Felépítés
Ergonómia
Nagyítóval kerestem a különbségeket a korábban tesztelt K-5 és K-7 között? Itt még nagyítóra sincs szükség, hiszen egy árva II-es típusjelzésen kívül semmi különbség az előd és az új modell között. Méretre és kinézetre a legutolsó csavarig ugyanazt kapjuk, tömegre viszont a II-es változat 20 grammal többet nyom. A 680 gramm persze a többséget nem fogja földhöz szegezni, főleg ha olyan szemszögből nézzük, hogy ezért egy magnézium ötvözet vázat kapunk, teljes időjárásálló (por-, csepp-, és fagyálló) belső szigeteléssel. Nem mindennapi szolgáltatás ez a középkategóriában.
Hogy a meglehetősen szögletes – rossz nyelvek szerint „baltával faragott” – külső kinek mennyire jön be, ízlés dolga. Nekem nem volt vele problémám. A kapcsolókkal azonban annál több. Az első és hátsó tárcsát leszámítva elég nehézkesen, cseppet sem a precizitás érzetét keltve járnak. Az AF terület-, és üzemmód választó kapcsoló is nehézkes, és állásai között alig érezni a kattanást. Simán beállítható két állás közé. A fénymérési módválasztó szintén kényelmetlen, körömmel piszkálós megoldású. A kicsi, de legalább kényelmesen magas üzemmódválasztó tárcsának is van egy kemény ellentartása Emiatt teljesen lenyomott kioldógombjával is olyan érzésünk lesz, mintha nem lehetne elfordítani. Nem túl szívderítő ez egy láthatóan jól összerakott, szigetelt fémváztól, melybe 100 000 expozícióval tesztelt, halk zárszerkezet került.
A gép egyébként viszonylag kis mérete ellenére kényelmes, mély, az ujjak feletti részen is jól megtámasztott markolatot kapott, melyet kényelmes gumiborítás fed. Hasonló borítás került hátra, a hüvelykujji részhez, és a bal oldalra is.
A készülékhez egy szintén szigetelt és kiváló minőségű portrémarkolat (BG-4) is vásárolható. A markolatban találunk egy plusz SD kártyafoglalatot, de persze legfontosabb szolgáltatása a plusz áramforrások fogadása, így két lítium-ion akkumulátort, vagy 6 db AA alkáli elemet (akkut) használhatunk vele.
Objektív
A szenzorméret miatt 1,518x-as gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk minden csatlakoztatott objektívvel, így egy 18-55mm-es kitobjektív kisfilmes értéken ~27-83mm-nek megfelelő látószöget kínál.
A Pentax gépek egyik nagy előnye, hogy hosszú évtizedekre visszamenőleg kompatibilisek az összes manuális objektívükkel is. Akár egy régi K-bajonettes optikát is feltehetünk, működni fog a fénymérésünk, használhatjuk a manuális rekeszgyűrűt, sőt még kézi fókuszvisszajelzést is kapunk. Ezen objektívek gyújtótávolsága külön megadható a menüben.
A K szabványú bajonetthez bármilyen KAF3, KAF2, KAF és KA objektív csatlakoztatható, adapterrel pedig akár a középformátumú 645/67-es Pentax „lencsék” is.
Képérzékelő
A Pentax K-5 II képszenzora semmiben sem különbözik az elődjétől. Most is APS-C méretű (23,7 x 15, 7 mm) CMOS érzékelőt kapunk, 16,93 millió képponttal, melyből a gép 16,28 megapixelt hasznosít valódi képalkotásra. Pixelnyelven ez a 4928 x 3264 képpontos maximális fotóméretet jelent, melyen kívül 10, 6 és 2 megapixeles felbontás is választható.
Az alap formátum ezúttal is JPEG, négyféle (csillaggal jelzett) tömörítési minőséggel. Választhatunk 14-bites, tömörített RAW-t is, mégpedig két formátumot. Egyrészt a Pentax által támogatott PEF-et, másrészt az elterjedtebb, nyílt formátumnak számító DNG-t, amit több szoftver alapból támogat. Lehetőségünk lesz kombinált RAW+JPEG beállítására is, így két kép kerül a kártyára. A formátumok között a gép bal oldalán lévő RAW/Fx gombbal, vagy a menüben, illetve a státuszképernyőn válthatunk.
