Kész képek tálalása a megrendelő felé - Fotókönyv

Mivel lehet megkülönböztetni az amatőrt a profi/hivatásos fotóstól? Például a kész képek szervírozásával. Amikor egy munkát elkészítünk, annak anyagát átadjuk a megrendelőnek, de milyen formában?

Természetesen itt éles határt kell húzni az “ipari” és “magán” megrendelők között, ugyanis akinek termékfotókra van szüksége, elég egy DVD-n odaadni a képeket, viszont az esküvői fotóit mindenki szereti a kanapén kényelmesen elhelyezkedve lapozgatni kedvesével.

A kulcsszó a fotókönyv. Készítsünk a kész, bemutatásra szánt képekből egy nyomdai technikával előállított albumot. Erre ma már Magyarországon is számos vállalkozót találhatunk (CEWE, IHB…), akik már 2500 forinttól elkészítik a legjobb pillanatokat megörökítő fotóinkból a könyvet. Természetesen árban a határ a csillagos ég.

A bejegyzést ihlető oldal

Az eredeti bejegyzésben a linkek hibásan szerepelnek, ezért alul láthatóak a javított linkek.

http://www.artleather.com/

http://www.zookbinders.com/

http://www.queensberry.com/

http://www.wgbooks.com/

http://www.albumsaustralia.com.au/

6 hozzászólás a(z) “Kész képek tálalása a megrendelő felé - Fotókönyv” című bejegyzéshez

  1. kesztió írta:

    Na, itt ingoványos talajra érkeztünk!

    Hosszú kiadványszerkesztői évek tapasztalatából tudom, hogy akér a legprofibb fotósok/képzőművészek figyelemreméltó hányadánál is megáll a tudomány, amikor nem egyedi alkotást létrehozásáról van szó, hanem már létező munkákat (fotók, reprodukciók, stb.) kell nyomdai minőségű kiadványba szerkeszteni – oly módon, hogy a szakma bár legelemibb követelményei (oldaltükör, tipográfia, arányok és egyensúlyi szempontok betartása, üres felületek kezelése, zsúfoltság elkerülése, stb.) elfogadható színvonalon teljesüljenek.

    A dolog akkor válhat súlyosabbá, ha – az említett Mo-i cégek modellje szerint – az esetenként fotósnak ugyan profi, de oldalszerkesztést illetően kevés tapasztalattal rendelkező megrendelő maga állítja össze a fotóskönyvet, ahelyett, hogy a nyomtatás mellett a szerkesztést is szakemberekre bízná.

    Elég csak arra gondolni, hogy mennyi (önmagában csúcsminőségű) fotó jelent már meg a fotózz!-on – csapnivaló keretezéssel, vagy (neadjisten) feliratozással…

  2. Kutasi Kovács Zoltán írta:

    Magát a fotókönyvet “Te” készíted el, ami a szoftveres részét illeti, aztán mélben vagy cd-én személyesen, átadod a fotókönyveseknek, akik két hét alatt szépen, igényesen “lepréselik” az általad összerakott anyagot. A határ nem a csillagos ég, hiszen limitálva van az oldalszám.

  3. kesztió írta:

    A fotókönyvesek mind préselhetik szépen és igényesen, ha neadjisten a T. megrendelő csapnivalóan szerkesztette meg…

  4. bányászbéka írta:

    Az ilyen fotóskönyvekkel az a baj hogy nem biztosítható az egyenletes minőség. Addig oké hogy kinyomtatnak egy albumot, de ha abból újabb példányokra van szükség, újra kell keverni a tintát és a végeredmény néha meglepő lehet a korábbi sorozathoz képest.
    Aztán az is hozzá tartozik hogy az ilyeneket elsősorban a “Tunéziai last-minute nyaralásunk” és “Bucika 3 éves lett” jellegű könyveknek szánják, nekem legalábbis komolyan sikerült zavarba hoznom az egyik nagy kiadót amikor fekete-fehér album kiadása után érdeklődtem. Nem is vállalták.
    Meg annyit, hogy egy igényes album elkészítése nem olcsó, és minimum megduplázza a fotózás költségeit amin amúgy is minden megrendelő szeret takarékoskodni.

