A digitális fényképezőgépek képminőségét leginkább az objektívek, illetve az azt felépítő lencsetagok befolyásolják. Nem véletlen tehát, hogy a gyártók igen nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a lehető legjobb minőséget érjék el anélkül, hogy a termék árát ez a csillagos egekbe szöktetné.
Az Olympus új fényképezőgépeiben három újfajta lencsetagot alkalmaz, melyek mindegyike valamilyen szinten javítja a képminőséget (pontosabban fogalmazva kevésbé rontja, mint az egyszerűbb, olcsóbb lencsetagok).
DSA – Dual Super Aspherical (két oldalas szuperaszférikus)
Az aszférikus lencsetagokkal csökkenthetők a geometriai torzítások, a DSA lencsetagok ráadásul optaikai tengelyüknél sokkal vékonyabbak, mint a szélükön (ilyen nagyon vékony lencsék gyártása korábban akadályokba ütközött). A nagy törési mutatóval gyártott lencsetagok bizonyos aberrációkat is kompenzálnak. Korábban több lencsetag egymáshoz ragasztásával értek el hasonló hatást.
Ilyen lencsetagot alkalmaznak az Olympus mju-840, mju-1010, mju-1020 és mju-1030SW modellekben, valamint az SP-570UZ-ben és több FE-szériás gépben is.
EDA – Extra-low Dispersion Aspherical (extra alacsony szórású aszférikus)
A digitális fényképezőgépeknél a lencsehibák egyik leginkább észrevehető fajtája a kromatikus aberráció. Az átlátszó anyagok törési mutatója ugyanis hullámhossz függő, a kisebb hullámhosszú (ibolya) fényt jobban megtörik (nagyobb törési mutató), aminek a következménye az ágak szélein megjelenő lilás-kékes kromatikus aberráció (főként a lencsék szélein jelentkezik ez erőteljesen, így a képeknél is inkább a szélek, sarkok környékén jelenik meg. Elnevezése: laterális aberráció).
A kromatikus aberrációja másik hatása a fókuszpontot módosítja, amelynek során a különböző színkomponensek más síkra kerülnek fókuszálásra, ez pedig életlenedést eredményez (a kék fókuszpont közelebb van a lencséhez, mint a vörös. Elnevezése: longitudinális, vagy axiális aberráció). Ez nem csak a kép sarkainál, de a kép középpontjában is kékes-pirosas aurát okoz.
Az extra alacsony szórású lencsetagok ezen színi hibák, aberrációk csökkentésére szolgálnak. Az Olympus új lencsetagja mindezek mellett aszférikus felépítésű is, amely tovább növeli a hatékonyságát. A korábbi ED lencséknél aszférikus felület öntésére nem igen volt lehetőség, mivel az alkalmazott üveg igen törékeny. Az Olympus ennek megoldására egy olyan, ultraprecíz hűtési eljárást dolgozott ki, amelynek során nem keletkeznek feszültségek az üvegben, így a különleges formájú ED tagok öntése után sem repedezik meg a lencse. Az új technológia 3x precízebb hűtési eljárást igényel. Ezen kívül az ultrahangos tisztítás is veszélyezteti az ED tagok felületét, ezért erre is új módszert dolgozott ki az Olympus.
EDA lencsetagot az Olympus SP-570UZ készítésekor is felhasználtak.
SHR – Super High Refractive index (szuper magas törési mutató)
A nagy zoomátfogású illetve nagy gyújtótávlságú optikák általában méretükben is nagyok. Kivéve akkor, ha igen magas törési mutatókat alkalmaznak.
Az SHR lencsetagok lehetővé teszik, hogy kompakt méretekben is gyártsanak nagy gyújtótávolságú optikákat, vagy általános zoomátfogást érjenek el igen kis méretekkel.
Az SHR lencsetagot az Olympus FE-350 nagylátószögű zoomobjektív készítésénél is felhasználták.
