Kívülről
Kívülről
A Coolpix 5000-es első ránézésre érdekes. Szépnek nem mondanám, bár nyilván ez egy teljesen szubjektív dolog. Inkább szokatlan. Persz ezen nem sok csodálkoznivaló van, az eddigi Coolpix modellek is különlegesek voltak. A váz szélességéhez képest nagyon magas, arányai miatt a Sony Mavica modellekre emlékeztet. Persze a gép hátlapja sokkal kisebb, mint egy floppy lemez oldala, így a Sony gépek és a Coolpix 5000-es közti hasonlóságok listája az oldalaránynál véget ér.
A gép előlapja teljesen szokványos. Mivel a váz viszonylag keskeny, az objektív az előlap szélére került. Így a másik oldalon maradt hely egy tisztességes markolatnak. Ez a Coolpix sorozat gépein mindig jó volt, szerencsére nem változott. Természetesen nem a tükörreflexes gépek profi markolata, de a kompakt kategóriában kimondottan jó. A markolat előlapi része körben gumírozott, ami megint jelentősen növeli a használhatóságot és a kényelmet.
A gép objektívjének frontlencséje sajnos nem olyan nagy, mint amilyen nagyot az optika tubusa sejtet. Ennek megfelelően az objektív kezdő fényereje sem világbajnok, f2.8-f4.8 a gyújtótávolságtól függően. A 7,1 mm-es gyújtótávolság (ami jelen esetben kisfilmes gépeknél 28 mm-nek lenne megfelelő) beállításakor kapott látószög azonban kimondottan jó. 28 mm-es gyújtótávolsággal ebben a kategóriában csak a Minolta Dimage 7 rendelkezik. Az egybeesés nem véletlen. Minél nagyobb ugyanis egy gép CCD-jének fizikai mérete, a meglévő optikák annál nagyobb látószögű képek rögzítését teszik majd lehetővé. Így nem a véletlen műve, hogy a szintén 5 megapixeles Dimage 7 is ilyen nagylátószögű képet ad.
Bekapcsoláskor a gép optikája 3 cm-re kiemelkedik. Ez a kiemelkedés a gyújtótávolságtól függvényében 2,1 és 3 cm közt változik. Bekapcsoláskor egy rövid ideig látszólag semmi sem történik, majd a gép hirtelen kitolja az objektívet. Mivel az általunk próbált példányban (így nyilván az összes Magyarországon forgalomba került gépben) az 1.6-os verziójú belső szoftver volt, az objektíven hagyott sapka nem okozott problémát. Erre 3 próbálkozás után a gép hibaüzenettel figyelmeztetett. Igazából nekem az okoz fejtörést, hogy miért nem tudják egyes gyártók úgy megoldani az objektívsapka kérdést, mint például a Fuji a FinePix 4900/6900 modelleken, ahol az objektívvédő sapka nem a vázhoz, hanem magához a kitolódó tubushoz csatlakozik. Így kellően hosszú tartó szinór esetén a gép gond nélkül bekapcsolható a feltett sapkával is. Sajnos a Coolpix 5000-esnél ha megjelenik a hibaüzenet, akkor a sapka levétele után a gépet ki, majd újra be kell kapcsolni.
Az objektív és a markolat között található az AE-L/AF-L gomb. Az elhelyezés kiváló, majdnem mintha tükörreflexes gép lenne a kezünkben. Az előlap jobb felső sarkában található a kereső ablaka, melletta a beépített vakuval. A közvetlen előd modellel ellentétben ez nem felugró, hanem fixen beépített. Így közelebb került az optikához, de még mindig távolabb van, mint a korábbi Coolpix modelleknél. Ennek a vörösszem hatás miatt van jelentősége. Minél közelebb van ugyanis a vaku az optika tengelyéhez, annál valószínűbb, hogy a fotóalany szemében lévő erekről visszaverődő fény az optikába jut. A vörösszem-hatás csökkentő elővillantások vagy egyes gépeken az erős segédfény a pupilla összehúzásával ugyan csökkentik ennek esélyét, de a túl közel lévő vaku esetén ez is hatástalan. Szerencsére a Coolpix 5000-nél nem kell ezzel számolnunk, mivel a vaku és az objektív tengelye közti távolság kellően nagy (azonos a Canon PowerShot G2-n mért távolsággal). Ez lehet az egyik magyarázata a gép magas előlapjának (a másik nyilván a magas építésből adódó kényelmesebb fogás).
