a Photokina első nyilvános napján lehetőségünk volt leülni Zurab Kiknadze úrral a Nikon tervezéssel foglalkozó termékmenedzserével egy rövid, 25 perces interjúra.
Kezdjük rögtön a legújabb termékkel, a pénteken bejelentett D750-nel. Miért gondolták, hogy szükség van a D610 és a D810 között egy további modellre? Először is had emeljem ki, hogy ez egy kiemelkedően remek fényképezőgép. Van benne néhány olyan újdonság, aminek én fotósként is nagyon örülök. Úgy gondoljuk, hogy ennek a gépnek van létjogosultsága a két gép között. Az FX szegmens folyamatosan nő, mert egyre inkább megfizethető. Emellett úgy érezzük, hogy nagy a távolság a D610 és a D810 között. Például sokan vannak, akik már meg tudják fizetni a D610-et, de egy kicsivel több funkcionalitásra van szükségük. A D810 viszont kívül esik a megfizethető kategórián. Persze a D810 nincs túlárazva, egyszerűen csak nagyon sokat tud. Szóval úgy láttuk, hogy van a két gép között még hely egy harmadiknak. És nem csak ár szempontból, de a tudás szempontjából is. Persze ez veszélyes is lehet, hiszen néhány jellemzőjében a D750 túlszárnyal a D810-en is. Az egyik személyes kedvencem a -3 EV mellett is használható élességállítási rendszer. Ez őrület. Már a D810 és a D4s -2 EV-s teljesítménnyel is nagyon boldog voltam. A D610 egy nagyon jó fényképezőgép lelkes amatőröknek. Nem igazán olyanoknak készült, akik a fotózásból szeretnének megélni, de néhány hete még nekik is ezt ajánlottuk másodig, tartalék gépnek. Most a D750 sokkal jobban megfelel erre a célra, ráadásul sokaknál nem csak tartalék, de fő gépnek is megfelelő lehet. Olyan funkciói vannak, amik így együtt egyedivé teszik. A videó képesség sokat javult. A videók utófeldolgozásán dolgozók például nagyon fognak örülni az új Flat képmódnak, ami a természetesnél is természetesebb színeket, így utólag jobban feldolgozható videót eredményez. Könnyebb így a szerkesztés során megtartani a csúcsfényeket és árnyékos részeket, mint korábban. Kiemelendő még a sebessége, a kompakt felépítése és a dönthető LCD is. Sok sajtóeseményen látni, hogy a fotósok a fejük fölé emelt géppel próbálnak a tömeg fölött elfotózni. Tehát egy sor olyan funkció van, ami ezt a gépet egyedivé teszi és biztosítja a helyét a két már meglévő gép között. Akartam is kérdezni, hogy miért választották az ebben a kategóriában nem megszokott dönthető LCD-t? Megjelent ez igényként a fotósok irányából? Ez egy érzékeny téma. Nem akarom elárulni a pontos arányokat, de sok fotós kérte ezt a funkciót, sokan pedig elutasítják. Érthető természetesen az elutasítás, hiszen ezzel a fényképezőgép strapabíróságát gyengítjük egy esetlegesen letörhető alkatrésszel. A másik oldalon viszont ott van az extra segítség, amit nem csak fej fölötti fotózásnál, de videózásnál is megkapunk. De szerintem a dönthető LCD előnyeit már senkinek nem kell bemutatnunk. A hátrányok között viszont nem hallgathatjuk el a megnövekedett sérülékenységet sem. Várható-e Ön szerint a dönthető LCD megjelenése a többi profi fényképezőgépben is? A mindennapi munkában nyúzott eszközök esetén semmiképp sem tervezzük a dönthető LCD beépítését. Ha mégis szükség lenne rá – elsősorban videók esetén – akkor mindig ott a külső monitor csatlakoztatásának a lehetősége. Ha profi videós lennék, aki egész nap egy ilyen kamerával dolgozik, akkor inkább