Képfeldolgozás – Milyen szintig elfogadható?
2008. 07. 24. 07:39 | Domshow
“egy újabb szürke terület a fotózásban” kezdi bejegyzését Antonio Marques.
“A digitális fényképezÅ‘gépek és a jobbnál jobb feldolgozó programok elburjánzásával a fényképészet definÃciója megváltozott. Mindenkinek kialakult egy véleménye, hogy mi elfogadható és mi nem a digitális fénykép feldolgozásában”
Igen, valóban nehéz kérdés. Meddig etikus belenyúlni egy képbe? Mikortól lesz igényes digitális illusztráció? Meddig számÃt retusálásnak?
Egy kis szavazást is indÃtott “Milyen mennyiségű szerkesztés, utófeldolgozás fogadható el a fényképészetben?” cÃmmel az alábbi választási lehetÅ‘ségekkel:
- Semmilyen. KészÃtsd a fényképezÅ‘vel vagy egyáltalán nem.
- Kevés, de nem több, mint amit egy hagyományos sötétkamrában a filmmel el tudnál végezni
- Minden, ami szükséges, mindaddig, mÃg fotóra hasonlÃt
- KreatÃv szabadság. Festek neked egy képet, ha kell.
És a Kedves Olvasó hogyan vélekedik?
2008. július 24. at 09:35
szavaztam ott is, itt is megteszem.
“Minden, ami szükséges, mindaddig, mÃg fotóra hasonlÃt”
2008. július 24. at 12:20
Tulajdonképpen nekem az 1-es válasz tetszik a legjobban.Ennek ellenére a 2.-ra szavazok, mert egy kis korrekcióra időőnként szükség van.
Mondja meg valaki, hogy egy kép meddig hasonlÃt fotóra…!
Olyan ez mikor az épÃttetÅ‘ szól a mesternek, hogy görbe a kémény.Nembaj-mondja a mester- majd helyreviszi a sár.
Nem PS-el kell fotózni, hanem a géppel,mint a régi mesterek tették.
2008. július 24. at 13:11
ErÅ‘sen műfajfüggÅ‘, ezért szerintem a kérdés Ãgy önmagában értelmetlen. Néhány példa:
1. Semmilyen – A dokumentatÃv vagy természetfotózásban esetleg lehet ezt ilyen szigorúan venni, vagy lehet ez önálló műfaj :) A fényképkészÃtés aktusa önmagában is a valóság szubjektÃv leképezése, hiszen az sem mindegy mit mutatok meg és mit nem, nekem mi jelenti témát és mit szűrök ki. Tehát az a szigorúság túl finnyásnak tűnik.
2. Pl Természetfotó, sajtófotó…
3. Ez a legáltalánosabb, kisebb retus megengedhetÅ‘ szerintem a legtöbb esetben, divatfotóban meg éppen kötelezÅ‘…
4. Ez pedig tényleg a digitális illusztráció műfaja.
2008. július 24. at 17:48
ha fotóról van szó akkor: “Minden, ami szükséges, mindaddig, mÃg fotóra hasonlÃtâ€?
ha szemet gyönyörködtetés akkor: “KreatÃv szabadság. Festek neked egy képet, ha kell.”
2008. július 24. at 19:27
Nem véletlenül hÃvják digitális sötétkamrának az utófeldolgozást.
Ma a 3-as választ tudom támogatni – bár alaposabb vitában azért ezt árnyalnám a 2-3 között a téma és műfaj függvényében.
2008. július 24. at 21:49
Sziasztok! Érdekes kérdés. Szerintem először azt kell megfogalmaznunk, hogy mi a célja a fényképezésnek:
– ha a valóság egy részletének visszaadása, akkor véleményem szerint csak a gép hibáit szabad korrigálni (dinamika, zaj, stb.)
– ha a téma számÃt csak, és a fényképezÅ‘gépet csak segédeszköznek használjuk, akkor bármi belefér
A kérdés máshogy megfogalmazva: mi a fontos; a téma, vagy a felhasznált technika:
2008. július 24. at 22:00
“Kevés, de nem több, mint amit egy hagyományos sötétkamrában a filmmel el tudnál végezni”
ez a legtöbb amit egy fényképnél el tudok képzelni. persze szépek az agyon szerkesztett képek is, de azok már inkább grafikákra hasonlÃtanak mint fényképekre. lehet h konzervatÃv vagyok
2008. július 25. at 11:17
Szerintem Ãgy általánosságban nem megválaszolható a kérdés…
Milyen képrÅ‘l van szó, milyen céllal és hogyan “tálaljuk”?
