Pedig a váz és a burkolat is teljesen műanyag. Amiért egy másfél százezer forint feletti készüléket már lehetne nem szeretni. De ez a plasztik jó, mind tapintásra, mind anyagminőségre. Nincsenek illesztési hibák, sorjás szélű fülek, minden tökéletesen a helyén van. Ugyanúgy, mint a gombok. Az a dizájner, akinek a pisztolymarkolatot idéző forma kipattant a fejéből, remélem ma már a formatervezési részleg vezetője, mert ilyen kényelmes, rendhagyó de mégis kifogástalanul kialakított formához még csak hasonló sincs a piacon. Nem túlzás: a kompakt digitális fényképezőgép etalon szintű újragondolása a C1/C4.

A C4 kezelése pofonegyszerű. Egyrészt minden gomb kézre-, illetve, hogy egészen pontos legyek, hüvelykujjra áll. A gép alapvetően kamera és fényképezőgép egyben. És itt nem arra kell gondolni, mint a legtöbb gép esetében, hogy a fényképek mellett lehetőség van mozgókép rögzítésére is. A C4 tényleg használható videókameraként. Egyrészt a videófelvétel közben is aktív 5,8x-os optikai zoom miatt, másrészt a felvétel során rögzített 48 kHz mintavételezésű, 16 bites AAC sztereo hang miatt is (és akkor még nem beszéltünk az átlagos kamerák CCD-jénél nagyobb méretből következő nagyobb dinamika-átfogásról). A videófájl - mondhatni magától értetődően - MPEG4 tömörítésű. Mindezt azért írtam le, hogy érzékeltessem, a VPC-C4 esetében a külön exponáló és videófelvétel gomb nem holmi üres hivalkodás, hanem annak az érzékeltetése, hogy az ezüstszürke borítás alatt két egyenértékű gép, egy videókamera és egy fényképezőgép bújik meg.

Először vegyük szemügyre alaposabban a fényképezőgépet. Az azonnal nyilvánvaló, hogy a vaku nincs jó helyen: pont a markolat fölött van, így könnyű "belenyúlni", másrészt túl közel van az optikához, ami miatt szinte egyáltalán nem lehet vörösszem-effektus nélküli vakus képet készíteni. Egy ilyen kis méretű, de nagy zoomátfogású objektív és még inkább egy ilyen méretű CCD (1/2,7") esetén szinte törvényszerű, hogy a képeken gyakran találkozunk majd kromatikus aberrációval. Nem meglepő hát, hogy ez a C4 esetében is így van, mint ahogy a (digitális fényképezőgépek között) viszonylag alacsony dinamika sem ért váratlanul a tesztképek megvizsgálásakor. Ugyanakkor a képek kellemesen kontrasztosak, a részletgazdagság is korrekt.

Az optika fókusztávolsága 38-220 mm-nek felel meg kisfilmes rendszerbe átszámítva. Itt sincs tehát igazi nagylátószög állás, van viszont remek tele! És hogy a nagy fókusztávolság nyújtotta előnyöket a C1-gyel ellentétben ne csak ragyogó napsütésben használhassuk, van képstabilizátor is. Az elődöt annak idején sok kritika érte amiatt, hogy szürkeletkor, vagy beltérben már igen nehéz vele dolgozni, lévén az optika kezdőfényereje f/3,5 (tele: f/3,7). Ezt a problémát részben orvosolja a képstabilizátor, mely a menüben aktiválható és már nem csak a videofelvétel során működik.

A C4 alapvetően egy automata fényképezőgép - nincs is külön manuális, vagy rekesz- ill. záridő előválasztás mód. Csak az automata és az elmaradhatatlan, és ez esetben (is) igen hasznos témamódok: sport, portré, táj, éjszakai portré, tűzijáték és gyertya mód. Ezzel a néhány móddal a leggyakrabban fotózott témák biztonsággal megörökíthetők lesznek. Azért a legfontosabb kézi beállítások sem maradhattak ki a VPC-C4-ből, így van fehéregyensúly állítás (napos, felhős, ízzó, fénycső - kézi nincs), többféle fókuszmód - mátrix, szpot, makró és szupermakró, nomeg a kezdetleges manuális fókusz, amivel 13 előre beállított tárgytávolság közül választhat a fotós. Nem sok, de a semminél azért határozottan több. Makrózni pedig kifejezetten élvezetes a C4-gyel. A legkisebb átfogás nem több, mint 25 mm (szuper makró mód - 2 cm tárgytáv), és ami még szimpatikusabb: a normál makró zoomolható, sőt, teljes tele állás mellett érhető el a normál mód legnagyobb nagyítása, ekkor 80 mm-es átfogással dolgozhatunk.

