Képfeldolgozás – Milyen szintig elfogadható?

2008. 07. 24. 07:39 | Domshow

“egy újabb szürke terület a fotózásban” kezdi bejegyzését Antonio Marques.

“A digitális fényképezÅ‘gépek és a jobbnál jobb feldolgozó programok elburjánzásával a fényképészet definíciója megváltozott. Mindenkinek kialakult egy véleménye, hogy mi elfogadható és mi nem a digitális fénykép feldolgozásában”

Igen, valóban nehéz kérdés. Meddig etikus belenyúlni egy képbe? Mikortól lesz igényes digitális illusztráció? Meddig számít retusálásnak?

Egy kis szavazást is indított “Milyen mennyiségű szerkesztés, utófeldolgozás fogadható el a fényképészetben?” címmel az alábbi választási lehetÅ‘ségekkel:

  1. Semmilyen. Készítsd a fényképezővel vagy egyáltalán nem.
  2. Kevés, de nem több, mint amit egy hagyományos sötétkamrában a filmmel el tudnál végezni
  3. Minden, ami szükséges, mindaddig, míg fotóra hasonlít
  4. Kreatív szabadság. Festek neked egy képet, ha kell.

És a Kedves Olvasó hogyan vélekedik?

20 hozzászólás a(z) “Képfeldolgozás – Milyen szintig elfogadható?” című bejegyzéshez

  1. eleven11 írta:

    szavaztam ott is, itt is megteszem.
    “Minden, ami szükséges, mindaddig, míg fotóra hasonlít”

  2. Zweinstein írta:

    Tulajdonképpen nekem az 1-es válasz tetszik a legjobban.Ennek ellenére a 2.-ra szavazok, mert egy kis korrekcióra időőnként szükség van.
    Mondja meg valaki, hogy egy kép meddig hasonlít fotóra…!
    Olyan ez mikor az építtető szól a mesternek, hogy görbe a kémény.Nembaj-mondja a mester- majd helyreviszi a sár.
    Nem PS-el kell fotózni, hanem a géppel,mint a régi mesterek tették.

  3. mgbg írta:

    Erősen műfajfüggő, ezért szerintem a kérdés így önmagában értelmetlen. Néhány példa:

    1. Semmilyen – A dokumentatív vagy természetfotózásban esetleg lehet ezt ilyen szigorúan venni, vagy lehet ez önálló műfaj :) A fényképkészítés aktusa önmagában is a valóság szubjektív leképezése, hiszen az sem mindegy mit mutatok meg és mit nem, nekem mi jelenti témát és mit szűrök ki. Tehát az a szigorúság túl finnyásnak tűnik.
    2. Pl Természetfotó, sajtófotó…
    3. Ez a legáltalánosabb, kisebb retus megengedhetÅ‘ szerintem a legtöbb esetben, divatfotóban meg éppen kötelezÅ‘…
    4. Ez pedig tényleg a digitális illusztráció műfaja.

  4. marcustg írta:

    ha fotóról van szó akkor: “Minden, ami szükséges, mindaddig, míg fotóra hasonlít�
    ha szemet gyönyörködtetés akkor: “Kreatív szabadság. Festek neked egy képet, ha kell.”

  5. Fejes István írta:

    Nem véletlenül hívják digitális sötétkamrának az utófeldolgozást.
    Ma a 3-as választ tudom támogatni – bár alaposabb vitában azért ezt árnyalnám a 2-3 között a téma és műfaj függvényében.