Egy természetfotó pályázaton nyilván nem lehet képest festeni.
Egy tárgyfotó-nál egy katalógusban, vagy mondjuk egy parfümreklámnál meg persze lehet, sőt: szinte elvárás.
Sose hazudjuk azt egy alaposan átdolgozott képrÅ‘l, hogy eredeti – ezt tekinthetjük alapszabálynak.
Utána meg… ahol bevállalható az utómunka, ott nyugodtan. AmÃg Ãzléses, és nem ripacskodós.
2008. július 25. at 12:00
szerintem nagyon rossz ez a négy kategória a szavazásban, hiszen sötétkamrában is át lehet alakitani egy fotót a felismerhetetlenségig.
Amúgy nekem tetszik a pályázatokon néha látható feltétel: ‘csak a fotó egészét érintÅ‘ módositások’ ami szerintem mindenképpen bele kell hogy férjen, ezek az apró dolgok, mint kontraszt, WB stb… amelyeket amúgysem lehet túlzásba vinni a fotó elrontása nélkül.
2008. július 25. at 12:44
Én az utolsóra szavazok. Ugyanis tényleg a kreatÃv szabadság kérdése ez, na meg az Ãzlésé.
Annyiféle fotó van, témában, hangulatban és mondanivalóban, hogy nem lehet kategórizálni egyértelműen az utómunka mennyiségét sem.
Ráadásul (mint pl. én is) azt a kis részét vallom a fotózásnak, hogy kell egy jó képalapanyag ahhoz, hogy utómunkát is tudj adni hozzá – egy pocsék kép semmitÅ‘l nem lesz jó. Innen meg már Ãzlés és önkifejezés kérdése. Ha a hangulatom átadásához festményszerű utómunka kell, akkor azt adom. Ha dokumentálok, akkor minimumra törekszem. Ha riport, akkor is. Ha valós tájkép, szintén. De ha pl. a tájképen keresztül az általa engem ért hangulati és gondolati-érzelmi hatást akarom átadni, akkor belenyúlok – ha kell, vastagon. Lehet belÅ‘le absztrakt, elvont kép, ahol csak utalás marad az eredeti témára – de az ott van.
Szerintem.
2008. július 25. at 21:10
Lassan (nem is túl lassan) eljutunk egy olyan helyzetbe, ahol a kompozÃciós készség, a fényviszonyok felismerése és perfekt felhasználása már semmit nem jelent. Marad a digitális buherálás. Barátaim az Úrban….ez nem jól néz ki….
2008. július 28. at 00:43
utolsora szavazom. barmit lehet csak izleses legyen. ha mar nem foto, hat istenem, nem foto. de attol meg lehet szep. es egy foto lehet csunya utomunka nelkul is.
izles kerdes.
2008. július 28. at 14:33
Én is az utolsóra szavaznék. Változik a Világ… A régi fotósok nem azért nem nyúlkáltak bele annyit a képeikbe, mert az elveik olyan magasztosak voltak, hanem mert egészen egyszerűen sokkal, de sokkal korlátozottabbak voltak a lehetÅ‘ségeik, az eszközeik. Sokkal macerásabb dolog volt fotózni, laborálni, nagyÃtani, olyankor variálni egy képpel, mert ugye akkoriban is lehetett azért, ennélfogva komoly amatÅ‘rként sokkal kevesebben is foglalkoztak vele, mint ma. Manapság (velem együtt) bármilyen hülyének lehet digitális fényképezÅ‘gépe és letölt mellé a torrent-rÅ‘l egy photoshop-ot és kész. Nem kell hÃvni, hivatni, stb…
Ma már a photoshop, ha tetszik, ha nem, ugyanúgy majdhogynem szerves része a fotózásnak, mint a hÃvó volt az analóg idÅ‘kben.
Csak sokkal több lehetÅ‘séget kÃnál.
Hogy ebből ki mennyit használ ki, az egy dolog.
A végeredmény pedig önmagáért beszél: ha tetszik a plénumnak, akkor jól végezte a dolgát a fotós, az alkotó, függetlenül attól, hogy teljesen kiforgatta a fotót a képfeldolgozóval vagy sem.
Ha nem tetszik a plénumnak, akkor rosszul végezte a dolgát, szintén függetlenül attól, hogy mekkora photoshop-spÃler.
