A Nikon 10 éve jelentette be LBCAST szenzorát, majd pár napra rá első ilyen szenzorral szerelt fényképezőgépét, a Nikon D2H-t.
Az APS-C szenzoros Nikon D2H-t 2003. július 22-én jelentették be. Előtte, július 18-án, azaz 10 éve rántották le a leplet az LBCAST szenzorról, mely a Nikon gépekben elsőként tette lehetővé a MOS technológia alkalmazását. Az akkor még szinte kizárólag Sony CCD-t használó gyártónak ez komoly előrelépés volt, hiszen így lehetővé vált nagy sebességű és nagy felbontású DSLR készítése. Az LBCAST (Lateral Buried Charge Accumulator And Sensing Transistor Array) technológiára épülő érzékelőket kifejezetten a digitális tükörreflexes fényképezőgépekbe szánták, s már bejelentéskor arról adott hírt a gyártó, hogy 8 kép/mp sorozat sebesség is elérhető vele (az akkoriban piacon lévő Nikon D1H 2,6 Mpixelen kínált 5 kép/mp-et). Az LBCAST érzékelők a JFET térvezérlésű tranzisztoroknak köszönhetően alacsony energiaigényűek, hasonlóan, mint a CMOS-technológiával gyártott képérzékelők, azoknál viszont gyorsabbak. Ráadásul, mivel az egyes pixelek egyszerűbben kialakíthatók, mint CMOS esetén, a Nikon sikeresen csökkentette a képérzékelő méretét, s növelte ezzel felbontását. A Nikon D2H igen komoly gépként jelent meg, 4 Mpixeles felbontása és 8 kép/mp sorozat sebessége akkoriban a gyártó csúcsát jelentette. Jóllehet, a Canon már 2001 óta forgalmazta a Canon EOS 1D-t, amely hasonlóan 4 Mpixeles felbontással kínált 8 kép/mp-es sorozatot, viszont CCD képérzékelővel. Egy pici kavar volt tehát az új szenzor és gép képességeivel kapcsolatban, hiszen látható, hogy két évvel az előtt is volt lehetőség gyors gép készítésére. Persze nem a Nikonnak. A Canon egyébként 2000-ben állt át a CMOS technológiára, elsőként az EOS D30-nál alkalmazták.
