„Omnes viae Romam ducunt”
Minden út Rómába vezet; ahogy a mi utunk is ezen a napsütéses június eleji hétfőn. Célállomásunk ad otthont ugyanis a Panasonic Digital Imaging Seminar 2011 sajtóeseménynek, mely reményeink szerint új fényképezőgépek bemutatóját jelenti. Persze nem csak hiú ábránd mindez, hiszen a készülő gép nevét már tudjuk (DMC-GF3), képességeire azonban csak a délután folyamán derül majd fény. És, hogy két legyet üssön egycsapásra, a cég a néhány hete bejelentett Lumix DMC-G3 rendszerkompaktot is a nap egyik főszereplőjévé tette.
Késő délelőtt érkezünk meg az „örök városba” és ázsiai boltokkal sűrűn tarkított negyedének egyik szállodájába. A környező utcákon kószálva valóban a távol-keleten érezheti magát az ember. Bangladesi és kínai üzletek váltják egymást rendszertelenül, és még az utcai plakátok feliratain sincs nyoma a latin hatásnak. Ahogy a szállodában sem, hiszen Róma ódon bája helyett itt modern minimalizmus fogad.
Rövid pihenő és egy könnyű ebéd után az elmaradhatatlan sajtótájékoztató-bemutatóval kezdjük a délutánt a hotel konferenciatermében. Gyors becslésem szerint legalább 150 európai újságírót trombitált össze a japán gyártó erre a jeles eseményre, melyet a Panasonic Europe Ltd. elnök vezérigazgatója Laurent Abadie nyit meg. Rövid bevezetője után Ichiro Kitao a DSC készülékek értékesítéséért felelős igazgató kap szót. Ismerteti a cég üzletpolitikáját, melynek fontos tényezője, hogy termékeik minden komponensét házon belül gyártsák. A fényképezőgépeknél például a feldolgozóprocesszor a képérzékelő, az objektív, akkumulátor, külső vaku, LCD és a memóriakártya is saját gyártmány.
Beszél a Lumix fényképezőgép család csaknem 10 évéről, és persze az új generációról a G-szériáról, mely egy teljesen új piaci szegmenst teremtett. Az új szegmens 2008 óta komoly sikereket könyvelhetett el. Japánban ma már minden harmadik eladott cserélhető objektíves fényképezőgép valamelyik MILC modell. Ázsiában igen kedveltek ezek a gépek, de Európában is egyre többen vásárolnak rendszerkompaktot. Itt 11%-ot képviselnek az összes eladott cserélhető objektíves gép között. A nagyobb piacok között egyelőre Észak-Amerika bizalmatlan velük szemben, hiszen csak a vásárlók 7%-a választ ilyen modellt.
„Artificem commendam opus”
Az alkotót alkotása dicséri; de ez esetben az alkotó magasztalja művét, hisz végre elérkezik a nap fénypontja. Digitális fanfárok harsogása közepette két fiatal hölgy libben a pódiumra, kezükben az új modell, a Lumix DMC-GF3. Kitao úr előadásának folytatása már az újdonság dicséretéről szól, pontosabban a géppel kapcsolatos koncepcióikról:
- Méret és dizájn: a lehető legkisebb, könnyű gépváz
- Jó teljesítmény: új Light Speed AF, Pinpoint AF, Full HD (AVCHD) videofelvétel
- Intuitív és könnyű kezelés: érintésérzékeny LCD, új vezérlőkerék, iA plus funkció, kreatív lehetőségek.
Panasonic Lumix DMC-GF3
A világ legkisebbje
A római zártkörű bejelentés napján ez volt a világ legkisebb és legkönnyebb cserélhető objektíves fényképezőgépe, azonban a két napra rá közzétett Sony NEX-C3 adatok alapján csak a második méretben, tömegben azonban holtversenyben az első maradt. Mindössze 225 gramm, ami 15%-kal könnyebb tömeget jelent azt elődhöz képest, méreteit tekintve pedig 17%-kal kisebb a GF2 modellnél.
