Vajon kell-e félnünk a nagyon hidegben való fotózástól? Árthat-e a gépünknek a nagy hideg? Tények és tévhitek az extrém hidegben való fotózásról.
Ismét komolyabb hideg elé nézünk, s akad még hóval fedett hegy hazánkban, így talán ismét érdemes lehet előszednünk a gépünket egy csillagfényes éjszakai fotózáshoz, vagy akár ködös napkeltéhez. De mire kell figyelnünk? Árt-e a gépünknek a fagypont alatti hőmérséklet?
Való igaz, hogy a fényképezőgépek specifikációi között az szerepel, hogy a működési hőmérséklet 0°C és valahol 40-45°C környékén belüli. Gyanítható azonban, hogy ezt azért közlik, mert ezen belül garantált a gép rendes működése. Előfordulhat, hogy 45 foknál melegebb közegben a hővédelem lekapcsolja a gépet, vagy éppen túl nagy hidegben az akku nem bírja a kiképzést. Ettől függetlenül az extrém hidegben komolyabb gond nélkül fotózhatunk.
A gép elektronikája azért jobbára bírja a fagyot, s noha a kenések is jobban megdermednek a hidegben, azért a mechanika sem fagy be azonnal. Persze volt már olyan, amikor egy objektív rekesze befagyott és nem ugrott be: csak fényerőn lehetett fotózni vele. A zárszerkezet ritkábban szenvedhet ilyen problémától, ott ugyanis komolyabb erők dolgoznak. Ettől függetlenül érdemes lehet indulás előtt még a hideg kocsiban lélegzetünket visszatartva letekerni az objektívet a vázról és pár mp-ig hagyni, hadd cserélődjön ki a lakásunkban a gépbe kerül párásabb levegő a kinti száraz levegőre.
A nagy hideg gondot okozhat az LCD-nek, de nem fagy meg és nem fagy szét a kristály. Extrém hidegben ugyan a válaszideje jelentősen megnő, ami nehézkessé teszi a kezelését, de fotóztam már -10°C fokban bridge géppel is, s nem volt gond annak ellenére, hogy az állványon több, mint egy órát fagyoskodott a gép. Persze lassabb lett a képfrissítés és macerás a kezelés, de használható maradt a gép, nem lett baja.
Az Olympusnak vannak kifejezetten fagyálló gépei (mju Tough gépek), bár ebben a specifikációk szerint nincs különlegesebb LCD, ugyanaz a HyperCrystal LCD található benne, mint más modelleknél. Ráadásul csak az ultrakompakt vízállóknál találkozunk ilyen jelöléssel, sem a komoly MILC-ek, sem a tükörreflexesek között nincs erre utalás. Vajon miért? Biztosak lehetünk benne, hogy nem azért, mert nem lehet velük.
Komolyabb problémát csak az akkumulátorainknak okozhat az erős fagy. Nem károsítja őket, de használatuk nehézkesebb lesz. Mindenképpen jobban szerelkezzünk fel akkumulátorral, mint egyébként tennénk. Mind a nikkel alapú, mind a lítium alapú akkuk jelentősen kisebb áramot képesek csak leadni fagypont közeli, vagy az alatti hőmérsékletnél. Ha AA akkus (hétköznapi nyelven ceruzaakkus vagy ceruzaelemes) gépünk van, érdemes beszerezni néhány tartós elemet, azok jobban bírják hidegben szuflával. Ha Li-ion akksink van, ne felejtsük el feltölteni teljesen, mielőtt elindulunk. Lehetőleg pótakkumulátorról is gondoskodjunk. Ma már az utángyártott akkuk néhány ezer Ft-ért már megvásárolhatók és ha nem is feltétlenül gyengébbek, mint a gyári, s vészhelyzetben igenis kisegíthetnek. Az akkukat érdemes a kabátunk belső zsebébe, vagy ruhánk egyéb zsebében tárolni, hogy melegen tartsuk őket.
Takarékoskodjunk az energiával. EVF-fel (elektronikus kereső) rendelkező fényképezőgépnél inkább azt használjuk a kisebb fogyasztás miatt.
Tükörreflexes masinával próbáljunk minél kevesebb időt tölteni a menüben, LiveView módban, illetve lejátszás módban. Extrafélősök az automatikus élességállítás előtt kézzel is belőhetik a fókusz a rövidebb AF használat és ezáltal a kisebb energiafelhasználás érdekében.
Ha kisebb méretű gépünk van (ultrakompakt, kompakt), azt is próbáljuk a kabátunk és a testünk közé elhelyezni (akár nyakba lógatva is, bár furcsán fogunk kinézni 😉 ). Nagyobb fényképezőgéppel rendelkezőknek (bridge, SLR) olyan táskát javaslok, amely külön rekeszekből áll, így méginkább szigetel a hidegtől és egy-két óra után is nagy valószínűséggel még néhány fok azért lesz pluszban a belsejében. Komolyabb túrához viszont érdemes “fűtésről” is gondoskodni. Ma már sok helyen kapható fülmelegítő párna, amely kémiai úton hoz létre közel 40 fokos hőmérsékletet akár negyed-fél óra időtartamra is. Újrahasználhatósága miatt ráadásul a költsége sem túl magas. Ezeket a kis párnákat berakhatjuk a fotós táskánk egy-egy üresebb rekeszébe, de ügyeljünk arra, hogy közvetlenül ne érintkezzen a géppel vagy objektívvel.
Jó tanács: ha nem használjuk a gépet, tegyük vissza a táskába, vagy a kabátunk alá!
Természetesen nem csak felszerelésünk, de saját magunk melegen tartásáról is gondoskodnunk kell. Normál kesztyűben nem igen van esélyünk a gép kezelésére, ezért inkább vegyünk ujjatlan (levágott végű) kesztyűt. Így maximum az ujjbegyünk fog fázni, nem az egész tenyerünk.
