Kipróbáltuk: Canon EOS-400D (teszt)

Petur - 2006. november 3. 14:30 (részletes digitális fényképezőgép teszt)
Másfél év, nagy idő. Pont ennyi szokott eltelni két belépő szintű Canon EOS modell bejelentése között. A Canon EOS 350D is ezidáig képviselte a japán cégóriást a belépő szegmensben. Az augusztus azonban meghozta az utódot az EOS 400D-t, amely hozzánk is benézett egy teszt erejéig.

Felépítés I.

Változások

A netes fórumok csupa találgatással voltak teli a gép bejelentését megelőzően. A tippözön egyik fő témája a gép felbontása volt. A Canon februárban jelentette be a középkategóriás 20D utódját, a 30D-t, ami nem hozott előrelépést a 8 megapixeles felbontásban. Most kérdésessé vált, hogy a cég az olcsóbb szegmensben is megmarad-e a 8 megapixelnél, - nem teremtve házon belüli konkurenciát a 30D-nek - vagy felül a trendvonatra és 10 megapixellel próbálkozik, mint konkurensei újabb modelljei. A Canon az utóbbi mellett döntött, és 10,5 megapixelt pakolt a szenzorra, amiből ténylegesen 10,1 millió vesz részt a képalkotásban.

Az EOS 400D másik újítása az integrált érzékelőtisztító rendszer. Egy-két konkurens már évek óta használ különböző eljárásokat a szenzorra lerakódott kisebb szennyeződések eltávolítására. A Canon első ilyen fényképezőgépe a 400D, amely a jól bevált "pucold magad" módszer mellett háromfokozatú védelmet kínál. Ez az antisztatikus és pormentes anyagok használatát, egy integrált, automatikus pormentesítő eljárást és a szennyeződések nyomainak utólagos szoftveres kivonását jelenti.

Az 350D autofókusz rendszere, még az elődjéből került át, így a 400D-nél már nem reszkírozta meg a gyártó a 7 pontos, két generációs rendszer átültetését. Kapott egy újat, mégpedig a 20D/30D vonalról. Az új, 9 pontos élességállító rendszer a nagytestvérekhez hasonlóan gyémánt alakzatban elhelyezett. Középső fókuszpontja nagyobb érzékenységű és felkészítették a nagy fényerejű objektívekkel való hatékonyabb együttműködésre is.

A sorozatfényképezés sebessége maradt 3 kép másodpercenként, a puffer méretét azonban jelentősen növelték, legalább kétszeresére, hiszen a korábbi 14 JPEG és 4 RAW fotó helyett most akár 27 JPEG-et és a10 RAW-t készíthetünk egyhuzamban. Szintén nőtt az LCD mérete is, ami várható volt, hiszen a 2,5" képátló napjainkban alapnak számít egy DSLR fényképezőgépnél. A közel 40%-os LCD méretnövekedés, 100%-os felbontásnövekedést is hozott, mivel 115 ezer képpont helyett 230 ezret helyeztek el a kijelzőn. A nagyobb LCD és a váz kis mérete miatt lekerült a 400D-ről a korábbi modellekben használt folyadékkristályos státusz kijelző. A felvételi adatok megjelenítését az LCD monitor vállalta magára, így az átlagnál többet lesz munkában. Fölé egy fényérzékelőt helyeztek, így ha a keresőbe nézünk az LCD magától kikapcsol.

A keresőben az új AF pont elrendezésen túl nincs sok változás, csupán két új kijelzést helyeztek a státuszsorba. Ez a vaku expozíció rögzítés és a fehéregyensúly finomhangolás ikonja. A kép árnyalateloszlását mutató hisztogramból kétfélét állíthatunk be a gép menüjében. A hagyományos világossági mellett a három alap színcsatornát külön külön megjelenítő RGB hisztogram is kérhető.

