Felépítés II.
Ergonómia
Már a korábbi tesztekben is megdicsértük a gép jó fogását, ami persze a méretéhez képest igaz. A Nikon D40X jelenleg a világ legkisebb DSLR vázainak egyike, ami könnyedén adhatna okot arra a gyanúra, hogy emiatt kényelmetlen fogású. Láttunk már ilyet a konkurenciánál, de szerencsére nem mondható el ugyanez erre a gépre. S bár a markolat tényleg nem túl nagy, még férfikézben is viszonylag kényelmesen tartható. A markolat elején gumiborítás, és a tetején lévő erőteljes Nikonos-szarv, hátsó részén pedig a hüvelykujjnak kiképzett bemélyedés teszi stabilabbá a fogást. A szélesebb tenyerűeknek csupán a rövidségével lehet gondjuk a mélységével és a kényelmes, biztos fogásával nem igazán.
A váz műanyagból készült, de a jobbik fajtából, ami azt jelenti, hogy cseppet sincs „fröccsöntött” érzetünk. Az illesztések nagyon jók, a gépváz erősebben megfogva sem ropog. Műanyag mivoltára csak kis tömege utal. A gombok szintén műanyagból készültek, s csupán néhány fém szerelékkel találkozunk.
A kezelés során úgy tapasztaltam, hogy lehetne több dedikált gomb is, viszont feleslegesnek éreztem a D-lighting aktiváló gombot, ehelyett sokkal hasznosabb funkció is kerülhetett volna ide, hogy csak a legkézenfekvőbben említsem: érzékenység. Persze láttunk már olyat, hogy egy gomb programozható, de a D60-nál nem ez a gomb az, hanem a gép oldalán lévő – alapesetben önkioldó – gomb funkciója változtatható meg. Egy szó, mint száz: részemről az aktív D-lighting gomb a legritkább esetben volt használva.
A viszonylag kevés kezelőszervet egy jól használható, aktív státuszképernyő ellensúlyozza, ami minden bizonnyal sokak kedvence lesz.
LCD és kereső
Az alkalmazott LCD megegyezik a Nikon D40X-nél használttal. A kijelző képátlója 2,5″, ami a gyakorlatban 6,4 cm hasznos méretet jelent. Felbontása 230 000 képpont, ez egy ekkora képernyőnél ideálisnak számít, így szép részletgazdag, tiszta képet produkál. Az LCD betekintési szöge nagy, így igazán lapos szögből is kiváló rálátást tapasztalhatunk, nincs sem komolyabb színtorzulás, sem inverz hatás, amely a gyengébb LCD-kre jellemző.
A komolyabb Nikon fényképezőgépekkel szemben a D60-hoz nem illeszthetünk LCD védő kupakot.
Már más gyártóknál is megfigyelhettük, hogy a belépőszintű fényképezőgépekről rendszeresen lehagyják a státuszkijelzést, ennek szerepét pedig a hátsó LCD veszi át. Jut is, marad is.
A Nikon D60-nál sincs ez másként, ráadásul ez a státusz kijelzés automatikusan ki is kapcsolhat, ha a keresőbe belenézünk. Ezt a kereső alatt elhelyezett infravörös szenzorok teszik lehetővé. A tesztelt gépnél sajnos voltak ezzel problémáim, napsütéses időben ugyanis ki-kikapcsolt a státuszkijelzés, akkor is, ha nem néztem bele a keresőbe (vélhetőleg a környezet infravörös képe zavarhatta meg). Néhány napos bosszankodás után végül úgy döntöttem, hogy letiltom a státuszkijelzés automatikus kikapcsolását (így viszont akkor is világított az LCD, amikor belenéztem a keresőbe).
A státuszképernyő bekapcsolása a hátsó, bal alsó gombbal történik, ugyanezen gomb ismételt megnyomásával aktív státuszkijelzés módba jutunk, ahol a navigáló nyilakkal kiválaszthatjuk, mely paramétert szeretnénk módosítani. Úgy gondolom, hogy ennél elegánsabb és gyorsabb megoldás nem is nagyon létezik, nekem legalábbis sokkal jobban kézre áll, mint a menüben való keresgélés. Tény azonban, hogy akad olyan paraméter, amit itt nem tudunk módosítani (pl. nem lehet a fehéregyensúlyt finomhangolni, csak a menüben). Beállítható viszont a képméret és minőség, fehéregyensúly, érzékenység, fényképezési üzemmód (egyképes, sorozat, önkioldó), autofókusz mód, autofókusz terület, fénymérés, aktív D-lighting, vakuteljesítmény-kompenzáció, expozíció-kompenzáció, vakumód.
A kijelzés módja/stílusa egyébként többféle lehet. Grafikus kijelzésnél egy stilizált blende mutatja a rekesz változását, a háttérképes nézetnél pedig egyedi fotót rendelhetünk a kijelzett értékek mögé, legextrémebb esetben akár saját – már elkészített – fotónk is hátteréül szolgálhat a státuszképernyőnek.
