A Konica és a Minolta kapcsolatának első gyermekei a DiMage A2, Xg és Z2 voltak. Ez utóbbi a Minolta igen sikeres Z1 modelljének frissített változata. Az ultra-zoom alsó (ár)kategóriájába tartozó Z2 mellé július elején érkezett meg a Z3 és a Z10. E két géppel a Z sorozat, úgy tűnik, kiteljesedett. A KonicaMinolta a stabilizált CCD-s és 12x-es zoomos Z3-at a Z2 fölé-, míg a 8x-os zoomos, 3,2 Mpixeles CCD-s Z10-et a Z2 alá pozicionálja.

A Z sorozatot alkotó három gép formája nagyon hasonló, a kezelőszervek alakja, elhelyezése szinte tökéletesen megegyezik, amiből az is következik hogy hátulról nem egyszerű megkülönböztetni őket egymástól. Ennek ellenére a Z-k nem egyformák - az objektívtubus, a vakuház alakja, a borítás anyaga, színe különböző, így összességében jól elkülönül egymástól a három masina. Legalábbis ami a külsőt illeti.

Szolgáltatásaikat tekintve ugyanis szinte teljesen egyformák. Már a vezérlőtárcsa sejtetni engedi ezt, lévén ugyanazt a tárcsát találjuk a három gépen - már ami az ikonokat illeti. Az automata módon kívül P illetve záridő és rekeszérték előválasztás továbbá manuális mód található. Csak a P, A, S, M módokban érhető el minden funkció. Ezek közt megtalálható az érzékenység, a fehéregyensúly (auto, napos, felhős, izzó, fénycső, vaku és kézi beszabályzás), az AF mód (egyszeri vagy folyamatos AF ill. manuális fókusz), a fénymérési metódus (kiértékelő, középre súlyozott vagy szpot) a vakumódok, vaku fényerő kompenzáció, a színeffektek (normál, fekete-fehér, szépia, élénk) a képkeménység és a kontraszt (mindkettő +/- 1). Az expozíciós értékek a Z2 és Z3 esetében mind a záridő, mind a rekesz 1/3 Fé-enként állítható 15 és 1/1000 mp illetve F2,8-8,0 között. Ha a 15 mp is kevés lenne, a bulb mód (hivatalosan T mód) segítségével 30 mp-es expozícióra is van lehetőség. A Z10 sem marad el sokban drágább társaitól, mindössze a T mód hiányzik illetve a rekesz csak három lépésben állítható (F3,2, F4,8 és F8), cserébe viszont a legrövidebb záridő 1/2000 mp.

A vezérlőtárcsa másik felét a témamódok foglalják el. Mivel a gépek teljes manuális beállítási lehetőséggel is rendelkeznek, ezekből a hasznos beállítás „csomagokból” csak néhány került a Z sorozat gépeibe: portré, sport, táj, naplemente/vízpart és éjszakai portré alkotja a kínálatot.

Automata módban csak a felvételi mód, a képméret és a képminőség állítható be. Van még egy rejtélyes menüpont, amely csak auto módban jelenik meg. Ez az Auto DSP nevet viseli, amiből a DSP a Digital Subject Program Selection rövidítése. Aki ez alapján megmondja, hogy mire szolgál az ADSP, az jelentkezzen a szerkesztőségben a piros hangszórókért. A játékban a KM/Minolta tulajdonosok nem vehetnek részt, ők úgyis tudják, hogy ez az automatikus témamód választó rendszert jelenti. Azaz a gép a fényméréssel egy időben a kép adatai alapján választ egyet a portré, tájkép, sport és tengerpart módok közül. Az én kezemben egyszer sem tévedett az ADSP, azaz, ha portrét készítettem, portré módot választott, ha tájképet, akkor meg a táj módot és így tovább. Ötletes, jó megoldás; nekem nagyon tetszik.

A kijelzőn minden adat megjelenik, az expozíciós adatoktól a vakufényerő-kompenzációig. Élő és lejátszás hisztogram is van, sajnos a beégett részek villogtatása nélkül. A lejátszás menüben a szokásos opciókat találjuk. Hangjegyzet nem csatolható a képekhez.

Gyakorlott olvasóink már a gépek felépítéséből sejthették, hogy a vaskos markolat egyben az elemek/akkumulátorok rejtekhelye is. Az, hogy ez így van, elsősorban a gép súlyelosztásának tesz jót, lévén a 4 nehéz akkumulátor (vagy elem) így nem húzza el a gépet egyik irányba sem. A jó kialakítású - a Z3 és a Z10 esetében gumírozott - markolat remek fogást biztosít. Nemcsak az aksik (tudják: vagy elemek), de a főbb kezelőszervek is jó helyre kerültek, a gép hátlapján található gombok hüvelykujjal is könnyen elérhetők. Egy dolog lett mindössze rosszul kitalálva, mégpedig a zoom csúszkája. Az elhelyezése nem lenne rossz ha nem takarná el a vezérlőtárcsát, ami így gyakorlatilag megközelíthetetlen, ahhoz hogy el lehessen fordítani, előbb le kell ereszteni a gépet. Nem nagy hiba, de annál bosszantóbb.

A felépítéshez kapcsolódóan meg kell említsem, hogy nagy megelégedésemre a gépek állványmenete - szinte ki sem merem mondani - tökéletes helyen, éppen az optikai tengely alatt helyezkednek el. Annál nagyobb kár viszont, hogy panoráma-segéd mód nincs, mert így kénytelen a fotós szemmértékére és rutinjára hagyatkozva elkészíteni a panorámaképhez szükséges felvételeket.

Kompakt gépekről lévén szó, egyáltalán nem meglepő, hogy SecureDigital memóriakártyát használnak. A kártyafoglalat minden gépen más és más helyre került. A Z2-őn bal oldalt, egy jókora, elcsúsztatható ajtó mögött, a Z3-on egy apró fedél alatt, a gép alján, míg a Z10-en a gép jobb oldalán, egy mélyedésben található az SD nyílása. Az első kettő rendben van, a harmadik viszont, hát, hogy is mondjam... Szóval vonz mindent ami kosz, por avagy bármilyen más szennyeződés.

Apró figyelmesség, hogy a Z sorozat minden típusa rendelkezik dioptria korrekcióval, így a kevésbé éles szemű - és itt az anatómiai adottságra és nem a fotós képességre gondolok - felhasználók is kényelmesen használhatják az elektronikus keresőt.

Vakupapucs nem jutott a Z10-re, ellenben a Z2-Z3-ra igen. De vigyázat! Ne kezdje el senki most azonnal régi, nem Minolta filmes gépéhez használt vakuját előkeresni, mert a KonicaMinolta gépek kizárólag a Minolta rendszervakukat képesek elsütni - azaz a középpontos villanófényeket sem kezelik.

A gépekhez mellékelt tartozékok:

• Hordszíj
• AV kábel (a Z10-hez csak videó kábel)
• USB kábel
• Vakupapucs védő (csak a Z2-Z3-hoz)
• 16 MB SD kártya
• Objektívsapka
• 4 AA alkáli elem
• DiMage Viewer CD-ROM