A gép menüjét kissé átszervezték, ésszerűsítették, de alapjában maradt a Canon-szerű megjelenés, így aki 350D-ről vált, az sem fog elveszni benne. Az egyedi funkciók menüje két új ponttal gyarapodott, a nagyított nézet és a bekapcsolás utáni LCD funkció (státusz LCD) beállításával. További szoftveres bővülés az EOS 5D-nél bevezetett és a 30D-ből átmentett képstílusok alkalmazása. Itt hat gyári beállítást kapunk, ami különféle fotószituációkhoz igazítja a képek élességét, színezetét vagy színtelítettségét, de magunk is készíthetünk felhasználói beállításokat. Ezeken kívül néhány szoftveres funkcióban találunk még újdonságokat, mint amilyen az egy mappába menthető 9999 fotó, az egy újabb ponttal bővült képelforgatás,vagy az átdolgozott közvetlen nyomtatás.

Az EOS 400D külseje szinte semmit nem változott. A fekete változat most már valóban az, beleértve az elődnél még ezüstös exponáló gombot. Megcseréltek és kissé odébb tettek néhány gombot és 1 mm-el vastagodott a gépváz. A gyakorlatban ezt biztosan nem fogjuk érzékelni, mint ahogy a 485 grammról 510 grammra hízott tömeget sem.

A Canon EOS 350D és a Canon EOS 400D közötti fõbb különbségek
Canon EOS 350D Canon EOS 400D
Felbontás (effektív) 8,0 Mpixel 10,1 Mpixel
Képméretek 3456 x 2304
2496 x 1664
1728 x 1152
3888 x 2592
2816 x 1880
1936 x 1288
Szenzortisztítás csak manuális manuális, integrált automatikus, és szoftveres
Autofókusz 7 pontos 9 pontos, nagyobb érzékenységû
Sorozatfényképezés 3 kép/mp
14 JPEG vagy 4 RAW képig
3 kép/mp
27 JPEG vagy 10 RAW képig
LCD 1,8", 115e pixel
80 fok betekintési szöggel
2,5", 230e pixel
160 fok betekintési szöggel
infravörös szenzor a keresõ alatt
Státusz LCD státusz LCD nincs, az LCD látja el a funkciót
Keresõ információi bekerült a vaku expozíció rögzítés és a fehéregyensúly finomhangolás kijelzése
Hisztogram csak világossági árnyalateloszlást mutató világossági és RGB
Felhasználói beállítások (C.Fn) 9 db 11 db
Képstílusok 6 gyári és 3 felhasználói beállítás
Méretek 126,5 x 94,2 x 64 mm 126,5 x 94,2 x 65 mm
Tömeg 485 g 510 g
Egyéb -áttervezett menü
-9999 fotó is menthetõ egy memória könyvtárba
-új képforgatási opció
-új hosszú záridõs zajszűrési opció
-továbbfejlesztett közvetlen nyomtatási lehetőségek

Képérzékelő

Az EOS 400D-ben egy 22,2 x 14,8 mm méretű CMOS szenzort találunk. Méretéből adódóan nagyjából 1,62x objektívszorzóval kell számolnunk, azaz egy 100 mm gyújtótávolságú objektív képkivágása kb. 162 mm-esnek felel meg, egy kisfilmes géphez viszonyítva. Az érzékelő előtt egy fix, aluláteresztő (low-pass) szűrő található. Az RGBG kiosztású (Bayer) képérzékelőn 10,5 millió képpontot helyeztek el, melyből 10,1 millió felelős a tényleges képalkotásért. A kapott maximális képméret ennek megfelelően 3888 x 2592 pixel, ami 8 bites, tömörített JPEG, 12 bites RAW, vagy RAW+JPEG formátumokban menthető memóriakártyára. A 3888 x 2592 pixeles (Large) méret mellett még kétfélét választhatunk, a 2816 x 1880 képpontos Medium, és a 1936 x 1288 pixeles Small méretet. Minden mérethez két tömörítési fok tartozik, Fine és Normal elnevezéssel. A Fine beállítással 98%-os, míg a Normal használatával 93%-os tömörítést kapunk.

