Felépítés
Ergonómia
Legnagyobb előrelépés a fényképezőgép ergonómiájában láthatunk. Örömteli, hogy a gyártó figyel ezekre az apróságnak tűnő, ám hosszú távon annál fontosabb részletekre is. Legalábbis ha valamit elront, azt javítja. Így tett most is, az A380 rossz markolatát kijavították az A390-ben, s igazán kényelmes modellt faragtak ki.
Nem csak a markolat kialakítása változott, de ennek következtében az exponáló gomb is előrébb kerülhetett, ami szintén jobb komfortérzetet nyújt.
A fényképezőgép ki- és bekapcsolását az exponáló gomb körüli gyűrűvel végezhetjük. Ez a módszer valamivel gyorsabb a külön kapcsolós megoldásnál. Az optikai és élőképes kereső közötti váltókapcsoló a korábbi helyén van. Szintén a gép tetejére, még jól elérhető helyre került a Smart Teleconverter gomb. Az expozíció/nagyítás gomb már a hátlaphoz közel található, ezt a gombot leginkább jobb hüvelykujjunkkal érjük el. Az üzemmód választó tárcsa az elődhöz hasonlóan vékony és félig a vázba süllyesztett. Úgy tűnik, ezt nem tartották kényelmetlennek, bár részemről a kiemelkedő üzemmódtárcsa valahogy kényelmesebben használható.
A fontosabb felvételi funkciók, mint a vakumódok, az érzékenység az AF, rögzítés, a sorozat, vagy önkioldó, illetve a státuszképernyő bekapcsolása a kompaktokhoz hasonlóan az iránygombokon kapott helyett, a többi fontos beállítást az Fn gombbal előhívható funkció menüben kapjuk meg. A maradéknál kénytelenek leszünk a menüt használni.
Az állványmenet fémből készült és pontosan az optika középtengelye alá helyezték.
Optika
Az A390 ugyanúgy illeszkedik az Alpha rendszerbe mind eddigi összes társa. Alapból a Sony α objektívcsaládot támogatja, de persze tökéletesen kompatibilis a rokon Minolta és Konica-Minolta autofókuszos optikákkal is. Ezen hagyományokhoz híven a vázban ugyanúgy megtaláljuk a fókuszmotor, mint az újabb objektívekben.
A CCD 23,5 x 15,7 mm-es mérete miatt a korábbiakhoz hasonlóan 1,5×-es képkivágás faktorral kell számolnunk ennél a modellnél is. Ez annyit jelent, hogy például a hozzá adott 18-55mm-es kitobjektívvel, kisfilmes viszonylatban, 27-83mm-nek megfelelő látószöget kapunk.
A Sony objektívek nem rendelkeznek optikai képstabilizátorral. Ezt a Sony CCD eltolással helyettesítette, így objektívtől függetlenül stabilizálhatunk.
Képérzékelő
A Sony Alpha DSLR A380 minden bizonnyal elődje CCD érzékelőjét örökölte, hiszen alap adataikban megegyeznek. Az APS-C (23,5 x 15,7 mm) méretű szenzorra 14,9 megapixel került, mely ténylegesen 14,2 megapixelt jelent a képalkotást tekintve.
A beállítható képméretek is tökéletesen megegyeznek az A380-ban találhatókkal. Háromféle méret közül választhatunk, L, M és S jelöléssel. A képeket 3:2 vagy 16:9 oldalaránnyal készíthetjük el. A legnagyobb képméret 4592 x 3056 pixeles, 16:9 aránynál 4592 x 2576 pixel, vagyis az eredeti 14 megapixeles kép alját és tetejét vágja le a gép feldolgozó szoftvere.
A képformátumok közül a JPEG és a RAW áll rendelkezésre, illetve választhatjuk a kettő kombinációját (RAW+JPEG), melynél két külön formátumú kép kerül a kártyára ugyanarról a témáról. JPEG esetében kétféle felbontás választható, finom és normál. Az előbbi 98%, az utóbbi pedig 96%-os minőséget nyújt. RAW+JPEG esetén a „nyers” formátumú kép mellé egy finom tömörítésű JPEG-et ment a gép.