vennék hozzá egy külső monitort. A pénteki bejelentéskori meglepetés részben abból származhatott, hogy sokan, köztük az olvasóink is inkább egy D400 bejelentésre számítottak. Ők most kicsit csalódottak. Van-e valami oka, hogy annak a vonalnak a fejlesztését visszatartják? Azt hiszem ez az egyik legnehezebb kérdés, amit kérdezhet. Nagyon sok faktort kell figyelembe venni, amikor a D300s utódjáról kell dönteni. Ott van például a D7100, ami nagyon sok tekintetben túlszárnyal a D300s-en. Azt is figyelembe kell vegyük, hogy mit szeretnének a vásárlók. Az FX formátum mindig is egy vágyott terület volt, és most a D600, D610 és D750 megjelenésével minden eddiginél elérhetőbbé vált. Amikor azt vizsgáljuk, hogy melyik gépnek készítjük el a frissítését, akkor mérlegelnünk kell, hogy ki venné meg. Végig kellett gondoljuk, hogy ki fog áttérni az FX formátumra és ki marad majd a DX formátumnál. Két dolog lehet, ami az embereket a DX formátumnál tartja. Az egyik az objektívpark, a másik a kivágás faktor. A D300s egy félprofi fényképezőgép, miközben a mi profi objektív kínálatunk a DX formátumra elég limitált. Így nem érezzük, hogy a meglévő profi DX optikák sok embert tartanának vissza az FX-re váltástól. A másik tényező a kivágás faktor, amit elsősorban a természetfotósok kedvelnek. Az FX rendszerű gépeinkben elérhető egy képkivágás mód, amivel a DX szenzorok méretéből adódó képkivágás imitálható. Sokan persze idegenkednek ettől, de ha figyelembe vesszük, hogy milyen felbontások állnak már a rendelkezésünkre, akkor könnyen belátható, hogy egy kis képkivágással nem vesztünk olyan nagyon sokat. Sajnos a kutatás fejlesztői részlegünk kapacitása véges. Mindig figyelembe kell venni a prioritásokat. Bár most a DX egy kicsit hátrébb szorult, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy ne lenne fontos. A DX piac nagyon fontos számunkra, és mindaddig jelen leszünk rajta, amíg valami változás teljesen értelmetlenné nem teszi a kategóriát. A D300s-t nem közvetlen utóddal fogjuk leváltani, hanem olyan alternatívát kínálunk, aminek a D300s közönsége szerintünk jobban örülne. Sajnos nem az a cég vagyunk amelyik minden szűk piaci szegmensbe, minden fotósnak külön, személyre szabott fényképezőgépet tud kínálni. De igyekszünk minden kisebb csoport elvárásainak megfelelni, számukra gépet biztosítani. Persze mindig lesznek olyan igények, amelyeknek az adott pillanatban nem tudunk megfelelni, de ez hajt minket előre, hiszen igyekszünk megoldást nyújtani a lehető legtöbb igényre. Hamár a szűk piaci szegmensekről beszéltünk. Milyen volt a Df piaci fogadtatása? Kevert, de pozitív. Nem azért jelentünk meg a piacon azzal a géppel, hogy nagy piaci részesedést érjünk el. Nem volt olyan irreális elvárásunk, hogy ez a gép nagy mennyiségben fog fogyni és megtermeli a Nikon teljes profitját. Ez egy olyan gép, amit egy szűk vásárlói körnek építettünk, felhasználva a Nikon örökségét. Ma mindenki a videó funkció továbbfejlesztését követeli tőlünk, miközben a D90 megjelenésekor a vásárlók többsége elégedetlen volt, mondván nekik nincs szükségük videó funkcióra egy fényképezőgépben. Most azt a kört szerettük volna kiszolgálni egy gyönyörű géppel, akik csak tisztán fotózni szeretnének. Szóval ha azt kérdezi, hogy sokmillió eladott darabbal sikeres-e, akkor azt kell mondanom, hogy nem. De ha