Ma már nem áll meg a fotózás az elsÅ‘tétÃtett szoba kijáratánál, a nagyÃtógép lekapcsolásánál…
SÅ‘t.
Sokszor újrakezdÅ‘dik a monitor elÅ‘tt… Egy amúgy sem rossz alapanyagnak tekinthetÅ‘ fotó nem egyszer kerül(het) újrafotózás értékű, szintű átdolgozásra.
És ebben sincsen semmi rossz.
Az ember a lényeg továbbra is, hogy milyen érzékkel nyúl a megszaporodott segédeszközökhöz.
Azokhoz, amelyek uszkve 6-8 éve állnak rendelkezésünkre, s amelyeket a nagy elÅ‘dök is nyilván ugyanilyen lelkesen alkalmaztak volna, ha rendelkezésükre állottak volna…
KonzervatÃvok mindig lesznek, akik elÃtélik a photoshopozást, ehhez társulnak az ezen program lehetÅ‘ségeit kevésbé kiaknázni tudók, akik irigykedhetnek a “profikra” és fanyalognak, hogy Ãgy könnyű, ez már nem is fotózás, pedig az…
Nem az nem fotózás, amit ők csinálnak a képszerkesztővel, hanem a hétköznapi fotózás maga, mint olyan változott meg, egészült ki rengetegmindennel.
2008. július 28. at 15:37
Ha megnézünk egy fotógrafikát, esetleg egy fotogrammot, nem feltétlenül nyilvánvaló a fotó tárgya és a kész alkotás közti kapcsolatnak. Szerintem elfogadható, ha az alkotó a 4-es pontig is elmegy.
2008. július 29. at 21:46
Maximum 2-es. Kérdés azokhoz, akik a 4-esre szavaztak:
Minek van fényképezőgépetek? Nektek felesleges. Ott a ps.
2008. július 30. at 10:18
balazspro: Ã?gy igaz, ahhoz, hogy egy fényképet fényképnek lehessen nevezni, nem feltétlenül kell fényképezÅ‘gép. A fotogrammok éppen Ãgy készültek. A ps nem jó példa, mert az kész fényképeken való manipulációra szolgál. Ã?rhattál volna mondjuk Paint-et. Amúgy, ha egy alkotás nekem tetszik, sokadlagos szempont, hogy fényképnek nevezem, vagy nem. Bizonyos segédeszközökkel felszerelt fényképezÅ‘gépekkel festmény küllemét öltÅ‘ fényképeket lehet készÃteni. ezek fényképek? (Szerintem egyébként igen.)
2008. július 30. at 16:03
Szerintem 2 út van, és mindkettő járható, sőt egyszerre is járhatunk rajta.
Az elsÅ‘ kategóriába a minimális korrekció használata max. ami megengedhetÅ‘, mÃg a másik a teljes alkotói szabadság. Mi van ha festményszerűvé válik egy kép? Na és? Viszont ha a valóságot akarja valaki visszatükrözni, ne buherálja már agyon a képet, mert akkor az már nem a valóság maga. Ezzel együtt megfogalmazható, hogy ameddig a valósághű marad a kép az fotónak minÅ‘sül, de amint eltávolodik a valóságtól digitális művészetté, ill. festéssé válik, aminek valóság alapjai is lehetnek. Tehát a képnek az objektÃv valósághoz való viszonya a lényeg.
2008. augusztus 3. at 06:24
Mire való a ps?
Engedjük használni bátran!
Nekem nincs műtermem, ám a technika megengedi, hogy “műtermi” fotókat alkossak.
2008. augusztus 15. at 07:50
[...] elÃtélik a fényképek legenyhébb manipulálását is, de vannak, akik szeretnek egy kicsit belenyúlni, hogy valamilyen hatást elérjenek a [...]
2008. szeptember 3. at 02:07
Ez a kérdés a művészetek minden területén elÅ‘jött már, de az élet számos más területén is. Mozart nem játszott elektromos hegedűn, akkor senkinek sem szabad? A hagyományokat meg kell Å‘rizni, és akinek van kedve, az fotózzon papÃrra, hÃvja elÅ‘ (én is szoktam!), de azt is tudom, hogy a digitális gépembe nézve sokszor nem a képet nézem, hanem azt, hogy mit hozok majd ki belÅ‘le PS-pal. Ez nem hinném, hogy bűn, az olimpián még mindig futnak az emberek, mi meg azért hagyomány ide-hagyomány oda: kocsival járunk. Akinek nem tetszik nyugodtan futhat. :)