A képadatokat a Sony BIONZ feldolgozó rendszere végzi. Az érzékenység egész fényértékenként állítható a következő fokozatokra: ISO100 / 200 / 400 / 800 / 1600 / 3200. Ezen felül elérhető az AUTO beállítás is. A zajszűrés fokát nem módosíthatjuk, a menüben csak kikapcsolását, vagy bekapcsolását érhetjük el.
A szenzor mellett annak automatikus pormentesítése is megmaradt. A CCD rázásával végrehajtott tisztítási folyamat a készülék kikapcsolásakor lép működésbe. A szenzor magas vibrációjú rázásával igyekszik megszabadulni az érzékelő előtti üvegre tapadt, kevésbé makacs porszemektől és szennyeződésektől. A por bejutását ezen kívül a korábbi modellekben is alkalmazott portaszító indium-ón-oxid bevonat is gátolja.
A kikapcsoláskor induló automata tisztítás nem tart tovább néhány tizedmásodpercnél és minden esetben lefut, nem befolyásolhatjuk. Fokozott tisztítást viszont bármikor aktiválhatunk a menüből a Tisztítási mód beállítás alatt. Ez nagyobb frekvenciájú, nagyobb amplitúdójú és valamivel hosszabb vibrációt jelent, melynek végeztével a gép automatikusan kikapcsol, felcsapva hagyva a tükröt. Az esetleg még ezután is ragaszkodó szennyeződéseket így kézzel, jobban mondva az erre alkalmas tisztító eszközökkel is eltávolíthatjuk a szenzorról. Ez a funkció csak legalább 50% töltöttségű akkumulátornál aktiválható.
LCD és kereső
A fényképezőgép hátulján egy 2,7” képátlójú (kb. 6,8 cm) TFT LCD monitor található, melynek külön érdekessége, hogy fel-le hajtható. Lefelé ~45 fokban, felfelé nagyjából 90-95 fokban billenthetjük fokozatmentesen. Ennek főként az élőképes képkomponálásnál lesz jelentősége, mivel akár fej fölül, vagy a földfelszín közeléből is kényelmesen ellenőrizhető a képkivágás. Sajnos oldal irányban most sem lehet kihajtani a kijelzőt, így portré állású fotózásnál a dönthetőség nem sokat fog segíteni.
Az LCD egyébként megegyezik az A380-ban használttal, 230.400 szubpixel felbontású, s sajnos kis betekintési szögű. A kijelzőre tükröződésmentesítő bevonat is került, ami erős napsütésben már szinte semmit nem ér, ilyenkor már nehezen látható a megjelenített kép. A háttérvilágítás manuálisan 5 fokozatban állítható, de rábízhatjuk a fényképezőgép automatikájára is.
Külön státuszkijelző nem található a kis gépvázon, ezért a jól bevált szokás szerint erre a feladatra is az LCD-t használhatjuk. A státuszkijelzés kétféle képernyője a fel iránygombbal (DISP) váltogatható, vagy kapcsolható ki. Az A380-at a kezdő felhasználók is könnyen fogják tudni használni, köszönhetően a laikusok számára is könnyebben értelmezhető grafikus megjelenítési módnak. A fő képernyő közepén a rekesz és záridő állítást két skála jeleníti meg. A skálákon egyrészt leolvasható, hogy a felhelyezett objektívvel milyen rekeszértékek állíthatók. Másrészt a kis ikonok alapján kikövetkeztethető, hogy az adott beállítás mire lesz hatással: lassú záridő, statikus képekhez <> gyors záridő, mozgáshoz; tág rekesz, mosott háttér <> szűk rekesz, nagy mélységélesség.
A grafikus képernyő mellett részletesebb adatkijelzést is választhatunk, melynél a következő adatok jelennek meg: felvételi mód, záridő, rekeszérték, stabilizátor állapota, vakumód, képtovábbítási mód (egyképes/sorozat), expozíciós skála, érzékenység, AF mód, AF mező, fénymérés, színeffekt (saját beállítás), fehéregyensúly, D-Range (dinamika tartomány korrekció), akku töltöttsége, képméret és minőség, memóriakártya állapota, hátralévő képek száma.