Az érzékenység ISO 100 és ISO 1600 között állítható, 1 Fé lépésekben. Az ISO értékeke tehát: ISO 100 / 200 / 400 / 800 / 1600. Erre csak az úgynevezett kreatív módokban van lehetőségünk, azaz Programautomatikát, Záridő-, és Rekesz-előválasztást, Manuális módot, valamint Mélységélesség automatikát használva. Alap beállítások (Automatikus, Portré, Tájkép, Makró, Sport, Éjszakai portré, Vaku letiltás) esetén az érzékenység beállítását a gép végzi ISO 100-400 értékek között.

Szenzortisztítás

A tükörreflexes fényképezőgépek egyik gyakran hangoztatott hátránya az objektívcserénél a vázba jutó por és egyéb szennyeződések, melyek azután lerakódhatnak az érzékelőre, rontva ezzel a képek esztétikai minőségét, élvezhetőségét. A filmes gépeknél kevésbé volt zavaró a filmre rakódott por, ugyanis a filmtovábbításnál jó részük lepotyogott a hordozófelületről, így minden új kockánál "tiszta lappal" indultunk. A digitális gépek esetén a filmet helyettesítő érzékelő fixen rögzített, így a megtapadó szennyeződések egyre halmozódnak és egy idő után kellemetlen velejárói lehetnek a fotók látványvilágának. Az ultrahangos, érzékelő rázásos portalanító technológiák néhány éve láttak napvilágot a digitális gépek között és sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több gyártó vezeti be a maga pormentesítő eljárását.

Az EOS 400D, és egyben a Canon digitális fényképezőinek új funkciója az érzékelőtisztítás. A cég olvasatában ez három frontot jelent a szennyeződések elleni harcban. Az első a portaszító és pormentes belső alkatrészek és felületek kialakítása, amelyek már magukban gátolják a szennyeződés jó részének lerakódását. Az érzékelő előtti szűrő antisztatikus, azaz portaszító, a tükörház és a zár alkatrészei pormentes védelmet kaptak. Működésük során maguk sem termelnek szennyezőanyagokat.

A szennyeződések második akadálya az integrált, automatikus érzékelőtisztítás. A Canon ezt a szenzor előtti AA-szűrő peremére helyezett piezo elemekkel oldotta meg, amik a tisztítás lefutásakor megrezegtetik a felületet, így lelökve az odakerült port. Aktiválódása a gép minden egyes be vagy kikapcsolásakor végbemegy. Időtartama körülbelül 1 másodperc. A menüben persze letiltható a funkció, sőt a Clean Now funkcióval bármikor lefuttatható a tisztítási művelet. Az automatikus tisztítórendszer működését az LCD minden esetben kijelzi. A folyamat során "lelökött" szennyeződések a szenzor alatt lévő gyűjtőfelületen tárolódnak.

A harmadik lépcsőfok a por és szennyeződések által a képen hagyott nyomok szoftveres eltávolítása. Ezek többnyire a használt rekeszértéktől függően halvány, vagy erősebb szürke foltokként jelennek meg a képen. Általában homogén felületeken (pl. égbolt) igazán zavaróak, így kiszűrésük is homogén felületen a legegyszerűbb. Ehhez csak egy végtelenre állított, lerekeszelt teleobjektívre, valamint egy homogén felületre, például egy papírlapra lesz szükség. A menüben aktiválva a Dust Delete Data funkciót, majd a felületet 20-30 centiről lefotózva, a géphez mellékelt Canon Digital Photo Professional szoftverrel utólag kiszűrhetők és eltüntethetők a zavaró foltok.

Az automatikus érzékelőtisztítás mellett természetesen lehetőség van a jó öreg manuális módszerre is. A manuális érzékelőtisztító menüpontot választva a tükör felcsapódik, a zár pedig kinyílik, így kézi tisztítóeszközzel is hozzáférhetünk az érzékelőhöz.