A váz alumínium borítású és a sorozatra jellemző puritán külső mellett lekerekítettebb, mint a korábbiak. Gömbölydedségét a váz tetején túllógó bajonettház is erősíti. Jobban megnézve azonban nem a bajonett miatt ekkora, hanem ide középre került a korábbi mechanizmushoz hasonlóan, de a GF2-nél is magasabbra nyíló beépített vaku. Hátrány viszont, hogy külső vakucsatlakozó nincs a gépen.
A gép az előd jelzésszerű markolatát kapta és négy színben (fekete, barna, fehér, rózsaszín) lesz kapható.
Light Speed AF
Az újabb G-sorozatú gépekben, köztük a jelenlegi csúcsmodellben a GH2-ben, vezette be a Panasonic a továbbfejlesztett, gyorsabb és pontosabb autofókusz rendszert. Már a korábbi gépek is igen jó sebességet produkáltak, pedig mindegyikük kontraszt-alapú AF-t használt. A GF3-nál sincs ez másként, viszont a rendszer aktiválásakor, vagyis az exponáló gomb félig lenyomott állapotában, a szenzorfrissítést 60-ról 120 fps-re emelték. Ennek köszönhetően akár 0,18 mp-es élességállítási időt is képes elérni nagylátószögnél (2m-ről végtelenre fókuszálva). Természetesen ennél a gépnél is kihasználható az érintőképernyős AF pont választás és aktiválás, valamint a témakövető fókusz.
Pinpoint AF
E szolgáltatás lényege, hogy közel pixelszintű AF pont választást tesz lehetővé a képernyőn. Az aktív AF pont környéke egy érintéssel kinagyítható a képernyőn, és így könnyedén ellenőrizhető, vagy szükség esetén utánaállítható. A kontrasztérzékelős AF a Panasonic mérései alapján pontosabb a DSLR-ek fáziskülönbségen alapuló rendszerénél. F1,4 rekesznél például 90%-os pontosságot ad, míg fázis-alapú csak 60%-ot. Utóbbi csak F2,8 blendénél éri el a 90%-ot.
Full HD videó
A gép AVCHD tömörítést használva, 1080i felbontású Full HD videofelvételre képes, Dolby Digital Creator hangfelvétellel, 25 kocka/mp-es kimeneti képfrissítéssel. Ez a tömörítés mindössze fele akkora helyet foglal, mint a hagyományos M-JPEG.
Videó közben használható a Light Speed AF. Az érintőképernyő bármely pontjára bökve a rendszer „rátapad” a mozgó témára és leköveti azt. Mivel külön videó gombot kapott a gép, a felvétel alatt állóképeket is készíthetünk az exponáló gombbal.
Érintőképernyős és új tárcsás vezérlés
A készülék 3” méretű, nagy betekintési szögű, érintésérzékeny LCD-t kapott, 460 000 képpont felbontással. A korábbi érintőfunkciók mellett újabbak is helyet kaptak, így a legfontosabb funkciók a képernyőről is elérhetők.
A gép a Panasonic kompaktoktól eddig szokatlan, körbeforgatható, négyirányú gombként is funkcionáló hátsó vezérlőtárcsát kapott. Ha nem az érintőképernyőt használjuk az értékek többsége ezen keresztül adható meg.
iA+ (intelligens automatika plusz üzemmód)
Az érintőképernyőhöz kapcsolódó új szolgáltatás a könnyített kézi beállítás (Easy Manual Adjustment), melynél iA+ módban nem csak a háttérelmosást – vagyis közvetve a rekeszértéket – hanem a képvilágosságot is befolyásolhatjuk. Mindezek Az LCD-n megjelenő skálán állíthatók.
Friss szolgáltatás az intelligens témamód választás is, melyet szintén az érintőképernyőhöz rendeltek. Példaként, ugyanazon a képkivágáson belül Portré módba vált a gép, ha a modell arcára állítjuk a fókuszt, és tájkép módba vált, ha a háttérre bökünk.
