Panasonic Lumix DMC-LX5
Mikor tavaly októberben egy informális, kötetlen beszélgetés formájában sikerült egy asztalhoz ülnöm a Panasonic három japánban dolgozó középvezetőjével, akkor a világválságon való rövid kesergés (leginkább én keseregtem) után hamar az LX3 utódlására terelődött a szó. Arra voltak kíváncsiak, hogy mi mit javítanánk az LX3-ason. A beszélgetés után tartott szerkesztőségi konzíliumon a következő lista jött össze:
- Nagyobb zoomtartomány: a 24 mm-es nagy látószög jó, de a tele végén jó lenne nagyobb nagyítás; mi kb. 135 mm-t kívánnánk
- Jobb makró képesség: remélhetőleg az új optika lehetővé teszi ezt
- HD vagy Full HD videó: ugyan az LX3 HD-ja még mindig versenyképes, a Full HD lenne igazán jó
- Túl- és alulexponált részek jelölése visszajátszáskor
- Vörös-szem javítás visszajátszáskor
- Kihajtható LCD, ha készek a kis méret feladására; ha a méret fontos, akkor ez kihagyható
- Optikai kereső: nem életbe vágó, de jó lehet
Nyilvánvaló, hogy nem az általam küldött levél volt a sorvezető a mérnökök számára, hiszen akkortájt a gép már valószínűleg rég belső teszteléses fázisban járt, viszont jó látni, hogy a termékfelelősök és a többi újságíró is hasonlóan láthatta a helyzetet, mert a kívánságlistánk fontosabb része teljesült.
Nem olyan mértékben, ahogy szerettük volna, de nőtt a Lumix DMC-LX5 zoomtartománya. A 24 mm, ahogy kértük maradt, a tele végen javítottak. A korábbi 60 mm-es tele helyett már 90 mm-esnek megfelelő végponttal dolgozhatunk. A 3,8× nagyítás mellett a kezdő fényerő nagy látószögnél maradt f/2.0, tele állásban f/3.3-ra csökkent. Értelem szerűen a Leica objektív minden tekintetben a lehető legjobb tulajdonságokkal rendelkezik – legalábbis a sajtóközlemény szerint: nagy látószögnél is torzításmentes a képe, minimális a kromatikus aberrációja, illetve nincs egyéb képhibája. A városnézés során lőtt JPEG képek tényleg szépek, de hogy ezért a kiváló optika, vagy a remek szoftver felelős, az majd csak a végleges tesztpéldány megérkezése után a RAW képek feldolgozásakor derülhet ki. Persze nincs nagy jelentősége, hiszen a lényeg a jó minőségű végeredmény.
A makróképesség esetleges javulásáról szintén a végleges változat megérkezésekor írunk majd.
Videó terén visszafogott a fejlődés. Maradt a 720 soros HD felbontás, de az eddigi Motion JPEG rögzítési formátum mellé bekerült a ma divatos AVCHD Lite is. Ez az adott kártyahelyre menthető felvételek hossza tekintetében jelentős (2×) előrelépés, de képminőség és későbbi feldolgozhatóság szempontjából nem biztos, hogy szerencsés választás.
Kihajtható LCD ugyan nem került az LX5-re, de az optikai keresővel kapcsolatos kérésünket meghallgatták és megoldották okosban. Mivel a méret nem nőhetett jelentősen, a beépített keresőnek esélye sem volt, de a Lumix G sorozatnál bevezetett csatlakozósor odafért a vakupapucs alá (persze kellett egy kis emelés). Így aki szükségét érzi, az beszerezheti az opcionális tartozékként listázott elektronikus (DMW-LVF1) vagy optikai (DMW-VF1) keresők valamelyikét, kiküszöbölve a gép kis méretéből adódó csorbát.
A sajtótájékoztató során azonban nem ezeket a változtatásokat, hanem az új CCD-t próbálták előtérbe helyezni. A bridge gépeknél manapság népszerű módon a felbontás maradt 10 megapixel, de az áttervezett lapka az előző modellhez képest nagyobb érzékenységű, nagyobb szaturációjú és nőtt a dinamika tartománya is. A képfeldolgozást az új Venus Engine FHD végzi, ami három processzormagjával minden eddiginél gyorsabban végzi el a fotózás előtti, illetve az exponálás utáni teendőket. A beállítható érzékenység ISO 6400-ról ISO 12800-ra nőtt.
A bejelentés másnapján lehetőségem nyílt néhány szót váltani Michiharu Uematsu úrral, aki a digitális fényképezőgépek fejlesztéséért felelős technikai vezető. Néhány egyéb téma mellett kifejtette, hogy a mérnökeiknek már nagyon elege van az érzékelők felbontásának növeléséből, hiszen a felhasználóknak már a 6-10 megapixel is megfelelő részletességet kínál, az objektívek pedig amúgy sem tudják már kiszolgálni a nagyobb pixelsűrűségű lapkákat.
És még egy apróság: az LX5 is megkapta az egyszerűbb kezelőfelülettel vezérelhető gyorsmenüt, így a gép hátlapjáról eltűnt a sokakat csak bosszantó apró joystick szerű kezelőszerv. Lefelejtettük a listánkról, de a mérnökök mintha olvastak volna a gondolatainkban.
A képminőségről egyelőre nem illene beszélnünk, mivel a bemutatón kiosztott modellek még gyártás előtti mintadarabok voltak (éppen ezért a fenti képek is csak leméretezve közölhetők), de a képekkel alapvetően nem volt gond. Persze mélyreható elemzésbe nem kezdtünk, de első ránézésre az LX5 a ma elvárható képminőséget hozza.