A K-5 II is a korábbi Prime II feldolgozórendszert használja. Ugyanaz a szenzor és feldolgozóprocesszor? Ez csak azt jelentheti, hogy az érzékenység tartomány sem változott. Így is van, de a beállítások terén azért van pár apró különbség. Az egyik a beállítható automata ISO tartomány, melynek alsó és felső határa is kibővült. A másik változás, hogy Bulb módban nincs maximálva az érzékenység plafon, szabadon beállíthatjuk akár a maximumot is. A maximum ezúttal is ISO51200-at jelent, ezt azonban csak a kiterjesztett érzékenységet engedélyezve állíthatjuk be. A natív ISO tartomány 100 és 6400 közötti, melyet akár 1/3, vagy 1/2 Fé lépésközökkel is szabályozhatunk.
A DSLR-ek között szintén megszokottnak számít már az ultrahangos érzékelő tisztítás, melyből ezúttal is az előd modell rendszerét kapjuk. Az érzékelő előtti szűrőréteg nagyfrekvenciás vibrációja minden bekapcsoláskor automatikusan aktiválódik. A menüben lehetőségünk lesz letiltani, vagy ha szükségét látjuk, bármikor elindítani. Az, hogy szükség van-e rá, többek között a Porjelzés funkcióval ellenőrizhető. Ilyenkor a készülék egy hosszú expozíciójú képen jeleníti meg a szenzorra tapadt szennyeződéseket.
LCD és kereső
A Pentax K-5 II adatlapja szerint némileg megújult az LCD. Felbontása ugyan 921 000 képpont maradt, képátlója pedig 3″ (7,6 cm), de egy új, tükröződés- és légmentes borítóüveget kapott. Mivel nem volt lehetőségünk egy K-5 mellé tenni a különbségről, vagy fejlődésről nem tudok nyilatkozni, de nyilván nem tett rosszat neki a változás. Az előd kijelzőjével egyébként nem volt gondunk. Nagy felbontásának köszönhetően részletgazdag, kontrasztos képet adott, gyenge fényben is folyamatos képfrissítéssel. Világosságát 15 lépésben szabályozhattuk, és ugyanennyit kapott a II-es modell is. Ha netán a színezetével lenne gondunk, a menüben négyféle színirányban 7-7 fokozatban finomíthatunk rajta.
Az LCD élőképet (LiveView), normál módban pedig alap- és aktív státuszképernyőt képes megjeleníteni. Ezek az Info gomb segítségével váltogathatók. Aktív státuszképernyőnél 14 beállítás változtatható meg közvetlenül, így például az érzékenység, a fókuszpontok száma, vagy a képminőség és méret. A képernyők háttérszíne 6-féle lehet. Az említett gomb segítségével kéttengelyes, elektronikus vízszintező is bekapcsolható.
Lejátszás módban is az Info gomb szolgál a képadatok közti váltásra. Ilyenkor színcsatornánkénti hisztogram képernyő, valamint a kiégett és bebukott részek kijelzése is megjeleníthető. A lejátszott képek 32x-esen, 20 lépésben nagyíthatók, és akár nagyított nézetben is lapozhatunk köztük. Az elődben meglévő kép összehasonlítás funkciót azonban valamilyen oknál fogva kivették a szolgáltatások közül.
A nagyító tárcsát ellentétesen tekerve 4, 9, 16, 36 és 81 nézőképes oldalak, illetve mappa, vagy naptár megjelenítésre is válthatunk. A le iránygombot használva egy gyors képfeldolgozási menü is bekapcsolható, ahol utólagos szűrőeffektusokat, indexképet, RAW konverziót, aktiválhatunk, de itt kapjuk meg a diavetítés, átméretezés és kép, vagy videóvágási funkciót is. Mivel a K-5 II-höz GPS adapter is csatlakoztatható, egy új pont is bekerült az itteni kínálatba, mellyel az adott fotó helyét jelölhetjük ki GPS célként.
A felső státuszkijelző mit sem változott. Már a K-7-ben is ugyanezt kaptuk. Érdekessége, hogy ezen is megjelenik a vízszintjelző, bár csak egy tengelyesként. A kijelző zöld háttérvilágításának erőssége két fokozatban szabályozható, és néhány másodperc elteltével automatikusan kikapcsol.