A vaku alatt található két apró lyuk a mikrofon nyílásai, míg a markolat és vaku közt lévő lyuk a vakuvezérlő szenzoré. Ez utóbbiban rejlik a Nikon Coolpix 5000-es legnagyobb hibája. Annyira közel van ugyanis a markolatkoz, hogy ha az ember kényelmesen fogja meg a gépet, akkor pont eltakarja az ujjával. Ilyenkor pedig a képeken semmi sem látható, mert hiába villan a vaku, az érzékelő nélkül a kép túl sötét lesz. Mikor a gép megérkezett elkezdtem próbálgatni (természetesen nem olvastam el a használati utasítást). Mivel irodában ültem a képek elkészítéséhez szükség volt a vakura. Kb. 20 képet készítettem, mire sikerült rájönnöm a problémára. Utána megnéztem a magyar nyelvű használati utasítást tartalmazó CD-t amelyen a Nikon mellékel egy kiegészítő PDF fájlt, amiben erre a lehetséges gondra hívja fel a felhasználók figyelmét. Ez azt jelenti, hogy utólag a Nikon is rájött, hogy ezt nagyon elszúrták.
A fényképezőgép tetején kevés kezelőszerv található. Középen van a legnagyobb újdonság a vakupapucs. Ezen megtalálhatók a Nikon rendszervakuk vezérléséhez szükséges érintkezők. A markolat végén található az önkioldó lámpája. Időzített felvételek készítésekor ez a lámpa pirosan villog, miközben a gép csipogó hangot ad. A fekete exponáló gomb körül elfordítható gyűrű szolgál a gép bekapcsolására. A gyűrű be- illetve kikapcsolt állásba állítható. A gyűrűn lévő kiemelkedés ugyan kicsi, de elég ahhoz, hogy azzal a gyűrű kényelmesen forgatható legyen. A mutatóujjal könnyen elérhető területen található az expozíció kompenzáció, a mód és a funkció gomb. A mód gombbal a felvételi program (programautomatika, állítható programautomatika, blende előválasztás, záridő előválasztás és manuális expozíció állítás), a funkció gombbal pedig a hozzárendelt funkció (élesség, vaku, fehéregyensúly vagy fénymérés) állítható be. Ezek az értékek a gomb lenyomása alatt a gép tetején lévő tárcsával állíthatók be.
A gép hátlapja egy kicsit „gáz”. A nem sima hátlap és a látszólag össze-vissza szórt gombok a gagyi kínai elektronikai eszközöket idézik. A kihajtható LCD-t a Canon PowerShot gépeken már megismertük. A kialakítás kísértetiesen hasonlít, de valahogy nem olyan. Az LCD-t rejtő forgatható tok vastagabb és nagyobb, mint a Canonnál, így maga az LCD kisebbnek tűnik. A nagyobb tok az LCD-n kívül 3 gombot is rejt. Ez jó ötlet, mivel a gombok funkciója változhat. Az éppen aktuálisan elérhető funkció az LCD-ről olvasható le. Az LCD felfüggesztése sem olyan stabil, mint ahogy a Canonnál már megszoktuk. Pozitívum, hogy a Coolpix 5000 LCD-je a korábbi modellektől eltérően a Canon fényképezőgépeknél is jól bevált tükröződésmentes borítást kapta.
A kezelőszervek a hátlap jobb oldalára kerültek. Az objektív látószögét jobb felső sarokban lévő szokványos Coolpix gommbal lehet állítani. Visszajátszásnál ezzel a gombbal lehet a látható képet kinagyítani. A zoom gomb alatt a kiemelkedő rész élén található csúszó kapcsolóval lehet a felvétel és a visszajátszás módok között kapcsolni. Nem értem, hogy miért ragaszkodnak a gyárók a külön visszajátszás módhoz. A visszajátszás módba kapcsolt géppel addig nem lehet ugyanis fényképezni, amíg át nem kapcsoljuk felvétel módba. Sokkal ésszerűbb és használhatóbb megoldás lenne az expozíció prioritás, mikor függetlenül attól, hogy a géppel éppen mit csinálunk, az exponáló gomb lenyomásakor a gép felvétel módba kapcsol és elkészíti a képet. Ezt ugyan a Canon PowerShot G2 sem tudja, de a PowerShot 30 és PowerShot 40 modelleket már így alakították ki.
 |
|
A navigáló tárcsa a menüben való navigációra, illetve a visszajátszáskor kinagyított kép mozgatására szolgál. Én személy szerint az ilyen tárcsákat nem nagyon szeretem, de ez a szerkezet egész jó sikerült. A navigáció a Coolpix 5000-es egyébként meglehetősen bonyolult menüjében egész jól megoldható vele. A maradék három gomb két-két funkciót lát el. A legfelső a vaku illetve nyomva tartva a tárcsával az érzékenység állítását teszi lehetővé. A középső gombbal az élességállítási tartomány állítható. Ezzel a gombbal lehet bekapcsolni az időzített felvétel módot is. A gombot nyomva tartva az élesség manuálisan állítható. A legalsó gombbal a felbontás és a tömörítés foka változtatható meg. A maximális felbontásnál a gép képes tömörítetlen TIFF formátumú képek mentésére, de RAW formátum készítésére a Coolpix továbbra sem alkalmas.
