Bemutatás
A Sony 50 mm F1,4 egy „leget” máris magáénak tudhat. Ez a japán cégóriás legnagyobb kezdő fényerejű objektíve. A termékskála még egy 2,8-as makró objektívet kínál ezzel a látószöggel, amellyel szemben azért két egész fényérték előnyünk lesz. Az említett látószög amúgy 46,7 fokos, APS-C érzékelős digitális tükörreflexes vázon pedig már egy kényelmes kistele optikával van dolgunk, nagyjából 75 mm-nek megfelelő képkivágással.
A meglehetősen kicsire sikeredett optika 7 lencsetagot tartalmaz 6 csoportba rendezve. Többrétegű bevonatok felelnek a tükröződés-, és becsillanásmentes képminőségért. Különleges lencsetagokat nem találunk az objektívben, de ez ebben a kategóriában nem is általános. A kompakt méret relatíve kis szűrőperemet is jelent, melyre 55 mm-es filtereket csavarhatunk. A külsején lévő bajonettre a Sony SH0011 típusú, kör alakú napellenzője illeszthető, ami kb. 3,5 cm-rel toldja meg az objektív hosszát.
Használati tapasztalatok
A gyártó a többi fix objektívnél is alkalmazott sablon szerint rakta össze ezt az optikát is, ami persze sok tulajdonságában hasonlít a Minolta elődökhöz. A külsejét tekintve egy kaptafára készült 50 mm-es jó összerakási minőséget és egyszerűséget sugall. A masszív ház aljáról elmaradhatatlan a többieknél is alkalmazott csúszásgátló gumiszegély, tetejéről pedig a távolság-, és mélységélesség skála.
Csak egyetlen egy kezelőszervet találunk az objektíven, ez pedig a keskeny, tömör és sima gumigyűrű alá bújtatott kézi élességállító gyűrű. Elfordításakor az objektív elülső tubusa kb. 1 cm-t kinyúlik a vázból. Ez persze nem befolyásolja a frontlencsét abban, hogy elfordulásmentesen működjön.
Ha automata élességállítást használunk szembesülnünk kell a meglehetősen hangos és közepesen gyors AF motorral, amely 0,4 mp alatt „repíti” a két végállás között az objektívet.
Színhiba
Közelről megvilágított fóliás tesztünk erősen megdolgoztatta az optikát, így nyitott rekesznél határozottan erős, lilás színhibával találtuk magunkat szemben, amely a kép közepén erőteljesebben jelen volt, mint a sarkokban. A rekeszt szűkítve megváltozott a helyzet és a képközépen tapasztalt elszíneződés teljesen eltűnt, viszont a széleken mérsékelt sárga-kék kromatikus aberráció volt látható.
Külső tesztképeink ismét egy kicsit mást mutattak. Itt nyitott blendével sem volt olyan zavaró színhibánk, főleg nem a kép középső részén. Ha lerekeszeltük az objektívet a színhiba mértéke szinte elhanyagolhatóra csökkent.
Geometriai torzítás
Egy 50 mm-es objektívtől csekély torzítást várunk, és tesztünk alanya sem okozott csalódást e tekintetben. Méréseink szerint 0,4%-os hordótorzításra kell számítanunk, ami azért nem elhanyagolható, de nem is rossz teljesítmény.
Makró
Teljesen átlagosan teljesít ezen a téren az objektív. Ha közelfényképezéshez szeretnénk használni, nem árt hozzá egy közgyűrű beiktatása.
Közelpontja 45 cm, ami a frontlencsétől számolva kb. 36-37 cm-es munkatávot jelent. A gyári adatlap szerint ekkor 1:6,6 leképezési arányt várhatunk tőle, de nálunk egy kicsit jobb eredmény született. Egy 213 x 142 mm-es területen már élesre állt, ami 1:6 leképezésnek felel meg. A képminőség a teljes képen jó maradt. A sarkokban enyhén lágyabb, de nem sokkal elmaradva a kitűnő felbontású képközéptől.
Peremsötétedés
A Sony 50 mm F1,4 nyitva kissé túlzásba esik a peremsötétedés terén. 23,2%-ot mértünk ebben a helyzetben, ami egy ilyen optikánál nem túl kedvező, és nagyjából 0,8 fényértéknyi veszteséget jelent a képközéphez képest. Egy kis öröm az ürömben, hogy a sötétedés átmenete folyamatos és nem hirtelen, így kevésbé szembetűnő, de egyöntetű felületeken elég nyilvánvaló. Már egy fényértékkel szűkebb rekesznél is jelentős javulást tapasztalhatunk F8 körül pedig mindössze 4,2%-os a sarkok különbsége. Ez akár már el is hanyagolható peremsötétedést jelent.
Képminőség
Valódi, nagyfényerejű normálobjektívként teljesít felbontás terén ez az optika. F1,4 rekesznél persze ez sem tökéletes, a képközép szép részletességű, de lágy, a szélek kimondottan életlenek és a kontraszt sincs a helyzet magaslatán. F2 körül már rendesen magára talál és jó kontrasztot ad, középen kiváló részletvisszaadással és a szélen is jó felbontással. Efölött csak egy szóval jellemezhetnénk: penge.
A hasonló gyújtótávolságú objektíveket nem ritkán portrézáshoz is használják, melynél fontos lehet az esztétikus háttérelmosás. A 7 lamellás, lekerekített írisznek köszönhetően az 50 mm-es Sony ezen a téren is jól vizsgázik.
Értékelés
A nagylátószögű Sony fixek legfőbb problémája a magas áruk volt, de úgy látszik ez a kitétel nem érinti az 50 mm F1,4 normálobjektívet. 300 dollár alatti árával némileg a konkurens Canon és Nikon optikák árszintje alatt tud maradni.
Jól érződik a gyártó igyekezete arra vonatkozóan, hogy egy kompakt méretű, könnyen használható objektívet kínáljon vevőinek. Azt hiszem, ez nagyjából sikerült is, és csupán egy szempontból kell elgondolkoznunk a vásárlást illetően, ez pedig a kissé idejétmúlt és hangos AF motor. Sokkal inkább illik ez egy olcsóbb, műanyag 50 mm-eshez, mint egy olyan igényességű optikához, melynek ez a darab is jeles képviselője.
Mindezt leszámítva valószínűleg elégedett lesz, aki beruház a Sony 50 mm F1,4-re, hiszen nincs mit szégyellnie a neves mezőnyben. Egy ilyen nagy fényerejű „normálobi” pedig minden fotóstáskában elkél.