  5. kesztió írta:

    (…) az a baj hogy nem biztosítható az egyenletes minőség. Addig oké hogy kinyomtatnak egy albumot, de ha abból újabb példányokra van szükség, újra kell keverni a tintát és a végeredmény néha meglepő lehet a korábbi sorozathoz képest.

    Nem kell épp ilyen sötéten látni a dolgokat! Ha ez igaz lenne, akkor a színkalibrálás–színmenedzsment szakterületek teljes tudásanyagát a kukába lehetne dobni. Már néhány száz euróért vásárolhatsz pl. olyan fotónyomtatót, amit mégcsak nem is példányonként, de típusonként elég kalibrálni, no meg a papírt és a tintát rendszeresen ugyanabból a (megbízható) forrásból beszerezni, és nemhogy bucikahároméveslett-színvonalon, de professzionális digitális próbanyomat szintjén is megfelelő színhűséget garantálhat a szolgáltató.

    És feltételezem, az említett cégeknél azért nem néhány száz eurós cuccal dolgoznak… :D

  6. bányászbéka írta:

    Igazad van, ez nyilván járható út ha csak néha kell pár példányt előállítani egy pároldalas kiadványból…

Válasz írása

Legfrissebb cikkek a Pixinfo.com-on
Röviden: Casio Exilim EX-Z300
(2008. december 5.)
Találós kérdés: milyen az igazi női fényképezőgép? Rózsaszín és van rajta smink gomb. Ha most a kedves olvasó azt gondolja, hogy viccelődök, téved. Ez ugyanis a kőkemény valóság! A Casio Exilim sorozatának jópár darabját tavaly már bemutattuk, folytatásként most következzen egy igazi női fényképezőgép, az Exilim EX-Z300. Rózsaszínben. Smink gombbal.
Röviden: Samsung NV100HD
(2008. december 3.)
Nem mindig a legnagyobbak között kell keresnünk a szolgáltatás-bajnokokat, hanem éppen a kicsik közül kerül elő egy-egy gyöngyszem. Különösen igaz ez az ultrakompakt kategóriára, ahol időnként tényleg felbukkan néhány egyedi fényképezőgép. Ilyen a Samsung NV100HD modell is, melynek felbontás terén semmi szégyenkeznivalója sincs, legyen az álló- és mozgókép, netán LCD kijelző.
Exkluzív: Nikon D3X
(2008. december 1.)
Ma jelent meg a Nikon legújabb professzionális tükörreflexes gépe, a D3 továbbfejlesztett, nagyobb felbontású szenzorral szerelt változata, a D3X. Ma délelőtt látogatást tettünk a Nikon hazai importőrénél, s közelebbről is szemügyre vettük a gyártó legifjabb és legkomolyabb üdvöskéjét. Cikkünkben a rövid próbánk során szerzett benyomásainkat közöljük.
Kipróbáltuk: Canon EOS-50D
(2008. december 1.)
Augusztus végén, a vártnál talán kicsit hamarabb, megérkezett a Canon EOS-40D frissítése, az EOS-50D. Az új gép egyelőre nem váltja le az előd modellt, így együtt erősítik a Canon pozícióját ebben a szegmensben. A leendő vevőket a nagyobb felbontású szenzoron és a 920 ezer pixeles LCD-n kívül olyan újdonságok is csábítják, mint például az autofókusz finomhangolás, jobban használható automatikus érzékenység, ISO12800-as érzékenység és aktív státusz kijelzés. Bár az árkülönbség a 40D és az 50D között nagyobb, mint annak idején a 30D és a 40D között volt, az EOS 50D mégis pár nap alatt meggyőzött, hogy ha most kellene döntenem, akkor ez lenne a befutó.
Kipróbáltuk: Casio Exilim EX-FH20
(2008. november 24.)
Röviden: Ray Flash körvaku feltét
(2008. november 20.)
Kipróbáltuk: Nikon Coolpix P6000
(2008. november 17.)
Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-G1
(2008. november 13.)

Archívum