Ha az ember szeretne valami csodálatosan szép helyre elutazni, ami nincs túl messze Európától, alap, hogy Izlandra gondol. Izland a maga vulkános, gejzíres világával önmagában is csodaszép, de ha nincs egy jó vezetőnk, aki tudja, hova érdemes menni, akkor csak tapogatunk az átlagos izlandi tájban, mint vak a hajnalt. Ha viszont megmondják, hova érdemes, akkor olyan fotókat készíthetünk, mint Mikael Buck.
Igen, valóban kellett igen jó idegenvezető ahhoz, hogy Mikael Buck e lélegzetelállító fotókat elkészíthesse. A túra alkalmával segítségére voltak Einar Runar Sigurdsson és Helen Maria is, akik mindig tudták, hogy hová és hogyan érdemes menni (s valóban, ha csak fogjuk magunkat és kiutazunk egy rakat pénzért Izlandra, anélkül, hogy felkérnénk egy jó idegenvezetőt, akkor csak kóválygunk a kietlen tájon, mint… na jó, ezt a példát inkább hagyjuk 😉 ). Szóval a lényeg, hogy Mikaelnek jó idegenvezetői voltak, így elég volt a fotózásra koncentrálnia. A remek képek elkészítésében a hátsó megvilágítású fullframe szenzoros Sony Alpha 7R II gépe és Sony 16-35mm f/4 ZA OSS objektíve segítette. Néha azért elővette a tarsolyából a Sony 70-200mm f/4 G OSS teleobjektívét is. A két idegenvezető a Sony idén bejelentett, 1″ típusú rétegelt szenzorokkal szerelt Cyber-shot DSC-RX10 II és DSC-RX100 IV gépeit vitték magukkal, amelyek 24-200mm-es, illetve 24-70mm-es objektívvel készültek. A prémium kompaktok gyakorlatilag hasonlóan kiváló minőségű képek készítését tették lehetővé Mikael számára. A remek részletgazdagságú képeken Európa egyik legnagyobb gleccserének, a Vatnajokull barlangjainak rejtélyes szépsége, fagyos és jeges ragyogása tárul fel előttünk. A fotósorozatban megcsodálhatjuk az izlandi, – majdhogynem túlvilági – jégbarlangokat, melyek világoskék, buborékszerű falai a vízfelszín alatti világot juttatják eszünkbe. A képeken vízeséseket, kristálytiszta gleccserszakadékokat és jégcsatornákat is láthatunk a fagyott világ belsejében. A Vatnajokull gleccser minden évben változik, bonyolult barlangrendszerek képződnek, melyek sokszor csak hetekig láthatóak, mielőtt újra átalakulnának. Helen Maria, a Local Guide munkatársa – amely Izland legrégebbi hegyi vezető vállalkozása – így nyilatkozott: „A Local Guide munkatársaként évek óta járom ezeket a jégbarlangokat. Az, hogy itt lehetek, és bemehetek ezekbe a képződményekbe, fantasztikus lehetőség. A tudat, hogy egy ilyen múlandó jelenség tanúi lehetünk, még különlegesebbé teszi, ezért valóban nagyszerű élmény, hogy megörökíthetjük ezt a környezetet a maga kusza ragyogásában és olyan részletesen, mint még soha a Sony képérzékelő technológiájának köszönhetően. Ez a fotósorozat valóban páratlan, és remélem, sok embert annyira meg fog ihletni, hogy kedvet kapnak a megtekintésére.” Yann Salmon Legageur, a Sony Europe Digital Imaging marketing vezetője hozzátette: „Ezek a képek néhány évvel ezelőtt még nem jöhettek volna létre anélkül, hogy hatalmas eszközkészletet, világítástechnikát és más kiegészítőket ne kelljen vinnünk a gleccserhez. Viszont a Sony ɑ7 és RX fényképezőgépek képérzékelője lehetővé teszi, hogy a fotósnak semmi másra ne legyen szüksége, csak egy kisméretű fényképezőgépre és a gép azon képességére, hogy rossz fényviszonyok között is lehessen vele fotózni.”
Már régebb óta kikívánkozik belőlem ez a bejegyzés, de valamiért soha sem tartottam annyira fontosnak, hogy rászánjam az időt a megírására. A tegnapi fényképezőgép...
Digitális fényképezőgéppel előfordulhat, hogy a fotózott fehér hullámok kékes, sárgás színűek lesznek. Ennek oka és javításának módszere olvasható jelen cikkünkben.
A világítástechnikában teljesen eltérő módon adják meg a stúdió vakuk, a rendszervakuk és az állandó fényű lámpák maximális fényteljesítményét. De mégis, melyik mennyire erős?