A Canon az első fullframe szenzoros fényképezőgépét még 2002 szeptemberében jelentette be. A 11 Mpixeles EOS-1Ds-t azonban ára miatt csak a vérprofik és jól keresők engedhették meg maguknak. 2005. augusztus végén aztán a Canon akkorát durrantott a fullframe szenzoros DSLR-ek világában, mint két évvel korábban a belépő szintű DSLR-eknél az EOS-300D-vel. 10 éve jelent meg a Canon EOS-5D!
2005-ben még dübörgött a gazdaság, sőt, talán még a lufi kipukkanásától tartókat is csupán paranoiás közgazdászoknak gondolták. Jól ment hát a Japánoknak is, s ez a fejlesztések ütemén is meglátszott. A Canon gépei is csúcson jártak, s a fejlesztőcsapat sem pihent. Az egyre népszerűbb digitális fotózás arra sarkallta a gyártókat, hogy ne csak a hobbi- és amatőr fotósokat, de a profikat is olyan megoldásokkal szolgálják ki, amelyek szélesebb körű elterjedést tesznek lehetővé. A bevezetőben említett EOS-1Ds sorozata kiváló utat járt be, de a magas ára miatt még a fejlett országokban is csak a profik egy része engedhette meg magának. Márpedig fizetőképes kereslet lett volna egy kedvezőbb árú fullframe-es gépre, s ezt a Canon időben észre is vette. 2005. augusztus 22-én aztán a Canon bejelentette a 5D széria indulását, s ekkor rántotta le a leplet az EOS-5D fényképezőgépről is, amelyet ma már igen jó áron meg lehet vásárolni, így az amatőr fotósok is dolgozhatnak fullframe szenzoros DSLR-rel. A gép ráadásul nem tűnt úgy, mint egy erősen lebutított 1Ds. A frissen fejlesztett 13 Mpixeles szenzora előrébb mutatott, mint az 1Ds-é, ráadásul érzékenységben is feljebb engedett annál. Igaz, a fókuszrendszer nem volt túl fejlett megoldású (gyakorlatilag az akkori középkategóriás EOS-20D APS-C vázéval egyezett meg), s ezt még a második változat, a Mark II is örökölte. Nem csoda, hogy a Mark III megjelenésekor rengetegen átnyergeltek az új, friss fókuszrendszerrel ellátott modellre. De maradjunk az EOS-5D-nél és annál, amit elindított. Az EOS-5D nem igényelte a fotóstól, hogy nehéz és túlméretes vázat használjon, de természetesen megadta annak lehetőségét, hogy portré markolatot is helyezzünk a gépre. A sokak számára csak álom 5D kevés téren kívánt kompromisszumot, talán csak a már említett fókuszrendszer, illetve a lassúcska sorozat említhető. A többi gyártó évekig nem tudott (vagy nem akart) labdába rúgni ebben a szegmensben, a Nikon kitartott a D3 családnál, amely a Canon 1Ds vonalával vethető össze. A Nikon első „megfizethető” árú fullframe DSLR-je a Canon EOS-5D után 3 évvel később megjelenő Nikon D700 volt. 10 éve tart tehát a fullframe tömeges terjedése. 10 év alatt ez odáig jutott, hogy ma már amatőr fotósok is vásárolhatnak maguknak fullframe masinát, nem csupán a leváltott, régebbi modellek közül válogatva, de friss termékek közül is. Erre jó példa a remélhetőleg hamarosan frissülő, három éve megjelent EOS-6D, amely jóval az EOS-5D Mark III ára alatt került piacra. S hogy mit hoz a jövő? Sokan a DSLR-ek kihalását prognosztizálják, amelynek van is esélye, de inkább csak a belépő- vagy középkategóriában. A profi szegmensben biztos, hogy a DSLR marad és maradni is fog még akár egy vagy több évtizedig is. Addig pedig újabb és újabb modellek jönnek majd, egyre komolyabb felbontással, egyre jobb szolgáltatásokkal és egyre megfizethetőbb áron. Már csak azt kellene elérnünk, hogy a fizetőeszközünk gyengülése ne okozzon látszólagos (de annál jóval valódibb) drágulást a gépek árában. 10 évvel ezelőtti hírünk a Canon EOS-5D-ről:
Új DSLR kategória – Canon EOS 5D
