Képfeldolgozás – Milyen szintig elfogadható?
2008. 07. 24. 07:39 | Domshow
“egy újabb szürke terület a fotózásban” kezdi bejegyzését Antonio Marques.
“A digitális fényképezőgépek és a jobbnál jobb feldolgozó programok elburjánzásával a fényképészet definíciója megváltozott. Mindenkinek kialakult egy véleménye, hogy mi elfogadható és mi nem a digitális fénykép feldolgozásában”
Igen, valóban nehéz kérdés. Meddig etikus belenyúlni egy képbe? Mikortól lesz igényes digitális illusztráció? Meddig számít retusálásnak?
Egy kis szavazást is indított “Milyen mennyiségű szerkesztés, utófeldolgozás fogadható el a fényképészetben?” címmel az alábbi választási lehetőségekkel:
- Semmilyen. Készítsd a fényképezővel vagy egyáltalán nem.
- Kevés, de nem több, mint amit egy hagyományos sötétkamrában a filmmel el tudnál végezni
- Minden, ami szükséges, mindaddig, míg fotóra hasonlít
- Kreatív szabadság. Festek neked egy képet, ha kell.
És a Kedves Olvasó hogyan vélekedik?
2008. July 24. at 09:35
szavaztam ott is, itt is megteszem.
“Minden, ami szükséges, mindaddig, míg fotóra hasonlít”
2008. July 24. at 12:20
Tulajdonképpen nekem az 1-es válasz tetszik a legjobban.Ennek ellenére a 2.-ra szavazok, mert egy kis korrekcióra időőnként szükség van.
Mondja meg valaki, hogy egy kép meddig hasonlít fotóra…!
Olyan ez mikor az építtető szól a mesternek, hogy görbe a kémény.Nembaj-mondja a mester- majd helyreviszi a sár.
Nem PS-el kell fotózni, hanem a géppel,mint a régi mesterek tették.
2008. July 24. at 13:11
Erősen műfajfüggő, ezért szerintem a kérdés így önmagában értelmetlen. Néhány példa:
1. Semmilyen – A dokumentatív vagy természetfotózásban esetleg lehet ezt ilyen szigorúan venni, vagy lehet ez önálló műfaj :) A fényképkészítés aktusa önmagában is a valóság szubjektív leképezése, hiszen az sem mindegy mit mutatok meg és mit nem, nekem mi jelenti témát és mit szűrök ki. Tehát az a szigorúság túl finnyásnak tűnik.
2. Pl Természetfotó, sajtófotó…
3. Ez a legáltalánosabb, kisebb retus megengedhető szerintem a legtöbb esetben, divatfotóban meg éppen kötelező…
4. Ez pedig tényleg a digitális illusztráció műfaja.
2008. July 24. at 17:48
ha fotóról van szó akkor: “Minden, ami szükséges, mindaddig, míg fotóra hasonlít?
ha szemet gyönyörködtetés akkor: “Kreatív szabadság. Festek neked egy képet, ha kell.”
2008. July 24. at 19:27
Nem véletlenül hívják digitális sötétkamrának az utófeldolgozást.
Ma a 3-as választ tudom támogatni – bár alaposabb vitában azért ezt árnyalnám a 2-3 között a téma és műfaj függvényében.
2008. July 24. at 21:49
Sziasztok! Érdekes kérdés. Szerintem először azt kell megfogalmaznunk, hogy mi a célja a fényképezésnek:
– ha a valóság egy részletének visszaadása, akkor véleményem szerint csak a gép hibáit szabad korrigálni (dinamika, zaj, stb.)
– ha a téma számít csak, és a fényképezőgépet csak segédeszköznek használjuk, akkor bármi belefér
A kérdés máshogy megfogalmazva: mi a fontos; a téma, vagy a felhasznált technika:
2008. July 24. at 22:00
“Kevés, de nem több, mint amit egy hagyományos sötétkamrában a filmmel el tudnál végezni”
ez a legtöbb amit egy fényképnél el tudok képzelni. persze szépek az agyon szerkesztett képek is, de azok már inkább grafikákra hasonlítanak mint fényképekre. lehet h konzervatív vagyok
2008. July 25. at 11:17
Szerintem így általánosságban nem megválaszolható a kérdés…
Milyen képről van szó, milyen céllal és hogyan “tálaljuk”?