Kreatív lehetőségek
A gép egy sor kreatív képeffektust is kínál, mint például a Retro, Expresszív, Szépia, High Key és a Nagy dinamika. E gépben kerül bevezetésre a mostanában népszerű Miniatűr (dioráma) mód, mely a döntött fókuszsík makettszerű képhatását imitálja a kép alsó és felső részének elmosásával.
A képfeldolgozási beállítások között megtalálható a kontraszt, élesség, színtelítettség és a zajszűrés szabályozása.
A gép további tulajdonságai:
- 12,1 megapixeles Live MOS szenzor
- Venus Engine VII HD feldolgozórendszer
- ISO160-6400 érzékenység
- Arcfelismerés és felismertetés
- 3D formátum és objektív támogatása
- 4 kép/mp sorozat teljes felbontásban
- Intelligens dinamika-tartomány (D-Range) vezérlés
- HDMI kimenet
- SD/SDHC/SDXC kártyák támogatása
- Litium-ion akkumulátor és töltő
Az előadás végén egy újabb szereplő kerül előtérbe, a Panasonic által szintén most bejelentett új optika. A Leica DG SUMMILUX 25mm F1,4 ASPH a második Leica fejlesztésű objektívjük a G-szériához, hiszen korábban egy 45mm-es, stabilizátoros makró „lencsével” is jelentkeztek. A gyártó ezzel együtt pont egy tucat objektívet kínál a ‘G’ családhoz.
Leica DG SUMMILUX 25mm F1,4 ASPH
Ezzel az optikával a Panasonic a DSLR gépeknél népszerű 50mm-es nagyfényerejű objektívek jellemzőit kívánta elhozni a Micro4/3” rendszerbe. Gyújtótávolsága ugyanis kisfilmes értéken pont ilyen látószögnek felel meg, 1:1,4-es kiváló fényerőt nyújtva. Kilenc lencsetagja között a két hátsó aszférikus kialakítású, a frontlencse pedig UHR (ultra magas törésmutatójú).
Hét rekeszlamellája a lekerekítésnek hála szép háttérelmosást biztosít. A rekeszérték F1,4 és F16 között szabályozható. Közelképek legfeljebb 30 cm-ről készíthetünk vele, 0,11x-es nagyítást (kisfilmes viszonylatban 0,22x) elérve. Frontmenetére 46mm-es szűrők csavarhatók.
Ennél az objektívnél vezeti be először a Panasonic a most kifejlesztett nano-lencsebevonatát, mely a teljes látható fénytartományon belül (~380-780 nm) csökkenti az objektíven belüli tükröződéseket. Akár a korábbi többrétegű bevonatos objektívekkel összehasonlítva is.
Ahogy a gépnél úgy ennél az objektívnél is arra törekedtek, hogy minél kisebb és könnyebb legyen. Az UHR lencse többek között e célból került az objektívbe, mely így csak 54,5 x 63 mm-es és 200 gramm. A súlycsökkentés miatt műanyag burkolatba került, de nagyon jó összerakási minőségű. Az objektívhez egy meglehetősen nagy, téglalap alakú műanyag napellenzőt is ad a gyártó.
A bemutató záró szakaszában a cég európai marketing felelőse, Sven Dabelstein lép a pulpitus mögé, aki az öreg kontinens eladási mutatóiról tart beszámolót. Számokkal csak módjával untatnék bárkit, így elég annyi, hogy a Panasonic vezeti térség kompakt eladásait a kisebb és a nagyzoomos gépek tekintetében is. Legtöbbet eladott gépük tavaly a DMC-TZ10 volt. Leggyorsabban fejlődő ágazatuk azonban a cserélhető objektíves rendszerkompaktoké, ahol tavaly megháromszorozódott a forgalom.
Ezt követően Hiroyuki Hasegawától hallhattunk rövid beszámolót a Panasonic memóriakártyákról. Itt a sztár a 90 MB/mp olvasási és 80 MB/mp írási sebességet produkáló ‘Gold Pro’ UHS-1 SDHC/SDXC kártyájuk, mely már megközelíti a leggyorsabb CompactFlashek teljesítményét. A kártya törésbiztos, ellenáll fagynak és melegnek, valamint víznek, mágnesességnek és röntgen-sugárzásnak is.