Ha a fényképezőgépet portré állásba forgatjuk, a státuszképernyő is elfordul, így álló formátumú képek készítésénél is könnyedén használhatjuk.
A kész képekbe lejátszás módban akár 24,5×-os mértékig is belenagyíthatunk. Ekkor 175 pixel tölti ki a teljes kijelző szélességét. Ez persze már-már felesleges, hiszen ilyenkor nagyon pixeles képet látunk, de tény, hogy így még a JPEG blokkosodás is látszik. Valójában a RAW képek megtekintésénél is ezt a blokkosodást tapasztaljuk, mivel a gép a RAW fájlba mentett Basic tömörítésű JPEG képet jeleníti meg, s azt nagyítja fel. Ebből adódóan egy Fine JPEG kép teljes nagyított nézetben szebben mutat, mint ugyanazen fotó RAW formátumú nagyított nézete.
A képélesség ellenőrzése tökéletesen kivitelezhető, a javasolt nagyítási arány a teljes nagyítástól kettővel visszalépve. Sajnos a nagyítás minőségéről nem tudtam tesztfelvételt készíteni, így csak az marad, hogy a kedves Olvasó elhiszi nekem: gyönyörű képet produkál a Nikon, amelyen probléma nélkül ellenőrizhető a képélesség (a Canonnak lenne mit tanulnia még ilyen téren).
A nagyítás az LCD bal oldalán található +/- gombokkal kezdeményezhető, a kinagyított képrészlet pedig a négyirányú navigációs gombokkal görgethető. A kicsinyítés gombbal normál képnézetből 4 és 9 indexképes megjelenítésre is átválthatunk. Normál képnézetnél a négyirányú nagivágólgomb fel-le irányaival válthatunk a kép expozíciós információinak kijelzése, valamint a hisztogram és a kiégett területek villogtatása között.
A képek közötti lapozást is igen ügyesen oldotta meg a Nikon. Nincs ugrás (Jump), helyette viszont a lapozás során 10 kép után begyorsul a léptetés (8 kép/mp-re), így véleményem szerint sokkal hatékonyabban lehet képet keresni, mint a Canon féle 10 képes ugrálással. Tény viszont, hogy többszáz képet átlapozni az ugrással egyszerűbb, mint fél, vagy akár egy percig nyomvatartani a gombot.
A Nikon D60 pentatükrös keresője mindenben megegyezik az előddel. Nagyítása 0,8x, lefedettsége 95%-os, ami méréseink szerint most is nagyobbnak, mintegy 96%-osnak adódott. A keresőkép kb. 20 fokos szög alatt látszik, ami kb. akkora, mint egy 55 cm-es TV képének 117 cm-ről adódó látványa. Egy képzeletbeli 1x-es nagyítású, 100%-os lefedettségű tükörreflexes gép keresőméretének a Nikon D60 kb. 51%-át adja. Ez a méret (főleg a kissé nagyobb szenzor miatt) sokkal jobb, mint a konkurens Olympus gépeké, és egy fokkal jobb a hasonló Canon DSLR-eknél (bár az EOS-450D-nél javítottak a keresőkép méretén), de jelentősen elmarad a Pentax olcsóbb tükörreflexeseinek értékétől.
A kereső alsó státuszsorán megjelenő információk: fókusz helyesség, választott fókuszpont, akkumulátor állapota, fénymérés rögzítése, programeltolásos mód kijelzése, záridő, rekeszérték, expozíció- és vaku kompenzáció mértéke, hátralévő képek száma, puffer szabad kapacitása, vakukészenlét.
Ha szükséges, a szemkagyló levehető, s helyére fényt blokkoló gumi kupak illeszthető, amely így hosszú expozíciós idejű felvételeknél megakadályozza a keresőbe beszűrődő fény kellemetlen hatásait.
Élességállítás
A Nikon D60 az előd fázisérzékelésen alapuló Multi-CAM530 AF-rendszerét kapta. Működési tartománya
-1…+ 19 Fé között garantált.
A kereső mattüvegén három fókuszpontot látunk. Ez általános használathoz elegendő lehet, hiszen sokan csak a pontosabb középső mezőt használják, de bizonyos esetekben kevésnek bizonyulhat. Én legalábbis szeretném az aranymetszés ponthoz közeli fókuszpontot használni, mert ilyenkor nem kell élességállítás után újrakomponálni a képet. A Nikon D60 viszont egy sorban rendezi a fókuszpontjait, így az újrakomponálás sajnos elkerülhetetlen.
A fókuszpont kiválasztása háromféle módon történhet:
Legközelebbi céltárgy: A gép automatikusan választ a három fókuszpont közül, a képmezőben legközelebb lévő céltárgy szerint. Kreatív módokban (P, S,A, M) ez az alapbeállítás, a témamódok többségében pedig automatikusan ezt használja a gép.
Dinamikus terület: A fotós választhat a három pont közül, de ha a céltárgy elmozdul a kijelölt pontról, a gép felülbírálja a döntést és átvált az elmozdulásnak megfelelő élességállítási mezőre. Főként mozgó célpont esetén hasznos beállítás. Sport témamódban automatikusan ezt használja a gép.
