Interjú: Papp Elek kiállításán

Papp Elek 2006. január 13. és február 3. között Cegléden állította ki mexikói fotóit, melyre a Fotózz!hu mellékletünkről 25 fős kis csapatunk is ellátogatott. A kiállítást a művésszel együtt tekinthettük meg, ahol a felmerülő kérdéseinkre Elek bőséges válaszokat adott. A bemutatott képek részletekig menő megszemlélése és egy közösen eltöltött ebéd után Eleket rövid interjúra fogtam, íme:

Fotókiállításod tartalmát túlnyomó részt mexikói képeket töltik ki. Sokakban felmerülhet a kérdés: milyen apropóból készültek ezek a fotók?

2004-ben volt a 30. évfordulója annak a fontos eseménynek, hogy Mexikó és Magyarország hosszabb szünet után újra felvette a diplomáciai kapcsolatot. Ennek a megünneplésére kulturális programokat szerveztek, amelynek részeként „Mester és tanítványa: Tóth István és Papp Elek” címmel egy-egy fotókiállítást tartottunk Mexicocity-ben és Cuernavaca-ban a Siqueiros múzeumban. Több, mint három hétig voltam kint Mexikóban, s úgy gondoltam: nem csak viszek ki képet, hanem hozok is haza egy kis emléket. Mivel az emberábrázolás nálam nagyon fontos szerepet tölt be – emberközpontú világot szeretnék teremteni magamnak és magam körül – főként ezeket szeretem megörökíteni, ember – ember kapcsolata, ember és környezete kapcsolata, természet és ember alkotta világ. A képeim, amelyeket hoztam ilyen jellegűek, ami társadalomábrázolásként is felfogható, feketén-fehéren.

Nézelődők (fotó: Birdie)	Sokan voltunk…(fotó: Biosz)

A fotók igen szépen összeválogatottak, valóban jól átadja a mexikói emberek világát, az ottani életstílust. Ezeket a fotókat most láthatja elsőként a nézőközönség?

Nem, kamarakiállítás formájában már volt bemutatója ezeknek a fotóknak, az első ilyen Dunaújvárosban volt 2004-ben, ahol Rosti Pál 150 éves születésnapját ünnepelve szerveztek egy kiállítást. A második alkalom a Pécsi Magyar-Spanyol Társaság szervezésében Pécsett volt, ahol egy mexikói előadásról szóló sorozat illusztrációjaként szerepeltek képeim. Itt felkérést kaptam az Ibero-Amerika Hétre, amely ez év május 2-án nyílik szintén Pécsett, a Néprajzi Múzeum legnagyobb termében lesz többek között az az anyag, amit Cegléd is láthatott. A felkérések sorozata ezzel nem ért véget, a következő kiállítás Budapesten és Havannán lesz, előbbi február 12-én vasárnap 12 órakor nyílik meg a MMI aulájában, ahol többek között a Cegléden bemutatott képek is szerepelni fognak, s ez egészül ki művészekről, emberekről készült fotókkal. A kiállítás anyaga egyrészt tematikus, másrészt egyéb művészképekből fog állni, ahol már lesznek színes fotók is, hiszen vannak olyan témák, amelyeknél a tartalmat, a mondani valót és a hangulatot erősítik a színek.

A ceglédi kiállításon viszont csak fekete-fehér képeket láthattunk. Mi ennek az oka?

Igen, a ceglédi kiállítson kizárólag fekete-fehér képek jelentek meg, mivel nem szerettem volna, ha a témám homogenitását megbontották volna az „öncélú” színek, ezért a fényírásnak a letisztult eszközét használtam.

Képek bűvöletében (fotó: Biosz)	A részletek is fontosak… (fotó: Biosz)

Mexikóba a teljes felszerelésedet vitted, vagy válogattál előtte?

Mexikóba nem vihettem a teljes felszerelést, bár igényem meg lett volna rá, hiszen úgy érzem, hogy egy jó felvételhez szükség van a megfelelő technikára is, nem csak az átgondolásra. Természetesen egy ilyen utazás során nem vihetjük magunkkal az egész felszerelésünket, így fel kellett készülni egy minimál koncepcióra, ami már kielégítő. Persze ez a szett sem volt túl könnyű, de mindenképpen vállalni kellett valamilyen kompromisszumot ahhoz, hogy gyorsan és tudatosan lehessen fotografálni.