A pentaprizmás tükörreflexes kereső kategóriájában egyedülállóan 100%-os lefedettséget kínál, melyhez 0,92x-es nagyítás társul. A K-5-ben is alkalmazott Natural Bright Matte III mattüvege cserélhető. Élességét a gumi betekintő nyílás fölötti tológombbal -2,5…+1,5m-1 dioptria között állíthatjuk. Státuszsorának és képterületének adatait, elrendezését szintén a K-7-től örökölte, vagyis etéren is ugyanazt kapjuk mint az elődben. A státuszadatok között szintén megtalálható a vízszintjelző, ahogy a kézi élességállítás visszajelzése is.
Vaku
A felnyíló vakut a kis méret ellenére sikerült nagyra nyújtózóvá konstruálni, így nyitva 9 cm-re magasodik a váz optikai középtengelye fölé. A vörös szemek elleni harcban minden egyes centiméter számít. Ha mégsem lenne elég, a vaku üzemmódjai között a piros szemeket kiküszöbölő elővillantás is megtalálható.
A villanót a bal oldalon lévő gombbal nyithatjuk fel az említett üzemmódok pedig a le iránygombbal hívhatók képernyőre. Köztük a vezeték nélküli beállítás, a hosszú szinkron és a második redőnyre szinkronizált villanás is megtalálható. Ugyanitt, a hátsó tárcsával bírálhatjuk felül a villanási teljesítményt, -2,0 és +1,0 fényérték között.
A K-5 II maximálisan 1/180 mp vakuszinkron időre képes, melyhez egy külön felvételi üzemmód is társul. A főtárcsán beállítva (piros X jelzi) fix záridőt kapunk. A villanó igen gyorsnak tűnt. Átlagban alig másfél perc kellett az újratöltéséhez.
A külső vakuk csatlakoztatásához egyrészt a gép tetején lévő P-TTL lábkiosztású vakupapucsot, vagy a bal oldalán megtalálható szinkronaljzatot használhatjuk. Utóbbi általában a manuálisan beállítható stúdióvakuk kábeles összekötésére szolgál. Kisvakukból persze a saját rendszerbe tartozókkal járunk a legjobban, például a Pentax által gyártott AF540FGZ, AF360FGZ, vagy ha a kisebb méret a lényeg, a AF200FG és AF160FC modellekkel.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A nem túl nagy gépvázat alaposan megszórták csatlakozókkal. Több oldalán is gumifedelek nyílnak, hogy el kelljen gondolkodnunk, „hol is van a kábeles kioldó aljzata?”. Ez konkrétan a jobb oldalra került, magányosan várja a bevetést a kártyafoglalat alatt. A szokásos helyen, a bal oldalon szintén egy különálló gumikupak mögé rejtették a sztereó mikrofon bemenetet. Alatta sorakozik a HDMI, a számítógépes és A/V kapcsolathoz kombinált USB 2.0, valamint a hálózati táp aljzata. Elöl, a vaku alatt egy szinkroncsatlakozót kapunk, melyet nagyon apró, csavaros műanyagkupak takar, amit az első két hétben biztos elvesztünk, ha sűrűn használjuk. Ja, és persze az aljára is került egy csatlakozó, mely a portrémarkolatot fogadja.
Az akkumulátor a szokásos helyen, a markolat alján nyíló foglalatba kerül. Ezt nyitva nem kell tartanunk az akku véletlen kicsúszásától, ugyanis egy félrehúzható műanyagtüske gátolja. A foglalat fedelet elfordítható biztonsági zárral látták el, mely igen szoros, nedvességet is kizáró zárást tesz lehetővé. A D-LI90 típusú lítium-ion akkumulátor ugyanaz, mint az elődben. 1830 mAh kapacitású, 7,2 V-os és nagyjából 2,5 óra tölthető fel a hozzá kapott hálózati töltővel. Igen jól bírja a strapát, így ha nem használjuk túl sűrűn az élőképet, akár 1000 képet is lőhetünk egy töltéssel.
A memóriakártya foglalata a jobb oldalra került. A szokásos, hátrafelé húzható, rugósan nyíló kis műanyagajtó, persze itt is ügyelve a por- és cseppállóságra. Az aljzatba SD, SDHC és SDXC kártyák helyezhetők. A K-5 II már a gyorsabb UHS-I sebességosztályba tartozókat is kiszolgálja.