Optika

A használható objektívek terén semmi sem változott az elődökhöz képest. Még 2003 nyarán, a 300D megjelenésével vezette be a Canon az EF-S szériás objektíveket, amelyek az addig használt EF széria mellett legújabb belépő és középkategóriás fényképezőgépeire is csatlakoztathatók voltak. A Canon EOS 400D is az EF és EF-S csatlakozószabványú objektíveket támogatja. Ilyen jelöléssel csak Canon gyártmányú "üvegeket" találunk, de használhatjuk más gyártók (pl. Sigma, Tamron, Tokina) Canon bajonettes modelljeit is. A Canon gépek egyik előnye, hogy viszonylag könnyen felhelyezhetünk rájuk régi, manuális objektíveket is, például az idehaza elég elterjedt M42 menetes darabokat. Ehhez csupán egy EOS-M42 adaptert kell beszereznünk. Természetesen a manuális objektíveknél az élességállítás csak kézzel történhet és a rekeszt is többnyire az objektíven elhelyezett gyűrűvel szabályozhatjuk.

Az objektíveket a bajonettcsatlakozó bal oldalán lévő gomb nyomvatartásával oldhatjuk ki az óramutató járásával megegyező irányban kb. 45 fokkal elfordítva. Felhelyezésük fordított irányban történik. Az EF objektívek illesztését piros, az EF-S optikákét fehér jelölés mutatja. Utóbbiak kisebb szögű elfordítás után csatlakoznak a vázhoz.

A Canon EOS 400D elsőszámú (kit)objektíve a megszokott EF 18-55mm F3,5-5,6 II.

Sorozat fényképezés

A sorozatmódot az LCD monitor jobb felső sarkánál lévő Drive gombbal választhatjuk ki, a megjelenő három opciós menüből (egyképes mód, sorozat mód, önkioldó).

A sorozatfényképezés gyárilag megadott teljesítményadatai elég hozzávetőlegesek. Ezek szerint az EOS 400D maximálisan 3 kép/másodperc sebességgel képes sorozatfényképezésre, bármely formátumban. JPEG képek esetén kb. 27 kép a menthető maximum, míg RAW esetén 10 képet készíthetünk egyhuzamban. Kombinált RAW+JPEG mentésnél hozzávetőlegesen 8 fotó készülhet.

Zárhang, JPEG sorozatnál
Zárhang, RAW sorozatnál

Méréseink során igen hasonló sebességértékeket kaptunk. A teszt során egy 2 GB-os Lexar Elite Pro 80x CompactFlash kártyára kerültek a képek, mégpedig bármely formátumban (JPEG, RAW) 2,9 kép/mp sebességgel. Ez jól közelíti a max. 3 kép/mp-es értéket. A menthető képek számában már nagyobb anomáliákat találtunk. JPEG-ben általában 24-28 kép készült egyhuzamban, de volt amikor 74 fotót készített a gép sebességcsökkenés nélkül. A képek számát a fotózott téma részletessége, bonyolultsága is befolyásolta. Kevésbé összetett téma esetén a képméret is kisebb, így több kép készült. A fotók mentési sebessége 7,15 MB/mp volt, ami igen jó érték. RAW formátumban 10-12 fotót készített egyhuzamban a 400D, amit 6,4 MB/mp sebességgel mentett a kártyára. minőségben.

Az alábbiakban a gép JPEG és RAW sorozatban adott zárhangját hallgathatják meg az érdeklődők:

Fehéregyensúly sorozat beállítása a WB finomhangolás mátrixán

A sorozat módok közé vehetjük az expozíciós (AEB), és fehéregyensúly (WBB) sorozatokat is. Mindkét esetben 3-3 kép készülhet. Az expozíciós sorozatnál +/-2 Fé értékek között léptethetünk 1/3, vagy 1/2 lépésközökkel, a fehéregyensúly sorozatnál pedig +/-3 lépésközt állíthatunk be, majd a hátsó négyirányú vezérlőgombbal állíthatjuk be pozíciójukat a megjelenő mátrixon.