Papp Elek (jobbra) szívesen beszélt a fotókról (fotó: Birdie)	Eszmecsere (Papp Elek jobb oldalt) (fotó: Birdie)

A Zene öröme című fotódról tudom, hogy az a Canon egyik fullframe-es digitális tükörreflexesével készült. Filmes gépet szoktál emellett használni?

Szoktam használni filmes gépet is, a Leicámhoz inkább fix gyújtótávolságú optikát szeretek használni, persze van zoomos objektívem is. Most már úgy érzem, hogy a digitális technika adta előnyök valóban előnyök és ezzel élni is kell. Mondhatjuk úgy is, hogy egalizálva van a kimeneti oldal: ha a képek megjelenésében mindent megtettünk, akkor nem kell, hogy legyen különbség. Ehhez hangsúlyozni kell, hogy miként a klasszikus fekete-fehér kidolgozásnál a labortechnikán is sok múlik, ugyanez vonatkozik a digitálisra is. A digitális gépek sem adnak egy olyan kész végeredményt, amit bármelyik laborba bevihetünk. A fotóművész régen sem a nagyközönség képeit feldolgozó laborba vitte képeit, hanem önmaga ízlésének megfelelően, mondanivalóját erősítve, saját maga dolgozta ki azokat. Nem fejeződik be egy kép azzal, hogy megnyomtam a gombot. Sőt! A technikai folyamat igazából itt kezdődik el. Az exponálás egy kiinduló pont, egy nyersanyag, amit természetesen jól kell elkészíteni. De egy képnek kell hogy legyen mondanivalója, üzenete. Tartalom, forma, technika: a formavilág és a technikai kidolgozás a tartalmat kell hogy erősítse. A nézőt nem kell ebbe beleavatni, ő csak nézzen rá a képre, ahonnan tisztán, világosan és egyértelműen kell látnia, hogy mit ábrázol: értse a képet. Nekünk, az alkotóknak kell tudnunk, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy világos, érthető legyen ez a kép, ne legyenek benne zavaró momentumok.

Papp Elek: A zene öröme	Papp Elek: Fanyűvő

Mestered, Tóth István igen nagy utat járt már be a fotográfia világában, rengeteg elismerést szerzett, nem csak hazánkban, de külföldön is. 1980-ban New York-ban választották meg Az Évszázad Kiváló Fotóművészének. Úgy érzem Te is jó úton haladsz afelé, hogy Mestered nyomdokaiba lépj. 2004-ben elnyerted Magyarországon az Év Fotósa és Év fotója díjat, valamint tavaly megkaptad az Év Fotográfusa címet. Pontosan mi is kell ahhoz, hogy valaki ilyen rangos elismerést kapjon?

A művészetet, művészeket nehéz összehasonlítani, ezt nem lehet kilóra mérni, de mégis szükség van valamilyen összehasonlítható értékelésre, zsűrizésre. Tulajdonképpen a FIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövettség) magyarországi operatív szervezete, a MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) külföldi szalonok zsűrizett, kiállított képei alapján pontoz. Ez a pontrendszer 2005-ben – ha jól emlékszem nekem – 219 pont hozott. A ranglista tehát többnyire külföldi zsűrizett sikerek alapján dőlt el. Az objektivitást itt elsősorban az adja, hogy a külföldi szalonokban megrendezett kiállítások FIAP zsűrizését 5 nemzetközileg válogatott tag végzi. Itt nem ritkán 4-5 ezer, de néha még ennél is több beküldött képet zsűriznek, ennek alapján dől el, hogy hány képet állítanak ki. Általában 50-70 kép szokott lenni egy ilyen kiállításon.

Papp Elek: Sorsom	Papp Elek: Utam (Raffael Cauduro)

Manapság nagyon sok irányzat figyelhető meg a fotográfiában. Te melyiket érzed leginkább magadénak?

Ha egy modern fotót nézünk, gyakran nem tudjuk eldönteni, hogy ez micsoda, főleg azt nem, hogy ez miért készült. Ezzel becsaphatók a nézők is, mert olyan gondolatok ébreszthetők benne, hogy ő buta és ezt azért nem érti. Éppen ezért én úgy gondoltam, hogy a klasszikus fotóművészet szigorú törvényei alapján alkotok, aminek mondhatom a vezéralakja Tóth István, az ő tanítványaként ezt a nyílegyenes utat kívánom folytatni. Ennek közös nyelve általában a fekete-fehér, de ha a színharmóniát is fontosnak érezzük, akkor a színes képeknek is lehet szerepe. A budapesti kiállításon ezekre is lesznek példák képekben.