Végh László: Isten, huskyk, havasok

Kiss Attila a Borgói-hegység lábánál megbúvó Óradna falu katolikus plébánosa. Pappá szentelése óta, vagyis tizenhét éve foglalkozik huskykkal. Autodidaktaként kezdte ezt a sportot, ma már világbajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes a nemzetközi kutyaszánhúzó mezőnyben.

Attila első kutyáját, Wolfit még kutyaiskolába járatta. Az állat szépen ült és parancsra indult, de ennél többre nem jutott vele a gazdája. Kiss Attila később Csíkszentgyörgyre és az Úzvölgyébe került két kis közösség szolgálatára mint segédlelkész. A közelben lakott egy huskytenyésztő, egyszer betért hozzá, szó szót követett, majd Attila két kutyával távozott tőle. Azzal a feltétellel kapta meg a huskykat, hogy néha befogja majd őket szán elé is.

Az egyik első szánhúzós útjánál, ahogy elindult felfelé a hegyekbe, Attilának spirituális élményben volt része. „Ekkor már tudtam: nem leszek egyedül többé, mert velem van a Jóisten és ez a két csudaszép állat. Az Örökkévaló valamiért elébem vezérelte ezeket a jámbor jószágokat, feladatot mért ki rám velük kapcsolatban.”

A következő szezonban teljesen váratlanul megnyerte a román bajnokságot. Hívei kezdetben nagyon furcsán néztek különc papjukra és nem nagyon értették a különös hobbit. Mára már mindenki elfogadta, olyannyira, hogy amikor Attila versenyen van, hívei folyamatosan érdeklődnek az eredmények után. A szánhúzás miatt a hívek egyszer sem maradtak mise nélkül. Amikor Attila távoli versenyre indul, mindig gondoskodik róla, hogy valaki helyettesítse.

A kutyák kitartása és feltétel nélküli szeretete erőt ad neki a hétköznapokhoz. „Az emberekkel való foglalkozás sok energiát emészt fel. De amikor a kutyákkal visszatérünk az edzésről, amikor megkapják a jutalomfalatot, meg a simogatást… az arcukban valahogy mintha Isten nevetne rám. Ha ez Isten mosolya, akkor ez az, ami szabadságot ad.”