Egy természetfotó pályázaton nyilván nem lehet képest festeni.
Egy tárgyfotó-nál egy katalógusban, vagy mondjuk egy parfümreklámnál meg persze lehet, sőt: szinte elvárás.
Sose hazudjuk azt egy alaposan átdolgozott képről, hogy eredeti – ezt tekinthetjük alapszabálynak.
Utána meg… ahol bevállalható az utómunka, ott nyugodtan. Amíg ízléses, és nem ripacskodós.
2008. July 25. at 12:00
szerintem nagyon rossz ez a négy kategória a szavazásban, hiszen sötétkamrában is át lehet alakitani egy fotót a felismerhetetlenségig.
Amúgy nekem tetszik a pályázatokon néha látható feltétel: ‘csak a fotó egészét érintő módositások’ ami szerintem mindenképpen bele kell hogy férjen, ezek az apró dolgok, mint kontraszt, WB stb… amelyeket amúgysem lehet túlzásba vinni a fotó elrontása nélkül.
2008. July 25. at 12:44
Én az utolsóra szavazok. Ugyanis tényleg a kreatív szabadság kérdése ez, na meg az ízlésé.
Annyiféle fotó van, témában, hangulatban és mondanivalóban, hogy nem lehet kategórizálni egyértelműen az utómunka mennyiségét sem.
Ráadásul (mint pl. én is) azt a kis részét vallom a fotózásnak, hogy kell egy jó képalapanyag ahhoz, hogy utómunkát is tudj adni hozzá – egy pocsék kép semmitől nem lesz jó. Innen meg már ízlés és önkifejezés kérdése. Ha a hangulatom átadásához festményszerű utómunka kell, akkor azt adom. Ha dokumentálok, akkor minimumra törekszem. Ha riport, akkor is. Ha valós tájkép, szintén. De ha pl. a tájképen keresztül az általa engem ért hangulati és gondolati-érzelmi hatást akarom átadni, akkor belenyúlok – ha kell, vastagon. Lehet belőle absztrakt, elvont kép, ahol csak utalás marad az eredeti témára – de az ott van.
Szerintem.
2008. July 25. at 21:10
Lassan (nem is túl lassan) eljutunk egy olyan helyzetbe, ahol a kompozíciós készség, a fényviszonyok felismerése és perfekt felhasználása már semmit nem jelent. Marad a digitális buherálás. Barátaim az Úrban….ez nem jól néz ki….
2008. July 28. at 00:43
utolsora szavazom. barmit lehet csak izleses legyen. ha mar nem foto, hat istenem, nem foto. de attol meg lehet szep. es egy foto lehet csunya utomunka nelkul is.
izles kerdes.
2008. July 28. at 14:33
Én is az utolsóra szavaznék. Változik a Világ… A régi fotósok nem azért nem nyúlkáltak bele annyit a képeikbe, mert az elveik olyan magasztosak voltak, hanem mert egészen egyszerűen sokkal, de sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségeik, az eszközeik. Sokkal macerásabb dolog volt fotózni, laborálni, nagyítani, olyankor variálni egy képpel, mert ugye akkoriban is lehetett azért, ennélfogva komoly amatőrként sokkal kevesebben is foglalkoztak vele, mint ma. Manapság (velem együtt) bármilyen hülyének lehet digitális fényképezőgépe és letölt mellé a torrent-ről egy photoshop-ot és kész. Nem kell hívni, hivatni, stb…
Ma már a photoshop, ha tetszik, ha nem, ugyanúgy majdhogynem szerves része a fotózásnak, mint a hívó volt az analóg időkben.
Csak sokkal több lehetőséget kínál.
Hogy ebből ki mennyit használ ki, az egy dolog.
A végeredmény pedig önmagáért beszél: ha tetszik a plénumnak, akkor jól végezte a dolgát a fotós, az alkotó, függetlenül attól, hogy teljesen kiforgatta a fotót a képfeldolgozóval vagy sem.
Ha nem tetszik a plénumnak, akkor rosszul végezte a dolgát, szintén függetlenül attól, hogy mekkora photoshop-spíler.