A délutáni „fedettpályás” programot egy helyi reklámfotós élményei és képei zárták, aki az elmúlt hétvégén kipróbálhatta a G3 modellt. Úgy érzem ránk is ez vár nemsokára.
„Exemplis discimus”
Példákból tanulunk, írta Phaedrus. A Panasonic ezt az elvet követve az előadások után egy könnyed városnézésre invitálja a résztvevőket, melyen jellemző példabeállításokon keresztül ismerhetjük meg jobban a fényképezőgépeket.
A sztár ezúttal is a DMC-GF3, néhány példányon az új Leica 25mm-es optikával, és persze a DMC-G3, melyet itt csak érintőlegesen említek, hiszen reményeink szerint nemsokára részletes teszten is írhatunk róla.
25mm; F4,5; 1/400 mp; ISO160
A fotótúra ügyesen kihagyja Róma legnagyobb nevezetességeit, ezekre legfeljebb csak futólag, a buszból pisloghatunk. Az ütemterv kötött és kegyetlen; 30 fokban nekivágni a belváros szűk utcáinak, spontán és a rendezők által beállított fotótémák után kutatva.
Csapatunk a Piazza Veneziáról nyíló középkori sikátorokat rója. Ahogy kollégám találóan megjegyzi, „Róma egy nagy múzeum”. Ha csukott szemmel kattintok bele a vakvilágba, akkor is sikerül valami érdekeset fotózni. A kezdetben bájos, kopott, öreg házak azonban gyorsan elvesztik vonzerejüket, főleg ilyen tömegben, így egy idő után inkább érdekes részletek, belvárosi életképek után kutatunk. A nyakamban egy fehér GF3-mas, az új Leicával, és ingzsebben egy 14mm-es optika. Az utóbbival nem csak én vagyok szinte észrevétlen a városban, de számomra is észrevétlen a gép.
Kezelése igazi kompakt feeling, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Alig került gomb a gépre, de azért a gyorsfunkció menüt egy gombnyomással elérhetjük. Módválasztó tárcsa sincs, így a menüből kell kiválasztani a kívánt üzemmódot. A kezelés gyorsítására bevezetett folyamatosan körbeforgatható tárcsa jó ötlet, de elég laza és érzékeny. Mivel négyirányú gombként is használható, nagyon könnyű rossz funkciót nyomni, vagy értéket megadni.
25mm; F5,0; 1/1600 mp; ISO160
A Piazza Marganán egy vékony modell fogad, akiről nagy meglepetésünkre kiderül, hogy magyar lány. Profi modellfotósunk instrukcióit követve pózol, miközben a csapat nagy része vadul kattintgat és egy két videó is készül, ahogy átlibeg a téren. Bár ezen kívül nem sok a mozgás azt veszem észre, hogy 80%-ban csak az érintőképernyős exponálást használom. Az autofókusz nagyon gyors, a modell összes hajlongását, fejfordítását azonnal képes lekövetni. Úgy látszik ez lesz a jövő fotós póza: arc elé tartott gép és mutatóujjal böködjük az LCD-t. „O tempora, o mores!” Mindenesetre működik.
25mm; F5,0; 1/160 mp; ISO160
A korábban kapott eligazító cédulán az áll, hogy itt nekünk közelképeket kéne csinálnunk a modellről, de a gépemen lévő 25mm-es üveg és a fotóstömeg nem így gondolja. Mások 14mm-es objektívekkel próbálkoznak, így „közelképek” inkább teljes alakosak.
25mm; F4,0; 1/320 mp; ISO800
Újra a kanyargós utcák következnek, és azon kapom magam, hogy minden sarok után a Colosseumot várom, de csak újabb félhomályos sikátor jön. A sötét reneszánsz udvarokon sikerül megizzasztani nagy érzékenységen is a gépet, amiről persze teljes méretű képet nem rakhatok föl.
