A kompakt digitális fényképezőgépek elektronikus keresőiben szinte kizárólag hagyományos módon állítják elő színeket. Ezekben minden pixel három kisebb egységből, ún. dot-ból áll, és ezek rendre piros, zöld és kék színűek. Nyilvánvaló, hogy a kijelzőnek háromszor annyi dot-ot kell tartalmaznia, mint a pixelek száma. A három dot-ból az összeadó színkeverés szabályainak megfelelően állítják elő a színeket.
a hagyományos színes LCD panel alapjai
Mivel az LCD paneleknek nincs saját fényük, háttér-megvilágításra van szükség, hogy a kép láthatóvá váljon. Erre a célra hidegkatódos fénycsöveket, vagy a mai keresőkben inkább fehér LED-eket használnak. A kompakt fényképezőgépekbe épített EVF-ek általában nem több mint 200K dot felbontásúak (300×225 pixel x3), így a látott kép minősége nem veszi fel a versenyt az optikai keresők minőségével.
az LCoS kijelző felépítése
Az LCoS (Liquid Crystal on Silicon – folyadékkristály a szilíciumon) egy speciális fajtája az LCD-nek. A folyadékkristály egy üveglap és szilikon alapú, tükörként viselkedő elektródák közé van bezárva. Ez a tükör veri vissza a kristály felől érkező fényt. Az előző helyzettel ellentétben itt a megvilágításnak szemből kell érkeznie, nem hátulról. A polarizáló sugárosztónak köszönhetően a megvilágításhoz használt LED-eknek azonban nem kell a kijelző előtt lenniük. A színes LCoS alapú keresőben a panel maga monokróm, de a megvilágítás színe váltakozik (piros-zöld-kék). Ha a frekvencia elég magas, akkor az emberi szem nem látja a villogást, nyugodt képet érzékelünk.
egy LCoS bázisú, színes EVF modellje
Az LCoS technológia legnagyobb előnye a nagy felbontás igen kis külső méretek mellett, valamint a nagy pixel kitöltési tényező (kis hézag a pixelek között). A kép nagyon éles és nem pixeles közelről nézve sem. Az első LCoS típusok viszonylag alacsony kontraszttal rendelkeztek, de mára ez a probléma megszűnt.
LCoS szimuláció – a valóságban ez kb. 3-szor gyorsabban zajlik
(a flash-player felugró menüjében leállítható az animáció – jobb egérgomb)
Az egyenérték-gyújtótávolság és az egyenérték-nagyítás után egy új fogalmat, az egyenérték-képpontszámot is meg kell tanulnunk. A fényképezőgépek gyártói akár a hátsó LCD, akár az elektronikus keresőről van szó, soha nem beszélnek a valós pixelszámról, csak a dot-ok számát tüntetik fel. Ez eléggé megtévesztő, hiszen ezt az adatot el kell osztanunk hárommal, ha a pixelek számát szeretnénk megkapni. Így az LCoS technológiát alkalmazók számára nincs más lehetőség, mint egy olyan virtuális, hagyományos LCD képpontszámát megadni, amely ugyanannyi pixelt tartalmaz. Így válik az LCoS összehasonlíthatóvá a hagyományos színes LCD-vel.
Az EVF-ek térhódítását nem lehet megkérdőjelezni, de velük szemben erős az ellenszenv. Ennek legfőbb oka, hogy az igényesebb fotósok csak az olcsóbb kompakt fényképezőgépekben találkozhattak eddig velük. A hi-end videokamerák általában nem ismertek előttük, pedig ezekben használnak minőségi típusokat is. A Panasonic G1/GH1 csak az első, de nagyon fontos lépés ezen a téren. A beépített 1,44M dot egyenértékű (800×600 pixel x3) szokatlan a digitális fényképezőgépek között, de ettől sokkal nagyobb felbontású kijelzőt is gyártanak már. Valószínű, hogy a cserélhető objektíves, viszonylag nagy érzékelővel szerelt fényképezőgépekben hamarosan találkozni fogunk velük.