  6. Bici írta:

    Sziasztok! Érdekes kérdés. Szerintem először azt kell megfogalmaznunk, hogy mi a célja a fényképezésnek:
    – ha a valóság egy részletének visszaadása, akkor véleményem szerint csak a gép hibáit szabad korrigálni (dinamika, zaj, stb.)
    – ha a téma számít csak, és a fényképezÅ‘gépet csak segédeszköznek használjuk, akkor bármi belefér
    A kérdés máshogy megfogalmazva: mi a fontos; a téma, vagy a felhasznált technika:

  7. Chino írta:

    “Kevés, de nem több, mint amit egy hagyományos sötétkamrában a filmmel el tudnál végezni”
    ez a legtöbb amit egy fényképnél el tudok képzelni. persze szépek az agyon szerkesztett képek is, de azok már inkább grafikákra hasonlítanak mint fényképekre. lehet h konzervatív vagyok

  8. Mitcsenkov Attila írta:

    Szerintem így általánosságban nem megválaszolható a kérdés…

    Milyen képrÅ‘l van szó, milyen céllal és hogyan “tálaljuk”?
    Egy természetfotó pályázaton nyilván nem lehet képest festeni.
    Egy tárgyfotó-nál egy katalógusban, vagy mondjuk egy parfümreklámnál meg persze lehet, sőt: szinte elvárás.

    Sose hazudjuk azt egy alaposan átdolgozott képrÅ‘l, hogy eredeti – ezt tekinthetjük alapszabálynak.
    Utána meg… ahol bevállalható az utómunka, ott nyugodtan. Amíg ízléses, és nem ripacskodós.

  9. Réka írta:

    szerintem nagyon rossz ez a négy kategória a szavazásban, hiszen sötétkamrában is át lehet alakitani egy fotót a felismerhetetlenségig.
    Amúgy nekem tetszik a pályázatokon néha látható feltétel: ‘csak a fotó egészét érintÅ‘ módositások’ ami szerintem mindenképpen bele kell hogy férjen, ezek az apró dolgok, mint kontraszt, WB stb… amelyeket amúgysem lehet túlzásba vinni a fotó elrontása nélkül.

  10. Dvornik Gábor írta:

    Én az utolsóra szavazok. Ugyanis tényleg a kreatív szabadság kérdése ez, na meg az ízlésé.
    Annyiféle fotó van, témában, hangulatban és mondanivalóban, hogy nem lehet kategórizálni egyértelműen az utómunka mennyiségét sem.
    Ráadásul (mint pl. én is) azt a kis részét vallom a fotózásnak, hogy kell egy jó képalapanyag ahhoz, hogy utómunkát is tudj adni hozzá – egy pocsék kép semmitÅ‘l nem lesz jó. Innen meg már ízlés és önkifejezés kérdése. Ha a hangulatom átadásához festményszerű utómunka kell, akkor azt adom. Ha dokumentálok, akkor minimumra törekszem. Ha riport, akkor is. Ha valós tájkép, szintén. De ha pl. a tájképen keresztül az általa engem ért hangulati és gondolati-érzelmi hatást akarom átadni, akkor belenyúlok – ha kell, vastagon. Lehet belÅ‘le absztrakt, elvont kép, ahol csak utalás marad az eredeti témára – de az ott van.
    Szerintem.

  11. mistral írta:

    Lassan (nem is túl lassan) eljutunk egy olyan helyzetbe, ahol a kompozíciós készség, a fényviszonyok felismerése és perfekt felhasználása már semmit nem jelent. Marad a digitális buherálás. Barátaim az Úrban….ez nem jól néz ki….

  12. loriatya írta:

    utolsora szavazom. barmit lehet csak izleses legyen. ha mar nem foto, hat istenem, nem foto. de attol meg lehet szep. es egy foto lehet csunya utomunka nelkul is.
    izles kerdes.