A kijelző egyébként nem csak a fentiek miatt de egyéb beállítások terén is felhasználó barátabb, vagy inkább „kezdő fotós-barátabb”. A funkciómenü egyhangúsága helyett apró, színes ikonok dobják fel a képernyőt és bármilyen üzemmódba kapcsolunk, valamint bármit állítunk, a beállítást viszonylag részletes szöveges magyarázat is kíséri. Mégpedig akár magyarul is, hiszen a menünyelvek között ez is megtalálható. Akinek nincs szüksége szöveges segítségre, letilthatja azt. A menü háttérszínét fekete, fehér, barna, vagy akár rózsaszínre is állíthatjuk.
A lejátszás mód képernyőinek váltására szintén a DISP gomb szolgál. Itt az éppen megjelenített fotón leolvashatjuk készítésének legfontosabb adatait, kérhetünk kis nézőképet, részletes adatkijelzéssel, színcsatornánkénti hisztogrammal és a kiégett/bebukott területek villogtatásával. Az adatkijelzés el is tüntethető a képről a DISP gombbal. A fotók a jobb és bal iránygombbal, vagy az elülső tárcsával lapozhatók a képernyőn.
A képek részletnagyítása és a nézőképes megjelenítés kissé eltér az megszokottól. Mindössze egy nagyítás gombot kapunk, a már említett expozíció gomb személyében a gép felső részén, a hátlaphoz közel. Lenyomásával a megjelenített képet 7,2x nagyításban látjuk a képernyőn (kisebb felbontásnál arányosan kisebb nagyításban). Ezután az elülső tárcsával állítható be a részlet további nagyítása vagy kicsinyítése 1,1-14x zoom között. Ezt igen részletesen, 28 lépésben tehetjük meg. A megjelenő részlet az iránygombokkal görgethető a képernyőn. A kis nézőképekhez ezen a gépen teljesen elválnak a nagyítás funkciótól. Az Fn menü Kép Index pontjánál választható ki, hogy 4, 9, vagy 25 képkockás megjelenítést szeretnénk.
A pentatükrös optikai kereső szintén maradt a régi. Lefedettsége 95%, nagyítása pedig az A350-hez hasonlóan elég kicsi, 0,74x-es. Ez mindössze 18,6 fok alatt látható keresőképet jelent. Akkorát, mintha egy 17”-os monitort 105 centiről néznénk. Illetve egy 1× nagyítású és 100%-os lefedettségű filmes gép (mely a valóságban nem létezik) keresőfelületének 46,9%-át nyújtaná.
A keresőben a 9 fókuszmezőt egyértelműen, fókuszkeretekkel jelölik. A mattüvegen látható a teljes fókuszterület, valamint a sarkokban a 16:9 oldalarányú képek határjelölői is. A kereső betekintőnyílása alatt egy infra adó-vevő szemérzékelő található, mely a keresőbe pillantva automatikusan letiltja az LCD státuszkijelzését, vagy igény szerint aktiválhatja az automata élességállítást. A jobb oldalán lévő dioptriakorrekciós kerékkel -3,0 – +1m-1 között állítható a kereső élessége.
Vaku
Az A390-en nem kapunk külön gombot a beépített vaku felnyitásához. Minden esetben automatikusan, illetve a beállított vakumódnak megfelelően nyílik. Ha például derítő vakuzást használunk, minden esetben nyitni fog. A nyitott állapot egyben a bekapcsoltat is jelenti. Kikapcsolni a villanó kézi lezárásával tudjuk. A vaku kb. 8,5 cm-re emelkedik feljebb az optikai tengelynél, ami mind a vörösszemek kiküszöbölésénél, mind a nagyobb objektívek és napellenzők árnyékoló hatása szempontjából előnyös.