  • (10. 21.)Samsung PowerBot VR9000 robotporszívó teszt
    Sokszor panaszkodtunk már, hogy a háztartási robotok gyártói igazi innováció helyett csak a meglévő technológiákat csiszolgatják. Szerencsére azért ez nem teljesen van így, az idei IFA-ra két cég is teljesen új koncepcióval érkezett. Közülük a Samsung ciklon rendszerű robotporszívóját már ki is próbáltuk.

„Fontos, hogy viszontlássam az újságban” - interjú Szabó Barnabással

Aki keres, az talál, a fotóriporteri munka legfontosabb eleme pedig az, hogy a fotós ott van, ahol az esemény történik – véli Szabó Barnabás fotográfus, a Népszabadság fotórovatának vezetője. Tapasztalatairól, mentorairól, és a Népszabadságnál eltöltött évekről kérdeztük.

„Az a jó kép, amiben el lehet merülni” - interjú Frankl Aliona fotográfussal

Főként Budapest rejtett értékeit fényképezi Frankl Aliona, Pro Cultura Urbis-díjas fotográfus. Téglák, szobrok, emberek, akiket észre sem veszünk, pedig nap mint nap elmegyünk mellettük az utcán – róluk, és az általuk képviselt értékek megőrzéséről beszélgettünk.

„Megyek, és csinálom” - interjú Gehring János fotóssal

Találd meg a saját stílusod, és adj mások véleményére – vallja Gehring János, akivel az alkalmazott és a stockfotó közötti különbségről, árnyoldalakról és a tökéletes képről beszélgettünk.

„Észre sem veszed, hogy víz alatt vagy” – interjú Dombovári Tibor búvárfotóssal

Ha a gép beázik, beázik, a cápa pedig nem is olyan félelmetes – hazánk legelismertebb búvárfotósával, Dombovári Tiborral beszélgettünk. A miskolci fotós számtalan pályázat győztese, egyik nagy álma pedig bálnákat fényképezni.

„Akkor érzem jól magam, ha elfogadnak”- interjú Korniss Péter fotóművésszel

A közösség motiválja legjobban, célja pedig, hogy bizonyos dolgokat unokáink is lássanak: Korniss Péter fotóművész maga is elcsodálkozott, amikor Erdélyben találkozott azzal a kultúrával, aminek megörökítését immár több mint negyven éve küldetésének érzi.

„A fotózás nem technikai dolog” - interjú Gárdi Balázs fotóriporterrel

Rengeteg utazás, maximális szabadság, és némi életveszély: röviden így jellemezhető Gárdi Balázs szabadúszó fotóriporter élete, aki megjárta Afganisztánt, Iránt, képeit pedig a World Press Photo Awardson is díjazták. Van, aki egyenesen festőkhöz hasonlítja, ő viszont azt vallja, a fotós dolga az, hogy minél több embernek bemutathasson olyan problémákat, amiket ő fontosnak ítél.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: A digitális színes fénykép

Megvan az optikánk, beállítottuk az élességet, a blendét és a záridőt, kiolvastuk a képet az érzékelőből, de még mindig csak egy szürkeárnyalatos kép reprodukálására elegendő adatmennyiséggel rendelkezünk. Ebből kell a fényképezőgép belső szoftverének vagy más külső szoftvernek színes képet varázsolnia.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Optika 4

A mélységélesség megértése - miközben az egyik legfontosabb eszköze bizonyos típusú felvételeknek - annak ellenére nem könnyű, hogy a fotós társalgások mindennapi témája. Pedig nem annyira bonyolult mint amilyennek látszik. Érdemes egyszer rászánni az időt, hogy végiggondoljuk az összefüggéseket, mert egy kis gyakorlással könnyedén a magunk hasznára fordíthatjuk őket. Fotóelméleti sorozatunkban a mélységélesség mellett több, a témához kapcsolódó tévhitről is lerántjuk a leplet.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.