Ma már nem áll meg a fotózás az elsőtétített szoba kijáratánál, a nagyítógép lekapcsolásánál…
Sőt.
Sokszor újrakezdődik a monitor előtt… Egy amúgy sem rossz alapanyagnak tekinthető fotó nem egyszer kerül(het) újrafotózás értékű, szintű átdolgozásra.
És ebben sincsen semmi rossz.
Az ember a lényeg továbbra is, hogy milyen érzékkel nyúl a megszaporodott segédeszközökhöz.
Azokhoz, amelyek uszkve 6-8 éve állnak rendelkezésünkre, s amelyeket a nagy elődök is nyilván ugyanilyen lelkesen alkalmaztak volna, ha rendelkezésükre állottak volna…
Konzervatívok mindig lesznek, akik elítélik a photoshopozást, ehhez társulnak az ezen program lehetőségeit kevésbé kiaknázni tudók, akik irigykedhetnek a “profikra” és fanyalognak, hogy így könnyű, ez már nem is fotózás, pedig az…
Nem az nem fotózás, amit ők csinálnak a képszerkesztővel, hanem a hétköznapi fotózás maga, mint olyan változott meg, egészült ki rengetegmindennel.
2008. July 28. at 15:37
Ha megnézünk egy fotógrafikát, esetleg egy fotogrammot, nem feltétlenül nyilvánvaló a fotó tárgya és a kész alkotás közti kapcsolatnak. Szerintem elfogadható, ha az alkotó a 4-es pontig is elmegy.
2008. July 29. at 21:46
Maximum 2-es. Kérdés azokhoz, akik a 4-esre szavaztak:
Minek van fényképezőgépetek? Nektek felesleges. Ott a ps.
2008. July 30. at 10:18
balazspro: ?gy igaz, ahhoz, hogy egy fényképet fényképnek lehessen nevezni, nem feltétlenül kell fényképezőgép. A fotogrammok éppen így készültek. A ps nem jó példa, mert az kész fényképeken való manipulációra szolgál. ?rhattál volna mondjuk Paint-et. Amúgy, ha egy alkotás nekem tetszik, sokadlagos szempont, hogy fényképnek nevezem, vagy nem. Bizonyos segédeszközökkel felszerelt fényképezőgépekkel festmény küllemét öltő fényképeket lehet készíteni. ezek fényképek? (Szerintem egyébként igen.)
2008. July 30. at 16:03
Szerintem 2 út van, és mindkettő járható, sőt egyszerre is járhatunk rajta.
Az első kategóriába a minimális korrekció használata max. ami megengedhető, míg a másik a teljes alkotói szabadság. Mi van ha festményszerűvé válik egy kép? Na és? Viszont ha a valóságot akarja valaki visszatükrözni, ne buherálja már agyon a képet, mert akkor az már nem a valóság maga. Ezzel együtt megfogalmazható, hogy ameddig a valósághű marad a kép az fotónak minősül, de amint eltávolodik a valóságtól digitális művészetté, ill. festéssé válik, aminek valóság alapjai is lehetnek. Tehát a képnek az objektív valósághoz való viszonya a lényeg.
2008. August 3. at 06:24
Mire való a ps?
Engedjük használni bátran!
Nekem nincs műtermem, ám a technika megengedi, hogy “műtermi” fotókat alkossak.
2008. August 15. at 07:50
[...] elítélik a fényképek legenyhébb manipulálását is, de vannak, akik szeretnek egy kicsit belenyúlni, hogy valamilyen hatást elérjenek a [...]
2008. September 3. at 02:07
Ez a kérdés a művészetek minden területén előjött már, de az élet számos más területén is. Mozart nem játszott elektromos hegedűn, akkor senkinek sem szabad? A hagyományokat meg kell őrizni, és akinek van kedve, az fotózzon papírra, hívja elő (én is szoktam!), de azt is tudom, hogy a digitális gépembe nézve sokszor nem a képet nézem, hanem azt, hogy mit hozok majd ki belőle PS-pal. Ez nem hinném, hogy bűn, az olimpián még mindig futnak az emberek, mi meg azért hagyomány ide-hagyomány oda: kocsival járunk. Akinek nem tetszik nyugodtan futhat. :)