Ma már nem számít igazán különlegesnek, ha egy videófelvételt nem kifejezetten videózásra kialakított kamerával vesznek fel, hanem fényképezőgéppel. A digitális technika fejlődése és az új és egyre gyorsabb szenzor technológiák lehetővé tették, hogy a fényképezőgépekkel is remek (akár profi) minőségű videókat készítsünk.
Egy dolog azonban a szép és minőségi kép, egy másik viszont a hang. Hiába ugyanis a jó képminőség, ha az egészet agyoncsapja a gyatra hang.
Ennek megoldására a legtöbb gyártó már kínál olyan fényképezőgépet, amelynek mikrofon bemenete is van, így nem kell megelégednünk a gépvázba rejtett, sokszor gyenge hangminőségű electret mikrofonok kissé éles hangjával és szélre igen érzékeny megoldásával.
A hangtechnika persze egy külön tudományág és nekünk sem terünk, sem képzettségünk nincs ahhoz, hogy mélyebben foglalkozzunk a mikrofonok lelki világával, így most csak az alapokat nézzük át.
Mikrofonból sokféle megoldás létezik, a legjobb minőséget beltérben a belógatós vagy a kardoid stúdiómikrofonok (az irányérzékenység elsődlegesen előre mutat), illetve a kétirányú mikrofonok, kültérben pedig a szintén jó irányérzékenységű rúd- vagy puskamikrofonok adják.
A mikrofonok irányérzékenysége (karakterisztikája) alapvetően meghatározza azok használhatóságát, pontosabban azt, hogy milyen helyszíneken és milyen célra használhatjuk fel azokat. Kültéri vagy beltéri felvételeknél egyaránt jól használhatók a gömb karakterisztikájú mikrofonok, amelyek a tér minden irányából azonos érzékenységgel veszik a hangokat. A kardoid, szuper- vagy hiperkardoid mikrofonok már irányérzékenyek, ami azt jelenti, hogy ezek előre érzékenyebbek a hangokra, mint oldalra, azaz oldal irányból vagy hátulról (lentről) érkező hangokat alig érzékelnek (a kardoid nyomja el leginkább a hátulról érkező hangokat, míg a szuperkardoid kevésbé, a hiperkardoid pedig még kevésbé – de még nem tekinthető kétirányúnak). Rádióstúdiókban használják a kétirányú mikrofonokat, amikor a műsorvezetővel szemben ül a riportalany. Az ilyen kialakítást egyetlen mikrofonnal is jól meg lehet oldani.
Kültéri munka során vannak mikrofonok, amelyek használata mindenképpen igényli a plusz személyzet alkalmazását, ilyenek például a belógatott mikrofonok, vagy a riporter mikrofonok is. Utóbbi esetben a riporter feladata nem csupán a kérdezés lesz, hanem a mikrofon tartása és kezelése is, míg előbbi esetben a hangmérnök figyel az ideális mikrofon helyzetre és a szükséges érzékenységet is kezeli.
Kisebb csapatoknál, vagy egyszerűbb feladatokra a csíptetős, vagy más néven lavalier mikrofonok kényelmesebb használatot tesznek lehetővé, hiszen tömegük igen kicsi, méretük sem nagyobb is üveggolyónál, hangminőségük viszont általában elegendőnek bizonyul még az igényesebb felvételekhez is, ráadásul a felcsíptetésen kívül más feladat nincs vele, így a riporter vagy riportalany mindkét keze szabad marad.
Ilyen mikrofonokat az Aputure is kínál, náluk többféle változat is elérhető. Vásárolhatunk olyan modellt, amelyet okostelefonhoz csatlakoztathatunk (A.lav EZ) és így azt diktafonként használhatjuk, de elérhető olyan modell is, amelyhez mellékelik a mikrofon erősítőt is (A.lav lavalier).
Mi ez utóbbit próbáltuk ki, amely az Aputure A.lav névre hallgat.
A kartondobozban egy igényes kialakítású, ellipszis formájú műanyag dobozt találunk. Ez a tároló tartalmazza a mikrofont és az összes kelléket.
A cipzáras doboz felnyitása után válik láthatóvá a csomag tartalma: a lavalier mikrofon, a különböző kábelek, az erősítő, ragasztószalag a mikrofon extrém helyekre történő felfogatásához, valamint a szélfogó, amelyet szeles időben érdemes plusz feltétként alkalmazni.
A készletben összesen három kábel található, ezek a következők:
- kábel az erősítő beépített akkumulátorának töltéséhez (microUSB aljzattal)
- kábel általános eszközökhöz (pl. fényképezőgépekhez, 3,5mm-es jack csatlakozóval)
- kábel hangrögzítőkhöz (okostelefonhoz is, 3,5mm-es 4 pólusú TRRS jack csatlakozóval)
A használat előtt az erősítőt és a mikrofont a megfelelő ponton össze kell kapcsolnunk (az erősítön az In felirat jelzi a mikrofon bemenetet), a kimenetre (Out) pedig azt a kábelt kell bedugnunk, amely az alkalmazott hangrögzítőnek megfelelő (fényképezőgéphez a 3 pólusú, okostelefonhoz a 4 pólusú jack).
Az erősítőt külön nem szükséges bekapcsolnunk, ugyanis a mikrofon jack csatlakozójának bedugásakor az automatikusan be is kapcsol, amelyet egy zöld fénnyel világító LED jelez. A lemerült akkut ugyanez a LED vörös fénnyel jelzi.
Az erősítőben lévő akkumulátort microUSB és a mellékelt adapter kábel segítségével tölthetjük, erre azonban elég ritkán lesz szükség, mivel az akku több, mint 200 óra működést tesz lehetővé. A gyártó a töltéshez USB adaptert nem ad a készletben, így azt magunknak kell biztosítanunk.
A fő egységnek a harmadik csatlakozója szolgál a töltésre, de ugyanide csatlakoztathatjuk használatkor a fejhallgatót is, amely segít a rögzítésre kerülő hangok ellenőrzésében.
Az Aputure lavalier mikrofonját éles bevetésre is elvittük, ezzel dolgoztunk ugyanis a Photokina tudósításaink során. Az Olympus E-M5 gépünkhöz használhattuk volna a gyári sztereó mikrofont is, de korábbi tapasztalataink alapján az sajnos nagyon zajos. Az Aputure mikrofonja azonban nagyon jó hangminőséget adott, a gömb karakterisztikája ellenére a környezeti zajok sem zavaróak a felvételeken.
Az Aputure A.lav csíptetős mikrofon szett 17.500 Ft-ért vásárolható meg az AdvesPhotonál.