A vakumódok a jobb iránygombbal kapott menüben állíthatók és az alábbiak lehetnek:
- Kikapcsolt (nem villan)
- Automata villanás (a gép dönti el, hogy szükséges-e)
- Derítő vaku (mindig villan)
- Lassú szinkron (hosszú záridővel)
- Szinkron hátsó redőnyre (hosszú záridő végén villan)
- Vezeték nélküli vezérlés (külső vakuval)
A vörösszem hatás ellen nem csak a magasabb vakuval, de a külön beállítható vörösszem csökkentő móddal is védekezhetünk. Ez a Beállítás menüben található és bekapcsolva minden fenti módban a gép egy apró elővillanás sorozattal próbálja szűkíteni a portréalanyok pupilláját.
A villanó teljesítménye 10-es kulcsszámú, ami azt jelenti, hogy ISO100 érzékenységnél, és 18 mm-es gyújtótávolságnál, F3,5 rekeszen ~2,9 méterig hatásos. Az érzékenység emelésével persze javíthatunk ezen, ISO800-nál, ugyanezekkel a beállításokkal már kb. 8 méterig kapunk kellő megvilágítást. A beépített vaku teljesítménye a menüben +/-2 Fé között, 1/3 lépésekben szabályozható.
Komolyabb fényteljesítmény eléréséhez mindenképpen külső vaku használata szükséges. A fent említett vezeték nélküli móddal a gyári rendszervakuk akár a gépről levéve, kábel nélkül is elvillanthatók. Ezek a Sony által kiadott, vagy a korábbi Konica-Minolta külső vakuegységei is lehetnek. A Sony a 36-os kulcsszámú HVL-F36AM-et, az 56-os kulcsszámmal rendelkező HVL-F56AM-et, és a csúcsmodellt, a HVL-F58AM-et ajánlja a fényképezőgéphez. Ezen kívül egy kis méretű, HVL-F20AM típusú vaku is választható, amely használaton kívül lehajtható. Kulcsszáma 20-as, s akár wireless kioldóegységként is működtethető.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az A380-ból öröklődött a kártyafoglalatot és a gyakrabban használt kimeneteket takaró tolóajtó is, mely a gép bal oldalán kapott helyet. Gyorsabb és kényelmesebb lehet így a kártyacsere, hisz nem kell a markolatról levennünk a kezünket. A tolóajtó szokatlan megoldás, de biztonságosabb és talán gyorsabb is, mint a kinyitó-becsukó módszer.
Az ajtó mögött két kártyafoglalat (SD/SDHC illetve MemoryStick Pro HG Duo) található. Ezek közül azonban egyszerre csak egyet használhatunk, melyet egy tolókapcsolóval kell kiválasztanunk.
A kártyafoglalat fölé került a miniHDMI kimenet, míg alatt az USB kimenet található. Kábelt persze csak az utóbbihoz kapunk, melynek segítségével számítógéphez vagy például közvetlenül nyomtatóhoz csatlakozhatunk. Az USB kivezetés Mass Storage, vagy PTP módban használható. Az opcionálisan beszerezhető HDMI kábellel nagy felbontású TV-hez csatlakoztatható a fényképezőgép. A Sony Bravia TV-ivel elsőként kompatibilisek az új készülékek, így a Bravia Sync szolgáltatással a fényképezőgépek képlejátszása a TV távirányítójával vezérelhető. Sajnos normál videó kimenet nincs az A390-en, így a hagyományos TV-ket, mint megjelenítőket, már elfelejthetjük.
Az A390-hez is a Sony NP-FH50 típusú InfoLithium ActiForce akkumulátor jár, melyet a szintén mellékelt BC-VH1 hálózati töltővel tölthetünk. Kapacitása 870 mAh és kb. 2,5 óra alatt tölthető fel teljesen. A gyári mérések alapján kizárólag az optikai keresőt használva és az élőképet hanyagolva, kb. 500 felvételt készíthetünk egy töltéssel. InfoLithium akkumulátor lévén a töltöttséget elvileg 1%-os pontossal is ellenőrizhetnénk, de ilyen funkciót sem az A380, sem az A390 nem kapott. A töltöttséget csak az LCD öt állapotú ikonján ellenőrizhetjük.
Az akkumulátor a szokásos helyre a markolat alján lévő foglalatba helyezhető. Az ajtó állványra helyezett gépnél is kinyitható, legalábbis normál méretű állványtalp esetén.