  13. szódás love írta:

    Én is az utolsóra szavaznék. Változik a Világ… A régi fotósok nem azért nem nyúlkáltak bele annyit a képeikbe, mert az elveik olyan magasztosak voltak, hanem mert egészen egyszerűen sokkal, de sokkal korlátozottabbak voltak a lehetÅ‘ségeik, az eszközeik. Sokkal macerásabb dolog volt fotózni, laborálni, nagyítani, olyankor variálni egy képpel, mert ugye akkoriban is lehetett azért, ennélfogva komoly amatÅ‘rként sokkal kevesebben is foglalkoztak vele, mint ma. Manapság (velem együtt) bármilyen hülyének lehet digitális fényképezÅ‘gépe és letölt mellé a torrent-rÅ‘l egy photoshop-ot és kész. Nem kell hívni, hivatni, stb…
    Ma már a photoshop, ha tetszik, ha nem, ugyanúgy majdhogynem szerves része a fotózásnak, mint a hívó volt az analóg időkben.
    Csak sokkal több lehetőséget kínál.
    Hogy ebből ki mennyit használ ki, az egy dolog.
    A végeredmény pedig önmagáért beszél: ha tetszik a plénumnak, akkor jól végezte a dolgát a fotós, az alkotó, függetlenül attól, hogy teljesen kiforgatta a fotót a képfeldolgozóval vagy sem.
    Ha nem tetszik a plénumnak, akkor rosszul végezte a dolgát, szintén függetlenül attól, hogy mekkora photoshop-spíler.
    Ma már nem áll meg a fotózás az elsÅ‘tétített szoba kijáratánál, a nagyítógép lekapcsolásánál…
    Sőt.
    Sokszor újrakezdÅ‘dik a monitor elÅ‘tt… Egy amúgy sem rossz alapanyagnak tekinthetÅ‘ fotó nem egyszer kerül(het) újrafotózás értékű, szintű átdolgozásra.
    És ebben sincsen semmi rossz.
    Az ember a lényeg továbbra is, hogy milyen érzékkel nyúl a megszaporodott segédeszközökhöz.
    Azokhoz, amelyek uszkve 6-8 éve állnak rendelkezésünkre, s amelyeket a nagy elÅ‘dök is nyilván ugyanilyen lelkesen alkalmaztak volna, ha rendelkezésükre állottak volna…
    Konzervatívok mindig lesznek, akik elítélik a photoshopozást, ehhez társulnak az ezen program lehetÅ‘ségeit kevésbé kiaknázni tudók, akik irigykedhetnek a “profikra” és fanyalognak, hogy így könnyű, ez már nem is fotózás, pedig az…
    Nem az nem fotózás, amit ők csinálnak a képszerkesztővel, hanem a hétköznapi fotózás maga, mint olyan változott meg, egészült ki rengetegmindennel.

  14. Tutajos írta:

    Ha megnézünk egy fotógrafikát, esetleg egy fotogrammot, nem feltétlenül nyilvánvaló a fotó tárgya és a kész alkotás közti kapcsolatnak. Szerintem elfogadható, ha az alkotó a 4-es pontig is elmegy.

  15. balazspro írta:

    Maximum 2-es. Kérdés azokhoz, akik a 4-esre szavaztak:
    Minek van fényképezőgépetek? Nektek felesleges. Ott a ps.

  16. Tutajos írta:

    balazspro: �gy igaz, ahhoz, hogy egy fényképet fényképnek lehessen nevezni, nem feltétlenül kell fényképezőgép. A fotogrammok éppen így készültek. A ps nem jó példa, mert az kész fényképeken való manipulációra szolgál. �rhattál volna mondjuk Paint-et. Amúgy, ha egy alkotás nekem tetszik, sokadlagos szempont, hogy fényképnek nevezem, vagy nem. Bizonyos segédeszközökkel felszerelt fényképezőgépekkel festmény küllemét öltő fényképeket lehet készíteni. ezek fényképek? (Szerintem egyébként igen.)

  17. Berber írta:

    Szerintem 2 út van, és mindkettő járható, sőt egyszerre is járhatunk rajta.
    Az első kategóriába a minimális korrekció használata max. ami megengedhető, míg a másik a teljes alkotói szabadság. Mi van ha festményszerűvé válik egy kép? Na és? Viszont ha a valóságot akarja valaki visszatükrözni, ne buherálja már agyon a képet, mert akkor az már nem a valóság maga. Ezzel együtt megfogalmazható, hogy ameddig a valósághű marad a kép az fotónak minősül, de amint eltávolodik a valóságtól digitális művészetté, ill. festéssé válik, aminek valóság alapjai is lehetnek. Tehát a képnek az objektív valósághoz való viszonya a lényeg.

