Biztosra veszem, hogy ha megkérdeznénk száz fotóst, legalább 99 nem tudná, honnan ered az SD kártyákon található logó, sőt, azt talán még kevesebben, hogy miért hasonlít a D betű egy CD lemezre.
Bevallom, én sem gondoltam volna, hogy ennek a logónak ilyen története van. S bár részletkérdés, mégis technikatörténeti szempontból érdekes a helyzet, már csak azért is, mert ebből azért az is sejthető, hogy kicsit rohamtempóban kellett dolgozniuk az SD Association alapítóinak (legalábbis más logikus magyarázatot nehezen tudok találni a dologra).
De íme itt a sztori (ha nem érdekel a sallang, akkor nyugodtan tekerj 3:45-ig, azoknak, akik pedig nem értenek angolul, lentebb leírjuk a történetet magyarul):
Vagyis a helyzet az, hogy az 1999-ben megjelent Secure Digital, azaz SD memóriakártyákhoz alkalmazott logó gyakorlatilag az egyik alapító tag (Toshiba) által még 1993-ban bejelentett nagy adatsűrűségű optikai lemez (Super Density Disc) logója, amelyet a Philips és Sony által kifejlesztett Multimedia Compact Disc alternatívájakánt hozott létre a Toshiba, Time Warner, Matsushita Electric (Panasonic), Hitachi, Mitsubishi Electric, Pioneer, Thomson és a JVC azzal a céllal, hogy hagyományos CD lemez méretben kínáljon videótartalom tárolására szolgáló digitális médiát. Bár ezek a formátumok egy kicsit megelőzték a korukat, azt jól mutatja, hogy a szabványosítás egy igen komoly folyamat (gondoljunk csak a Blu-ray, illetve HD-DVD csatájára).
S hogy miért is lehetett ezt a logót használni? Miért nem keverjük össze ténylegesen az SD-ROM logóval? Nos, azért, mert gyakorlatilag soha nem terjedt el az SD-ROM (ahogy írtuk, megelőzte a korát) és ennek kissé átdolgozott változatából lett a DVD, amely természetes módon új logót kapott.
A SD Association (SanDisk, Matsushita és Toshiba) által bevezetett aprócska flash alapú adathordozónak ugyan semmi köze a lemezekhez, mégis előkerült a 6 évvel korábbi SD logó, amelyet immár egy olyan termékhez társítottak, amely valóban piacot is hódíthatott.
