Könyvajánló: Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!

Antalóczy Tibor - 2011. december 17. 07:00 (Könyvajánló)
Aki fotózott már stúdióban az tudja, hogy a műtermi vakuk és fényformálók által nyújtott lehetőség a másik oldalon nagy kihívás is, ami főleg a kezdőket sokkolja igazán. Mit hogyan és mire célszerű használni, miből mit lehet kihozni. Scott Kelby, a népszerű fotós oktató most a stúdiófotózás fotósra háruló munkafolyamatát foglalta össze könnyed, mégis informatív formába.

Scott Kelby általunk is már bemutatott könyvei többnyire a fotózás széles spektrumát lefedve kínáltak teljesen általános fotós trükköket, fogásokat. A népszerű szerző legújabb, magyarul is megjelent könyvében két szűkebb terület, a műtermi világítástechnika és a fényképek utólagos feldolgozása kapta a főszerepet.

A legtöbb fotós könyv ezt a két témát úgy dolgozná fel, hogy a könyv első felében bemutatja a műtermi vakukat, a fényformálókat és néhány tipikus beállítást, majd a második felében foglalkozna a retusálás fogásaival. Kelby könyvei általában szembe mennek a konvenciókkal, és ez alól ez a kiadvány sem kivétel. A bevezető és a tartalommal kapcsolatos általános tudnivalók után 12 fejezetben 12 különböző téma fotózását mutatja be 12 vakus beállítással úgy, hogy minden fejezet ugyanarra a hét egységre tagolódik:

Kész kép (bal), indexképek (jobb)
Beállítás (bal), eszközök és fényképezőgép beállítása (jobb)
Fotók a vakuk állásáról
Retusálás lépései
  • Az elkészítendő kép – Mi lesz az adott fejezet végterméke (1 oldal)
  • Indexkép – Ezen láthatók a fotózáson készült képek, bekeretezve a retusálásra kiválasztott képpel
  • A beállítás – a vakuk (vagy állandó fényű lámpák), a háttér és a modell beállítása leírással és szemléltető fotóval) (1 oldal)
  • Felszereléslista – a megvilágításhoz használt felszerelések listája (1/2 oldal)
  • Kamerabeállítások – a fényképezőgépen használt beállítások listája (1/2 oldal)
  • Werk fotók – a konkrét fotózást bemutató fotósorozat (2 oldal)
  • Az utómunka – a kép feldolgozásának, retusálásának menete lépésről lépésre (6-16 oldal, a lépések számától függően)

A 13. fejezet 1-1 oldalon újra végigveszi az első 12 blokkban bemutatott témákat, de ezúttal a műtermi vakuk helyett egyszerű rendszervakukat, és azokhoz való kiegészítőket használ.

Az egész könyv rendkívül tudatosan és szigorúan szerkesztett oktatóanyag, ami alapján lényegében bármelyik bérműteremben egy modellel reprodukálhatók a fotók. Kelby könyve ugyan remek segítség a stúdiógyakorlattal egyáltalán nem rendelkező fotóamatőrök számára, de véleményem szerint igazán az utómunkát bemutató részek az érdekesek. A vakuk és fényformálók használata a legtöbb beállításnál tapasztalati úton is megtanulható, de a Photoshop trükkökből sosem lehet eleget ismerni. Becsülendő egyébként, hogy a szerző az Amerikában divatos rengeteg lámpás megvilágítás helyett a képek többségénél a lehető legegyszerűbb összeállításra koncentrált. Így ezek a képek valóban elkészíthetők szinte bármelyik stúdióban is.

A 12 téma
  • Kagylóvilágítás – Háromlámpás klasszikus beauty beállítás
  • Kontrasztos világítás – Kétlámpás, éles rajzú beállítás
  • Drámai glamour világítás – Kétlámpás drámai beállítás
  • Becsillanós világítás – Háromlámpás becsillanós beállítás
  • Divatfotó körvakuval – Egylámpás körvakus beállítás
  • Kemény megvilágítás – Háromlámpás sportfotó beállítás
  • Teljes alakos divatfotó – Egylámpás teljes alakos beállítás
  • Lágy glamour világítás – Egylámpás otthoni belső beállítás
  • Oldalról világított divatfotó – Két lámpás külső helyszíni divatbeállítás
  • Kompozit képek bevilágítása – Négylámpás sport kompozit beállítás
  • Oldalsó drámai világítás – Egylámpás drámai beállítás
  • A 40-es évek hollywoodi világítása – Kétlámpás beauty beállítás

Bár a könyv Kelby stílusának megfelelően laza hangvételű, korántsem olyan viccelődő, mint a korábbi könyvek. Ez nyilván annak tudható be, hogy nem olyan széles közönségnek készült, mint azok a könyvek, így a figyelem fenntartásához nem kell a szükségesnél szórakoztatóbbnak lenni. A könyv egyértelműen a szárnyaikat próbálgató amatőröknek készült, profi fotósok maximum a Photoshop trükkök között fognak egy-két újdonsággal találkozni.