  18. Apóca írta:

    Mire való a ps?
    Engedjük használni bátran!
    Nekem nincs műtermem, ám a technika megengedi, hogy “műtermi” fotókat alkossak.

  19. Pixinfo.com blog - Blog Archive - Ingyenes Photoshop plugin-ek írta:

    [...] elítélik a fényképek legenyhébb manipulálását is, de vannak, akik szeretnek egy kicsit belenyúlni, hogy valamilyen hatást elérjenek a [...]

  20. Máté írta:

    Ez a kérdés a művészetek minden területén előjött már, de az élet számos más területén is. Mozart nem játszott elektromos hegedűn, akkor senkinek sem szabad? A hagyományokat meg kell őrizni, és akinek van kedve, az fotózzon papírra, hívja elő (én is szoktam!), de azt is tudom, hogy a digitális gépembe nézve sokszor nem a képet nézem, hanem azt, hogy mit hozok majd ki belőle PS-pal. Ez nem hinném, hogy bűn, az olimpián még mindig futnak az emberek, mi meg azért hagyomány ide-hagyomány oda: kocsival járunk. Akinek nem tetszik nyugodtan futhat. :)

Válasz írása

Legfrissebb cikkek a Pixinfo.com-on
Pentax smc DA* 200mm f/2,8 ED [IF]SDM
(2012. február 1.)
Sokszor hallhatunk olyan kritikát a Pentax-szal szemben, hogy szűkös az objektív választéka. Esélyes, hogy valóban szűkebb, mint a két legnagyobb gyártóé, de miért is lenne bővebb, ha az elérhetők is kiváló minőségűek és jól eltalált gyújtótávolsággal, fényerővel és árral rendelkeznek. A 200 mm-es fix tele ilyen. Nem túl drága, remek fényerő jellemzi, s a gyújtótávolsága is megfelelő többféle felhasználáshoz is.
Történelem: Székely Aladár
(2012. január 27.)
Ady, Babits, Móricz, ahogy ma élnek emlékezetünkben, ahogy elképzeljük őket egy iskolai tankönyv illusztrációjára, vagy egy régi bankjegyre visszaemlékezve. A róluk élő kép alakításában nagy szerepe volt az általa készített képeknek. Székely Aladár, a XX. század elején élt művészeink egyik ,,udvari" fotográfusa.
Micro Nikkor 105mm f/2,8D AF-S VR IF-ED
(2012. január 24.)
Vallatóra fogtuk a Nikon felső kategóriás makró objektívét, mely közelkép korrekcióval és optikai stabilizátorral is rendelkezik. Az 1:1 leképezési arányú makró optikát APS-C szenzoros géppel próbáltuk ki.
Lőporfüstben: beszélgetés Szandelszky Bélával
(2012. január 19.)
Ismét találkozót beszéltünk meg Szandelszky Bélával az AP hírügynökség egyetlen magyar fotósával, akit mindennapjai ősszel a líbiai polgárháború és az \"arab tavasz\" lőporfüstjében találtak. Leültünk hát vele egy belvárosi falatozóban, és csendben végighallgattuk mit mesél nekünk.
Mikrosat oktobox és rendszervaku tartó
(2012. január 4.)
Visszapillantó: 2011 a digitális fényképezés tükrében
(2011. december 31.)
Godox TT-520 vaku
(2011. december 22.)
Steiner Pro 600 hordozható stúdióvaku
(2011. december 21.)
  • (01. 30.)Silicon Power Velox V30 240GB SSD teszt
    A Silicon Power SATA 6 Gbit/s-os csúcs SSD-je járt nálunk; notebookokba és asztali számítógépekbe is jó választás.

Archívum