Mi a helyzet a havazásban történő fotózással? Kell-e tőle nagyon tartani? Szerencsére nem! A havazás kevésbé veszélyes (bár alattomosabb), mint az eső, így nem időjárásálló géppel is fotózhatunk hóesésben, de ilyenkor kicsit máshogy fotózzunk. A hó gyorsan megolvadhat, ha 5 foknál melegebb gépre esik. Az így keletkező víz pedig bejuthat a gépünkbe. Ilyenkor tehát az a jobb, ha a gép külseje nem túl meleg. Ez esetben van egy kis időnk két felvétel között a gépre hullott hópelyhek lesöprésére. Igyekezzünk a gépünket és objektívünket letakarni, hogy minél kevesebb hó essen rá. Arra is gondoljunk, hogy az objektívünk frontlencséjére, vagy szűrőjére hulló hópihék is megolvadhatnak. Használjunk napellenzőt, így nehezebben jutnak a frontlencséig a hópelyhek. Ha mégis meg kell törölnünk a frontlencsét, vagy a szűrőt, használjunk mikroszálas törlőt, vagy szarvasbőr kendőt!
Ha lehet, a legnagyobb kapacitású kártyával induljunk útnak. Memóriakártya cserét a szokásosnál körültekintőbben végezzünk, hiszen egy CF kártya kellően nagy tömegű, de vékony ahhoz, hogy akár több cm mélyen is belefúródjon a friss hóba. Kellemetlen lenne egy fél éjszakát azzal tölteni, hogy módszeresen kilapátolod a havat onnan, ahol álltál, keresve a kártyád. Az SD kártyák jóval könnyebbek a CF-nél, de ne bízzunk a szerencsénkben! Jobb félni, mint megijedni!
Ne feledjük: havas táj fotózásakor mindenképpen szükség lesz az expozíció korrekció használatára, legalább +1 Fé, de esetenként 1 1/3 – 2 Fé eltolásra is. Ha van rá módunk, mindenképpen alkalmazzunk RAW formátumot! Utólag még mindig könnyebben feldolgozható, mint a tömörített, 8 bit/csatornás JPEG. Ha hóesést szeretnénk fotózni, keressünk ellenfényes megvilágítást. A hópihék bár nem hullanak túl gyorsan, az elmosódásmentes fotózásukhoz 1/250 mp, vagy nagyobb zársebesség kell!
Fontos! Ne használjuk a gépünk beépített vakuját a havazásos fotóknál. Ha mindenképpen vakuzni akarunk, távolítsuk el a géptől a vakut szinkronkábellel, vagy rádiós kioldóval.
A téli fotózás nem csak a hó, de az alacsony napállás és a hosszú árnyékok miatt önmagában is érdekes és szép lehet. Pláne, ha egy hidegfront után fotózunk tájképet, amikor kristálytiszta a levegő. Emellett a téli táj és környezet fokozottan alkalmas a színekkel való kiemelésre, így egy kiugró piros öltözék jól kiemelheti a főtémánkat is.
Amennyiben rendellenességet tapasztalunk a fényképezőgépünk működésében (pl. túl világos képek, vagy a kép alján esetleg tetején sötétebb sáv), haladéktalanul fejezzük be a fotózást és rakjuk el a felszerelést. Ha hazaértünk, még kint vegyük ki a memóriakártyát a gépből és rakjuk vissza a fényképezőgépet a táskánkba, majd zárjuk azt le. Ha nincs fotós táskánk, akkor is még kint helyezzük azt egy nejlonzacskóba, vagy szatyorba, amelyet jól legumizunk. Használhatjuk a repülős utakhoz kifejlesztett visszazárható nejlon tasakot is. A gépet viszont mindenképpen még a hidegben tegyük a zacskóba! A kinti hideg levegőben kisebb a páratartalom, így a lezárt zacskót a melegre behozva nem lesz baj, ha a gépen nem volt hó, vagy deresedés, hiszen így maximum a zacskó külső felülete lesz párás, de ez nem okozhat gondot.
Nagyon fontos, hogy ha hazaértünk, ne vegyük ki azonnal a gépet a táskából, tartsuk azt még zárva!
Ha gépünk lejegesedett, objektívünkre rárakódott a hó, vagy akár a frontlencsére, akkor lassú „kiolvasztásra” lesz szükség. Keressük meg a lakás, vagy lépcsőház leghűvösebb, de fagypont feletti részét és időnként nézzünk rá a gépre, hogy kezd-e már olvadni rajta a hó. Az olvadékot papírtörlővel itassuk fel.
Várjunk türelemmel, amíg felveszi a szoba hőmérsékletét. A hidegről behozott gépnek nem csak a külsejére, de a belsejébe is kicsapódhat a benti levegő páratartalma, amely vezető réteget hozhat létre két áramköri pont között.
Mivel a memóriakártyát még a lakásba/folyosóra belépés előtt kivettük a gépből, sokkal hamarabb használhatjuk azt, mivel önmagában a kártya gyorsabban felmelegszik, mint a gépben, így 5-10 perc után már behelyezhetjük kártyaolvasóba és megnézhetjük készített felvételeinket.
A fényképezőgépet minimum fél, de inkább 1 óra elteltével vegyük csak ki a táskánkból, csak akkor, ha már kézzel tapintva nem érzünk a burkolaton hűvösebbet. Páralecsapódásra csak a harmatpont alatt kell számítanunk, amely közelítőleg 10-12 fok környékén van (átlagos páratartalmú lakás esetében). Ennél melegebb gépre már nincs veszéllyel a páratartalom.
Jó fotózást, szép havas tájakat kívánok!