azt nézzük, hogy elértük-e azt, amit szerettünk volna, akkor mindenképpen sikeres. Hiszen létrehoztunk egy Nikon F jellegű digitális gépet, ami támogatja a nem AI objektíveket is. Egyébként pedig mi is emberek vagyunk és szeretünk érdekes, különleges dolgokat alkotni, ami bennünket is szórakoztat. Nagyon hasonló dolog történt 2000-ben, amikor már mindenki a digitális fényképezőgépekre koncentrált. A mérnökök elővették a kb. 40 évvel korábban gyártott távmérős Nikon S rajzait és nulláról indulva újra felépítették a gyártását. Nem voltak már meg a gépek, a formák, semmi. Mindezt csupán szórakozásból és tiszteletből, hiszen az a gép akkor a Leica első számú vetélytársa volt a piacon. Kihívásnak sem volt utolsó, hogy lássuk meg tudjuk-e újra építeni azt a gépet 40 évvel később. Ráadásul az emberek úgy vitték mint a cukrot. Sokan ismerték, korábban használták már azokat a gépeket, így kötődtek is hozzájuk. Hogy látják a tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek piacát. Úgy alakul ahogy tervezték? Területileg szét kell bontanunk a dolgokat. Amerikában elég rosszul áll a dolog, miközben Japánban nem volt gond a bevezetésével. Európában már majdnem az elfogadottság határán járunk. Mi hiszünk ebben a piacban és egyáltalán nem óvatoskodunk. Mások nagyon óvatosan mozognak ezen a területen, mi folyamatosan adjuk ki az újabb és újabb modelleket. De nem próbálunk meg minden területet lefedni ilyen gépekkel. Jól körülhatárolható csoportokat próbálunk megcélozni, de a profi fotósok nincsenek köztük. Nem akarjuk azt mondani az embereknek, hogy vegyenek Nikon 1-et és használják modell fotózásra. Ettől persze még vannak, akik így tesznek, de eredetileg nem erre építettük. Nagy reményeink vannak, de nem csak rajtunk múlik a dolog. Fontos a vásárlók visszajelzése és hozzáállása, illetve a teljes iparág hozzáállása is. Mindenesetre még nincs abban a helyzetben a tükör nélküli cserélhető objektíves piac, hogy átvegye a DSLR-ek szerepét. A kompakt fényképezőgépek szerepét a mindennapokban egyre inkább átveszik az okostelefonok. Ezt fenyegetés vagy lehetőségnek látják? A valóság nyilván az, hogy ez egy fenyegetés, nyilván hazudnék, ha mást mondanék. A teljes fotóipar érzi az okostelefonok előretörését. Ez valóság. De az én személyes véleményem az, látva a fejlesztéseket is, hogy mi ezt egy lehetőségként kell kezeljük. Az okostelefonokat egy kiegészítőként kell látnunk. Amikor a kezembe veszem a telefonom, akkor nem egy fényképezőgép vetélytársat látok benne, hanem egy lehetőséget. Ma a fotózás egy része a közösségi élmény köré épül. Miért ne használhatnánk a telefont egy olyan eszközként, ami összeköti a fényképezőgépünket a világgal? Az ember elkészítheti a képét egy DSLR-rel vagy Coolpix-szel, majd a tableten megszerkesztheti a képet, majd megoszthatja másokkal, vagy hozzáadhatja a blogjához, stb. Ezt persze okostelefonnal is lehet, de fényképezőgéppel sokkal jobb lesz a minőség. Néhány éve volt egy hullám, amikor az összes haditudósító és sportfotós a telefonjával fotózott és videózott. De nem azért tették, mert az jobb volt, mint amit addig csináltak, hanem mert valami mást, valami különlegeset akartak csinálni. De ez azóta elhalt. A fotósok nem okostelefonnal készítik el a portfóliójukat. Kipróbálták, megnézték, de azóta visszatértek a komoly munkához.