Egyedi terület: A négyirányú navigációs gombbal a fotós választhatja ki a neki tetsző fókuszmezőt, minden esetben ez marad aktív. Makró témamódban ez a gép által választott beállítás.
A kiválasztott fókuszmezőt a kereső státuszsorának bal szélén lévő kis kijelző ikonon, vagy az LCD státusz képernyőjének jobb felső sarkában ellenőrizhetjük. Az automata fókusz beálltát a státuszsor bal szélén lévő kis zöld lámpa, valamint egy (letiltható) csipogás jelzi. A fókusz és mellette a fénymérés az exponáló gomb félig lenyomásával aktiválható, illetve erre szolgál a váz hátulján lévő AF-L/AE-L gomb is. Ezzel rögzíthetjük a megtalált élességet és az expozíciót, ami a kép átkomponálása után is az eredeti értékeken marad. A menüben azt is beállíthatjuk, hogy a gomb hatására aktiválódjon-e az AF.
Az autofókusz négyféle működési módban használható: egyszeri (az expo gomb, vagy AF-L gomb lenyomásával indul az élességállítás), folyamatos (a beállított fókuszponton folyamatosan élességet keres), automata (az előző kettő között automatikusan vált a szituációtól függően), manuális (kézi élességállítás).
Az automata élességállítást gyengébb fényben külön segédlámpa támogatja, amely igen hatékony segítséget nyújt, köszönhetően az erős fehér fényének. Más gyártók a vaku stroboszkópikus villantásaival segítik az automatikus élességállítást, az a módszer azonban többnyire kevésbé hatékony, ráadásul bizonyos szituációkban zavaró is lehet. Személy szerint a Nikon megoldása számomra sokkal szimpatikusabb, pláne, hogy még a belépőszinten is igazi AF segédlámpát kapunk. Ugyanezen lámpa szolgál a belső vaku használta során a vörös-szem csökkentésére is.
A fénymérés háromféle módon történhet:
3D színes mátrix II (G és D jelű objektívekkel), színes mátrix II (egyéb processzoros optikával).
Középre súlyozott átlagoló (a képközép 8 mm-es területét véve alapul, a teljes képmező 75%-ával súlyozva)
Szpot (csak az aktív fókuszpont 2,5%-án mér, kb. 3,5 mm-es körben).
A fénymérés az első két módban 0-20 Fé tartományon belül működik, szpot módban pedig 2-20 Fé között.
Vaku
A Nikon D60 tetején elhelyezett 12-es (manuális módban 13-as) kulcsszámú beépített vaku a váz bal oldalán lévő gombbal nyitható fel. Ez egyben a villanó bekapcsolt állapota. A felnyitott vaku kb. 7,5 cm-rel emelkedik az optikai tengelye fölé. Kulcsszáma ISO 100 érzékenységnél 12-es, tehát ebben a beállításban F2,8 rekeszérték mellett kb. 4,3 méterig ad kellő megvilágítást. A villanás teljesítményét -3..+1 Fé tartományban vakukorrekcióval módosíthatjuk. A menüben beállítható, hogy a vakut automata (i-TTL) vagy manuális üzemmódban szeretnénk-e használni. Utóbbi esetben a teljesítménye 1/1-1/32-ig leosztható.
A vakupapucsba Nikon rendszervakuk, vagy középpontos érintkezőjű vakuk illeszthetők. A váz külön szinkronkimenettel nem rendelkezik.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A gép alján található fém állványmenet pontosan az optikai tengely és a képérzékelő alatt található. Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, még nagy méretű állványtalp esetén is cserélhető marad az akkumulátor.
A kártyafoglalat ajtaja a markolat jobb hátsó részén kapott helyett – ahogy megszokhattuk. Egyszerűen hátrahúzva nyitható, ami gyors cserét tesz lehetővé. Ez kevésbé biztonságos megoldás, mint pl. a Nikon D300 kioldógombja, de lényegesen gyorsabb annál. A foglalatba Secure Digital vagy a nagyobb kapacitású Secure Digital HC kártyák helyezhetők. A 10 Megapixeles felbontás miatt érdemes lesz beszerezni lehetőleg 2 GB vagy még nagyobb kapacitásút, feltéve, ha a RAW formátumot is előszeretettel használnánk. Ha megelégszünk a JPEG-gel, akkor esetleg az 1 GB is elég lehet, bár a mai árak mellett igazából 1 GB-os kártyát nem éri meg vásárolni. Kártyát venni viszont szükséges lesz, mert a géphez nem mellékelnek.
A csatlakozókat bal oldalon találjuk egy műanyag ajtó mögött. Ide helyezték a videokimenetet és a HiSpeed USB 2.0-s aljzatot.
Az akkumulátor terén sincs változás. A Nikon D60-hoz is EN-EL9 típusú 7,4 V-os, 1000 mAh kapacitású lítium-ion akku jár, amit MH-23-as hálózati töltővel tölthetünk fel. Ennek ideje teljesen lemerült akkunál nálunk kb. 1 óra volt (a kezelési útmutató 1,5 órát ír).
