Kész képek tálalása a megrendelő felé – Fotókönyv
Mivel lehet megkülönböztetni az amatőrt a profi/hivatásos fotóstól? Például a kész képek szervírozásával. Amikor egy munkát elkészítünk, annak anyagát átadjuk a megrendelőnek, de milyen formában?
Természetesen itt éles határt kell húzni az “ipari” és “magán” megrendelők között, ugyanis akinek termékfotókra van szüksége, elég egy DVD-n odaadni a képeket, viszont az esküvői fotóit mindenki szereti a kanapén kényelmesen elhelyezkedve lapozgatni kedvesével.
A kulcsszó a fotókönyv. Készítsünk a kész, bemutatásra szánt képekből egy nyomdai technikával előállított albumot. Erre ma már Magyarországon is számos vállalkozót találhatunk (CEWE, IHB…), akik már 2500 forinttól elkészítik a legjobb pillanatokat megörökítő fotóinkból a könyvet. Természetesen árban a határ a csillagos ég.
Az eredeti bejegyzésben a linkek hibásan szerepelnek, ezért alul láthatóak a javított linkek.
http://www.albumsaustralia.com.au/
2008. október 7. at 08:41
Na, itt ingoványos talajra érkeztünk!
Hosszú kiadványszerkesztői évek tapasztalatából tudom, hogy akér a legprofibb fotósok/képzőművészek figyelemreméltó hányadánál is megáll a tudomány, amikor nem egyedi alkotást létrehozásáról van szó, hanem már létező munkákat (fotók, reprodukciók, stb.) kell nyomdai minőségű kiadványba szerkeszteni – oly módon, hogy a szakma bár legelemibb követelményei (oldaltükör, tipográfia, arányok és egyensúlyi szempontok betartása, üres felületek kezelése, zsúfoltság elkerülése, stb.) elfogadható színvonalon teljesüljenek.
A dolog akkor válhat súlyosabbá, ha – az említett Mo-i cégek modellje szerint – az esetenként fotósnak ugyan profi, de oldalszerkesztést illetően kevés tapasztalattal rendelkező megrendelő maga állítja össze a fotóskönyvet, ahelyett, hogy a nyomtatás mellett a szerkesztést is szakemberekre bízná.
Elég csak arra gondolni, hogy mennyi (önmagában csúcsminőségű) fotó jelent már meg a fotózz!-on – csapnivaló keretezéssel, vagy (neadjisten) feliratozással…
2008. október 7. at 12:56
Magát a fotókönyvet “Te” készíted el, ami a szoftveres részét illeti, aztán mélben vagy cd-én személyesen, átadod a fotókönyveseknek, akik két hét alatt szépen, igényesen “lepréselik” az általad összerakott anyagot. A határ nem a csillagos ég, hiszen limitálva van az oldalszám.
2008. október 7. at 15:14
A fotókönyvesek mind préselhetik szépen és igényesen, ha neadjisten a T. megrendelő csapnivalóan szerkesztette meg…
2008. október 7. at 16:03
Az ilyen fotóskönyvekkel az a baj hogy nem biztosítható az egyenletes minőség. Addig oké hogy kinyomtatnak egy albumot, de ha abból újabb példányokra van szükség, újra kell keverni a tintát és a végeredmény néha meglepő lehet a korábbi sorozathoz képest.
Aztán az is hozzá tartozik hogy az ilyeneket elsősorban a “Tunéziai last-minute nyaralásunk” és “Bucika 3 éves lett” jellegű könyveknek szánják, nekem legalábbis komolyan sikerült zavarba hoznom az egyik nagy kiadót amikor fekete-fehér album kiadása után érdeklődtem. Nem is vállalták.
Meg annyit, hogy egy igényes album elkészítése nem olcsó, és minimum megduplázza a fotózás költségeit amin amúgy is minden megrendelő szeret takarékoskodni.
2008. október 8. at 15:42
(…) az a baj hogy nem biztosítható az egyenletes minőség. Addig oké hogy kinyomtatnak egy albumot, de ha abból újabb példányokra van szükség, újra kell keverni a tintát és a végeredmény néha meglepő lehet a korábbi sorozathoz képest.
Nem kell épp ilyen sötéten látni a dolgokat! Ha ez igaz lenne, akkor a színkalibrálás–színmenedzsment szakterületek teljes tudásanyagát a kukába lehetne dobni. Már néhány száz euróért vásárolhatsz pl. olyan fotónyomtatót, amit mégcsak nem is példányonként, de típusonként elég kalibrálni, no meg a papírt és a tintát rendszeresen ugyanabból a (megbízható) forrásból beszerezni, és nemhogy bucikahároméveslett-színvonalon, de professzionális digitális próbanyomat szintjén is megfelelő színhűséget garantálhat a szolgáltató.
És feltételezem, az említett cégeknél azért nem néhány száz eurós cuccal dolgoznak… :D
2008. október 9. at 12:19
Igazad van, ez nyilván járható út ha csak néha kell pár példányt előállítani egy pároldalas kiadványból…