25mm; F5,0; 1/250 mp; ISO160
A következő kanyarban, szűk másfél órás együttlét után meg kell válnom a GF3-tól, mivel koszovói sorstársamnak még nem jutott. Egy G3-at kapok tőle, 14-42mm-es zoommal.
14mm; F7,1; 1/640 mp; ISO160
Végre, egy tágas tér! Piazza Navona, a város jellegzetesen elnyúló, ókori cirkuszra épített gyöngyszeme. Közepén egy illúzióromboló színpad éktelenkedik, de utcazenészekkel, festőkkel és amerikai turistákkal tarkított forgataga azért megkapó. Gyorsan le is kapom az egyik zenészbandát, ismét csak a érintőképernyős AF/exponálás kombót használva.
28mm; F8,0; 1/125 mp; ISO160
Az alig 3 hete bejelentett készülék is érdekes, hiszen ez az eddigi legkisebb a markolatos, elektronikus keresős G-modellek között. A G3 sajnos nem kapott olyan határozott markolatot, mint elődei, így hosszabb távon kényelmetlen a fogása, de kis mérete miatt ez is szinte észrevétlenül lóghat a nyakban.
E fényképezőgépben is a villámgyors Light Speed autofókusz lakozik, így első dolgom, hogy bekapcsolom az érintőképernyővel kombinált módját, itt azonban már a kihajtható LCD is segítségemre lesz. Úgy tűnik ebben a gyors, japán-stílusú, „loholok a csoport után és vadul kattogok” városfotózásban jól jön mindez. Hopp, jobbra egy galamb (bökés az LCD jobb felső sarkába). Hopp, balra egy robogós (bökés az LCD közepére).
42mm; F7,1; 1/1000 mp; ISO160
A következő tucat utcácska, egy rövid bisztrós üdítő (na jó, nekem bor), és száz érintőképernyő bökés után ismét egy beállított helyszín, a Chiesa Nuova tér fogad. Közepén apró gumibóják közt szlalomozva néhány görkorcsolyabajnok lejt virtuóz táncot. Tökéletes helyszín, a Full HD videó és a…khmm, gyors érintőképernyős autofókusz tesztelésére. Ahogy a mellékelt képek mutatják nem kell túl ügyesnek lenni, hogy egy-két fura mozdulatot, vagy a légiparádét örökre kimerevítsük. Elég ha a korisok ügyesek.
42mm; F5,6; 1/1600 mp; ISO160
Bár 200 méterre az Angyalvár és a Vatikán se többre fél kilométernél, az ellenkező irányba vesszünk utunkat és lecsorgunk a Via Giulián, hogy ismét elmerüljünk az utcarészletekben. Ezután már csak egy Tevere-parti séta, és ott vár a megváltó busz. Irány a hotel!
Mire fogok emlékezni erről a fotózásról? Azt hiszem a végtelen LCD klikkekre.
„Acti labores iucundi”
Munka után édes a pihenés, így a kötött és kissé fárasztó programok zárásaként igazán jól esik a Capitolium domb tövében emelkedő, hangulatos teraszon elköltött vacsora, és a beszélgetés az újdonságokról. Sajnos ide már csak a szó marad (és most az írás), hiszen a fotótúra után meg kell válnunk a mintagépektől.
„Roma aeterna est”
Róma örök, tartja a mondás. Nos, a zsebbevaló Panasonic Lumix DMC-GF3 és a DMC-G3 talán kevésbé lesz időtlen mint a város, de jelenünk hétköz-, és ünnepnapjain mindenképp ott a helye.
A bemutató során forgalmazás előtti mintapéldányokat kaptunk, melyek a boltba kerülésig még módosulhatnak. A gyártó kérésére ezért nem közölhetünk teljes méretű fotókat és videókat. A gép forgalmazását követően, reményeink szerint, részletes tesztet közlünk majd a készülékről.
Egyes képek alatt jelöltük, hogy az adott fotó a DMC-GF3, illetve DMC-G3 fényképezőgéppel készült-e. A gépnév nélküli fotók nem a cikk témáját képező fényképezőgépekkel készültek.