A gép érdekessége, hogy nincs külön videó és fotó mód. Ha a videó gombot nyomja meg a felhasználó, azonnal indul a videófelvétel, ha a fotó gombot, akkor már exponál is a gép. Így tehát nincs külön videó és fotó élőkép és felvétel menüből is csak egy van. Ebben állítható be - a fentieken kívül - a fotók és a videó felbontása is, vagy éppen a képeffektek - amik ilyenformán nem csak fényképek készítésekor működnek, de a mozgóképrögzítés során is. Ilyen képeffekt három van: fekete-fehér, szépia és kozmetikai (kb. lágyító effekt). Ha már szó esett a felbontásokról: a C4 legnagyobb felbontása 2288x1712, ezen kívül 1600x1200 és 640x480 választható. Azaz nem túl széles a választék, de végül is ami fontos, az megvan. Videó esetén 640x480 a maximum, ezt 30 és 15 fps képrögzítési sebességgel is tudja a C4, és van 320x240 illetve 174x144, ez utóbbi csak 15 fps-sel, az egyszerű Internetes továbbitás érdekében. VGA felbontás és 30 fps esetén lehetőség van kétféle tömörítési mód közül választani. Még két apróság a fotó móddal kapcsolatban: a gépen nincs AF segédfény, ennek ellenére egészen megbízhatóan működött az AF még minimális fény mellett is. Értem ez alatt, hogy az este, vakuval készült képek nagy többsége éles, vagy közel éles lett. A másik észrevétel egy kisebb kellemetlenség. Az exponálógombot félig lenyomva megváltozik - nagyobb lesz - a látószög, ez kicsit megnehezíti a komponálást, mert emiatt az élőképen úgy kell beállítani a zoomot, hogy egy kicsit kevesebb legyen rajta, mint amit aztán a fotón látni szeretnénk.

A videofelvétellel kapcsolatban nem is maga a felvétel a nagy szám. Az egyszerűen csak nagyon jó. Az magától értetődik, hogy a zoom mellett a fókuszrendszer és a fénymérés is aktív - és zajmentes. A képfrissítés remek, az egészen őrült kameramozgásokat is képes lekövetni. Persze ha nem szeretnénk a nagybácsi kézremegését "élvezni" a keresztelői videón, az is könnyedén megoldható, hála a digitális képstabilizálónak. A C4 videóiban a hang a nagy szám, a sztereó nagyon jól szól, a mikrofon jól "irányzott", az hallatszik a felvétel közben, amit a képen látunk. Nagyon jó. A videószerkesztő meg még jobb. A lejátszás menüben található Movie Editorral a felvételeket akár képkockánként is végignézhetjük, a legjobbak elmenthetők fotóként, a nem kívánt jelenetek kivághatók, hogy aztán a már kifogástalanra szabott felvételeket - szintén az Editorban - összefűzhessük. Így amire a keresztelői ebédet elkölti a család, az ügyes kezű nagybácsi el is készítheti a nagy eseményről készült klipet. Amit aztán a legközelebbi tévén le is játszhat. A C4-hez az A/V kábelen kívül alapkiszerelésben jár a dokkolóállomás, ami egyben töltő, továbbá az infravörös távirányító szenzora is.

PictBridge kompatibilitás terén már a VPC-C1 sem vallott szégyent, akkor miért lenne ez másként a C4-gyel? - tettem fel magamnak a kérdést, és, minő meglepő, sejtésem bevált: a kamerához adott USB kábelen keresztül közvetlenül csatlakoztathattuk a C4-et a szerkesztőség Canon i965-ös fotónyomtatójához, maga a nyomtatási folyamat pedig hihetetlenül egyszerű, lévén a nyomtató paramétereinek beállítása után (papírtípus, papírméret, keret, minőség, dátum rányomtatás, [mindezeket rábízhatjuk a nyomtatóra is]) után csak ki kell választani a nyomtatandó fotót és a képek már készülnek is.

A VPC-C4 még egy tulajdonságot örökölt a C1-től: a kis kapacitás (710 mAh, 3,7V) ellenére több mint 1 órányi folyamatos videórögzítésre képes. Le a kalappal! Ennyi idő alatt - legjobb minőség mellett - egy 512 MB-os SD is megtelik. Mert ugye azt mondani sem kell, hogy a C4 SD kártyát használ.

A C4 nem olcsó, bár e gép ára is sokat esett az utóbbi időben. A cikk írásának napján 1 GB-os SD kártyával éppen bruttó 180.000 Ft-ot kértek érte. Az árban a gépen és az akkun kívül benne van:

• 2 db CD (képböngésző, -szerkesztő és videolejátszó szoftverek)
• két használati utasítás (első lépések és részletes)
• masszív, kemény műanyag tok
• távirányító
• felfűzhető objektívsapka
• USB, A/V kábel
• USB/AV-DC elosztó (a dokkoló miatt ezek egy csatlakozót alkotnak a gép alján)
• dokkoló (akkutöltő és PC-TV kapcsolat, távirányító kapcsolat)

A Sanyo VPC-C4 azt hiszem, nemcsak az én személyes kedvenceim egyike, hanem mindazoké, akik szeretik és megengedhetik a maguknak a különleges eszközöket. A VPC-C4 esetén ennél többről is szó van - ez egy tökéletes első vagy második gép, ami remekül kiegészíthet akár egy tükörreflexes gépet is. Sőt, az SD kártyák árának zuhanását látva megkockáztatom, a VPC-C4-gyel bátran kiváltható egyszerre a digitális fényképezőgépet és DV kamerát is.