A hátlap tetején található a kereső és az információs LCD. Az egyszerű optikai kereső természetesen ugyan úgy használhatatlan, mint a többi kompakt gépen. A mellette lévő LED-ek az élességállításról, a vakutöltésről és a kártyaműveletekről tájékoztatnak.
Az információs LCD elhelyezése kifogástalan. Végre felismerték, hogy fényképezés közben a fotós a gép hátulját és nem a tetejét látja. Sajnos az LCD kicsi, azon az ikonok és jelölések nem láthatók túl jól. Szintén hiányzik a Nikon D1-esen (és utódmodelljein) oly jól funkcionáló zöld háttérvilágítás, ami kevesebb fény mellett is lehetővé tenné az információk leolvasását.
A gép markolat felöli oldalán található a kártyanyílás és a csatlakozók egy része. A kártyanyílás ajtaja nem reteszes, nem pattintós, hanem egyszerű műanyag lap, ami azért csukódik be, mert egy ponton túlforgatva a felfüggesztésnél lévő rugalmas fém lap úgy feszül a csukódó résznek, hogy azzal becsukja illetve csukva tartja az ajtót. Ez jó megoldás, de talán túl egyszerű egy ilyen árú géphez. De tény, hogy egyszerű, működőképes és akár még tartós is lehet. A kártyanyílás CompactFlash Type II-es kártyák fogadására képes és támogatja az újabb IBM MicroDrive-okat is. A géphez a Nikon egy 32 MB-os kártyát mellékel. Ez nagyobb ugyan, mint amit korábban megszokhattunk, de az 5 megapixeles képek igénylik is ezt a méretet.
A kártyanyílás felett egy gumiborítás alatt található a gép USB csatlakozója és hálózati adapter bemenete. A gumiborítás jól véd a por és egyéb szennyeződések ellen és mivel a vázhoz van rögzítve az elvesztése is esélytelen. A markolat szépséghibája, hogy a vállszíj rögzítési pontját úgy helyezték el, hogy zavaró lehet a gép tartásakor.
A Coolpix 5000-es másik oldalán található a videó kimenet, amit hasonló gumiborítás véd, mint a másik két csatlakozót. A fényképezőgép mind NTSC, mind pedig PAL formátumban ki tudja adni az LCD-n látható képet.
A gép alján található az állványcsavar rögzítésére szolgáló menet és az akkumulátornyílás. A fém menet a gép közepe táján van, így rögzítés szempontjából jó. A stabilitást segítik a menet körüli gumilapocskák is, amit a Nikon gépeken mindig is szimpatikusnak tartottam. A középső elhelyezés azonban nem segíti a panorámafelvételek elkészítését, és lehetetlenné teszi az akkumulátor cseréjét az állványra tett gépben. A gép áramellátásáról a korábbi Nikon modellekben már megismert 680 mAh-ás 7,4V-os lítium ion akkumulátor gondoskodik. Az akkumulátor teljesítménye nem nagy ugyan, de a gép alacsony fogyasztása miatt mégis elfogadható. Erről később még lesz szó. Az akkumulátor nyílás ajtaja egyszerű retesszel zárható. Szerencsére más nincs, amivel meg kell kűzdeni. Hiányoltam az akkumulátort benntartó karmot, ami megakadályozná, hogy a kinyitott ajtón az akkumulátor azonnal kiessen.
Az akkumulátornyílás melletti kivehető fedő (fekete pont: ami levehető, azt el lehet hagyni, tehát el is fog veszni) 5 elektromos csatlakozási pontot rejt. A használati utasítás szerint ez a plusz elemtartón lévő expnáló illetve zoom gombok elektromos csatlakoztatására szolgál. Az elemtartóba 6 ceruzaelem/akkumulátor tehető, amivel az egy feltöltéssel készíthető képek száma az elemek/akkumulátorok teljesítményétől függően akár a két és félszeresére is növelhető. Az elemtartón lévő gomboknak köszönhetően az így kiegészített gép állóképek készítésénél is kényelmesen használható. Majdnem mint a profi, tükörreflexes gépeknél.
A Coolpix 5000-es kívülről vegyes képet fest. Tüzetesen átvizsgálva rengeteg olyan hibát találtam rajta, ami a Nikon-ra nézve rendkívül megalázó. Mintha egy csomó olyan szakember dolgozott volna rajta, akik még sosem építettek fényképezőgépet. Ennek ellenére vannak rajta nagyon jó ötletek is. A hibák végülis nem olyanok, amelyek használhatatlanná teszik a gépet, csak éppen bosszantóak.