A fejezetekhez tartozó képek letölthetők a kiadó honlapjáról, így a retusálás lépései a leírások alapján pontosan reprodukálhatók. A könyv már kapható a nagyobb hálózatok könyvesboltjaiban, vagy 30%-os kedvezménnyel megrendelhető az alábbi formanyomtatvány kitöltésével közvetlenül a kiadótól.

„Nem élmény ha látok valamit a víz alatt, csak ha megmutathatom” – interjú Selmeczi Dániel búvárfotóssal

Aki kicsit is érdeklődik a víz alatti képek iránt, bizonyára találkozott már Selmeczi Dániel nevével és fényképeivel. A fiatal búvár...pontosabban természetfotóssal munkájáról, felszereléséről, és a cápák rossz marketingjéről beszélgettünk.

„Fontos megtartani az értékeket” - interjú Hack Róbert fotográfussal

A műemlékeket kevésbé szakmai, inkább közönségcsalogató módon kellene bemutatni, hogy az emberek felismerjék: érdemes őket megőrizni – vallja Hack Róbert, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hivatásos fotográfusa. Munkájáról, Budapestről, valamint az épületfotózás szakmaiságáról beszélgettünk.

„Érezni, hogy nem megismételhető” – interjú Máté Bence természetfotóssal

Fiatalon robbant be a természetfotósok világába, a szakma azonban hamar befogadta. Mára Máté Bence Costa Ricába szervez fotósutakat, és azt vallja: a fotózás technológiai szintje előbb-utóbb eljut arra a szintre, ami már tökéletes lesz az akciófotózáshoz.

„Nem csapok a saját kezemre” – interjú Gőbölyös Luca képzőművésszel

A művészség nem erőből jön, a jó mester pedig hagyja kibontakozni diákjait – véli Gőbölyös Luca. Arról is beszélgettünk, van-e még határvonal művész és fotós között, valamint lehet-e divatfotókat készíteni a kutyagumiról. Utóbbit eláruljuk: lehet.

„Nem szabad akarni az alkotást” - interjú Keleti Éva fotográfussal

Az, hogy mi a művészet, nehéz megállapítani – vallja Keleti Éva, aki még most is folyamatosan küzd azért, hogy a fotóművészet az őt megillető helyére kerüljön elismertség szempontjából. Bár ma már ritkán fényképez, ezer szállal kötődik a fotós közeghez, és úgy gondolja: a digitális kor hamarosan letisztul, és visszatér a fotózás gyökereihez.

„Akkor érzem jól magam, ha elfogadnak”- interjú Korniss Péter fotóművésszel

A közösség motiválja legjobban, célja pedig, hogy bizonyos dolgokat unokáink is lássanak: Korniss Péter fotóművész maga is elcsodálkozott, amikor Erdélyben találkozott azzal a kultúrával, aminek megörökítését immár több mint negyven éve küldetésének érzi.

Fotóelmélet: 100%

Állandó vita tárgya, hogy szabad-e a képeket 100%-os nagyításban egymáshoz hasonlítani, vagy a teljes kép szempontjából úgyis félrevezető eredményre jutnánk. Ehhez kapcsolódnak azok a viták is, amikor régebbi, kisebb felbontású fényképezőgépek képét állítják szembe a mai, „zajosabb és lágyabb” képeket adó utódaikkal. Nehéz igazságot tenni, de a részletek ismerete talán megkönnyíti a dolgunkat.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: A digitális színes fénykép

Megvan az optikánk, beállítottuk az élességet, a blendét és a záridőt, kiolvastuk a képet az érzékelőből, de még mindig csak egy szürkeárnyalatos kép reprodukálására elegendő adatmennyiséggel rendelkezünk. Ebből kell a fényképezőgép belső szoftverének vagy más külső szoftvernek színes képet varázsolnia.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Érzékelők 1

A fényképezőgépek jellemzésénél a legfontosabbnak tartott adatok egy része a képérzékelőre vonatkozik: típus, fizikai méret, felbontás. Érthető, hogy odafigyelünk ezekre az adatokra, hiszen az érzékelő az, ami a már megismert működésű optika által összegyűjtött fényt rögzíti. Sorozatunk mostani részében a legfontosabb érzékelőtípusokat tekintjük át.