Bemutatás
A Sigma bruttó 100.000 forint körül kapható 18-200 mm-es ultrazoomját (utazózoomját) APS-C szenzorméretre tervezték. Bár az alkalmazott lencsetagok miatt a középkategóriába kell sorolnunk, az átlagos építési minőség, és a fényerő inkább a belépő szint felé tolja az objektívet. Létezik stabilizátoros változata is, Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC OS néven.
A gyújtótávolságot 18-200mm közé állíthatjuk be, amely Nikon, Pentax és Sony vázaknál 27-300 mm-es, Canonnál 28,8-320 mm-es kisfilmes objektív látószögét fogja eredményezni. A fényerő nagylátószögnél átlagos f/3,5, telében átlag alatti: f/6,3.
A lencsetagok között 2 aszférikus és 2 speciális alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion) tagot helyeztek el, a kisebb torzítás és a jobb képminőség értekédben. Mint látni fogjuk a színi hiba ennek ellenére jelentkezik, de valóban visszafogott mértékben.
Az élességállítást mikromotor végzi, amely közepes hangerejű, ami még nem volna baj, de az AF sebessége is sajnos lassúcska.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során, de nem belső zoomos, tehát a tubus hossza változik a zoomoláskor. Legkisebb hossza 8 cm, teljes tele állásban pedig 13 cm.
Az objektív elé 62 mm-es szűrőket tekerhetők fel a menetüknél fogva, a szirom formájú napellenző viszont bajonettel csatlakozik a tubushoz.
Használati tapasztalatok
A Sigma 18-200mm-es utazó zoomja közepes kidolgozottságú. A gyűrűk könnyedén járnak, nem lazák, de az összhatás nem olyan finom, mint az EX szériánál. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy mi az, amitől ez az érzésünk, talán a két szegmensből álló tubus, a távolságskála szokatlan elhelyezése és a zoomgyűrű okozza ezt. Magától egyébként nem csúszik ki, vagy vissza a tubus, még függőleges állásban sem.
Az élességállító gyűrű az objektív végén található, 2 cm szélességben. A gumi bevonatú gyűrű közvetlen kapcsolatban van a lencsetagokkal, így ennek használata csak MF módban lehetséges, elforgatása ilyenkor könnyedén történik (AF módban a gyűrű is elfordul). A távolságskálát itt az élességállító gyűrű külső peremén helyezték el.
A zoom gyűrű – melynek szélessége 3,5 cm – kb. 135 mm-től kissé könnyebben forgatható, mint egyébként. A többi gyújtótávolságnál egyébként azonos erő hatására fordul el. A teljes zoomtartomány 80 fok elfordítással járható be. Ha növeljük a gyújtótávolságot, az objektív felső részén leolvashatjuk a leképezési arányt is.
A tubuson AF/M kapcsolót, illetve 18 mm-nél rögzíthető zoomreteszt helyeztek el.
Színhiba
A kromatikus aberráció az SLD tagoknak köszönhetően igazán nem jelentős, s bár nyitott blendénél 1:1 nézetben azért látható, komoly problémát nem fog okozni. A blende szűkítése egyébként javít a helyzeten, főként a zoom feléig. Utána már nem sokat segít.
1:1 nézetben jól látható színi hibával inkább 100 mm alatt találkozunk, nagyobb gyújtótávolságoknál, illetve rekeszelve csökken a kromatikus aberráció mértéke.
A legrosszabb esetben, 10 Mpixelre vonatkoztatva cirka 3-4 pixelnyi színhibát találhatunk, amely 45×30 cm-es nyomaton 0,5 mm, 10×15 cm-es fotón 0,1 mm méretben fog látszani. Bagatel!
Színhiba
Geometriai torzítás:
A geometriai torzítás elsősorban a zoom első felénél jelentkezik, teljes nagylátószögnél átlagos 1% körüli hordótorzítással találkozunk, míg 88 mm-nél már átcsap párnatorzításba, melynek mértéke közel 0,7%. Ahogy a gyújtótávolságot tovább növeljük, a torzítás még egy-két tizeddel csökken, majd 200 mm-nél 0,5%-ra áll be.
Torzítást tehát szinte mindig látni fogunk a képeken, mértéke azonban még elfogadható szintű.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Vingettálás elsődlegesen a teljes nagylátószögű állásra jellemező, ott is inkább csak nyitott rekesznél. A 20% feletti érték már látható a képeken is, de ha F8-ra szűkítjük a blendét a peremsötétedés értéke bőven 10% alá esik, amely alig lesz észrevehető. A tele tartományban még nyitott blendével is alig haladja meg a sarkok sötétedése a 10%-ot.
Peremsötétedés
Képminőség
A Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC képminősége a várakozásokon felüli. Egy 10×-esnél nagyobb zoomátfogású DC, vagyis APS-C-re rajzoló objektívnél az ember arra számít, hogy fényerőn használva igen lágy képeket kapunk. A tesztfotók azonban rácáfoltak erre, még a legtöbbször problémás 18 mm-nél is remek részletességű fotókat készítettünk f/3,5 rekesznyílással. Persze a képek sarkai már kevésbé voltak olyan szépek, de ez az APS-C-re rajzoló objektíveknél sűrűn előfordul, s rekeszeléssel ez is csökkenthető.
A tele tartományban nagyobb gyújtótávolságoknál (100 mm felett) azonban ez a hatás sem érezhető már, a teljes telénél inkább a színi hiba lesz jobban látható a képsarkokban.
Értékelés
A Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC jó utazózoom, 400 grammos tömege sem túl komoly, így nem terhel jelentősen. Egyedül a teljes tele fényerejét sajnálhatjuk, f/6,3-at az autofókusz rendszer sem szereti annyira (érezhetően lassul az élességállítás már szürkületkor). Ez a fényerő azonban az ilyen zoomoknál valamelyest megszokott (a Canonnak és a Nikonnak azonban van f/5,6 végű 18-200 mm-es modellje).
Amennyiben gyengébb fényben is szeretnénk berázásmentes képet készíteni, választhatjuk a stabilizált változatot is, némi felár ellenében.
Ha pedig lemondunk a 18 mm-es nagylátószögről, vásárolhatunk 24 mm vagy 28-ről induló, teljes képkockát kirajzoló modellt is, amely 200 mm-nél f/5,6 fényerejű, bár kérdés, hogy ez a játék megér-e ennyit, tudva, hogy mind a Canon, mind a Nikon készít f/3,5-5,6 fényerejű utazózoomot, igaz, 50%-kal drágábban, mint a Sigmáé.
