Felépítés II.
Ergonómia
A Sigma SD14 váza mindennek mondható, csak kis méretűnek nem. Nem is baj. Robusztus markolat, nagy méretű LCD, vastag és magas géptest jellemzi. Kézben tartása kényelmes, a markolaton középső ujjunknak egy bemélyedést alakítottak ki, a megcsúszás ellen pedig bőr hatású gumi bevonatot alkalmaztak. A jól összerakott és komoly méretekkel rendelkező váz használata során két apró negatívummal találkoztam: az egyik a jobb oldalon lévő kártyafoglalat műanyag ajtajának rossz illeszkedése, amely ropogó hangot ad, amikor a gépváz megmarkolásakor a hüvelykpárnánk nyomást gyakorol rá; a másik furcsaság a gombokat érinti, amelyek egy része kemény járású (a hátlap felső részére ill. a négyirányú navigálónyilakra jellemző), míg másik része talán túlságosan is puha. Ez a használatot nem befolyásolja, de egy ilyen kategóriájú gépnél mindenképpen szokatlan.
A kézben fogás kényelmét a hátlapon hüvelykujjunknak kialakított bemélyedés is fokozza, legalábbis részben, mert a kicsinyítés ill. indexkép gomb miatt ez a rész egy picit keskenyre sikerült. Mindenesetre a stabilitás megfelelő, de a kezeléshez mindenképpen két kézre van szükségünk.
Kereső és LCD
A kereső a gyári adatlap szerint 0,9×-es nagyítású, lefedettsége 98%-os, a betekintési távolság 18 mm. Ez alapjában véve nagy keresőképet eredményezne, de a képérzékelő 1,7×-es képkivágás faktora miatt ennek előnyét nem érzékelhetjük. Ezen adatokból és a 1,7×-es fókuszszorzóból 20,5 fokos, ill. 52%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek, a kereső által adott kép valóban közel 21 fok alatt látszik (55 cm-es TV látványa 113 cm-ről vagy 17″-os LCD 91 cm-ről), a relatív nagyítás 54%-os. A lefedettséget 98%-nak mértem.
A szemüveget viselők dioptria korrekciós lehetőséget is használhatnak egészen széles tartományban:
-3..+1,5 dioptriáig.
A keresőben, a keresőkép alatt látható státusz sorban a többi modellhez képest kevesebb adatot látunk: vaku használata, fókuszhelyesség, zársebesség, fénymérés rögzítése, rekeszérték, expozíció-kompenzáció. A mattüvegen az 5 fókuszpontot és a középre súlyozás körét láthatjuk.
A váz hátlapján 2,5”-os (átlósan 6,1 cm hasznos képméretű) LCD található, ennek felbontása 150 ezer pixel (R+G+B). A betekintési szög viszonylag kicsi, legalábbis függőleges irányban. A merőlegeshez képest néhány fokkal eltérve már jelentősen romlik a kontraszt. Oldalirányban nagyjából ±30 fokos betekintési szögnél még jó képet látunk.
Lejátszáskor a képekbe max. 16,5×-es mértékig nagyíthatunk, amely pixelenkénti ellenőrzést is lehetővé tesz. Az élesség tehát jól ellenőrizhető. A nagyítás minőségét sajnos nem sikerült a tesztábránkkal górcső alá venni, mivel a fényképezőgép csak a saját, módosítatlan képeit hajlandó megjeleníteni.
A képeknél ellenőrizhető a kiégés is, ilyenkor a kiégést a gép vörös színnel emeli ki. Érdekes, hogy a kiégés ellenőrzésnél nem a teljes terület látszik vörössel, csak a szélei. Ennek oka, hogy a teljesen kiégett részeknél nem a megszokott 255,255,255 értékekkel találkozunk, hanem 254,254,254-gyel, márpedig a szoftver csak a 255 világosságértéket jelzi kiégettnek.
A váz tetejére kis méretű (2×2 cm-es) státusz kijelző került. A szegmenses megjelenítőn láthatjuk a zársebességet, a rekeszértéket, a hátralévő képek számát, az üzemmódot, a fénymérés módját, az expozíció kompenzálás vagy expozíció sorozat értékét, a vaku ill. fókusz üzemmódját, valamint az akku töltöttségét (teli, félig, üres). A borostyán színű háttérvilágítást a kijelző közelébe helyezett gomb megnyomásával kapcsolhatjuk be.
Vaku
A beépített vakut kézzel kell felpattintani, a felnyitott vaku kb. 8 cm-rel emelkedik magasabbra, mint az optikai tengely.
A belső vaku üzemmódjai: derítés, vörösszem-csökkentés, C1, C2, C3 slave vezérlés. A vakuszinkron 1/180-ad mp-ig használható. A vaku teljesítményének kompenzációja 1/3-ad Fé lépésenként adható meg, -3…+3 Fé között.
Az SD14 tetején középpontos érintkezőjű vagy Sigma rendszervakuk fogadására alkalmas vakupapucs található.
Élességállítás
A Sigma SD14 öt fókuszponttal rendelkezik, amelyek között szabadon választhatunk, de beállíthatjuk úgy is a gépet, hogy mind az öt pontot használja és automatikusan válassza ki a legmegfelelőbbet.
A fókusz üzemmódok között folyamatos és egyszeri élességállítást találunk.
Kevés fénynél nem a vaku villanásait használja segédfényként, hanem saját AF segédfény lámpáját, amely igen erős fényt bocsát ki, így akár 5 méter távolságból is hatékony segítséget nyújt (megfelelő fényerejű objektívvel). Ez a módszer sokkal gyorsabb élességállítást tesz lehetővé sötétben, mint a vaku villogtatása.
A fénymérés 8 szegmenses mátrix, középre súlyozott átlagolt vagy szpot elvű lehet.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Az állványcsatlakozó természetesen fémből készült és pontosan az optikai tengely alá került. Állványra helyezett gépnél az akkumulátort és a memóriakártyát is gond nélküli cserélhetjük.
A csatlakozókat a fényképezőgép bal oldalán találjuk, egy részüket egy kinyitható gumilap mögé rejtve. Itt az USB, a videókimenet és az adapterbemenet csatlakozói foglalnak helyet. E felett a vaku szinkron kimenet, alatta pedig a vezetékes távkioldó aljzata található.
A kártyafoglalat a már megszokott módon a váz jobb oldalára került, műanyag ajtóval lefedve. Az ajtót nem látták el fém megerősítéssel, csak a tengelye fém. A fényképezőgép kinyitott kártyaajtóval nem működik. A kártyanyílásba CompactFlash Type I vagy Type II memóriakártyát illeszthetünk.
A BP-21 jelű Li-ion akkumulátor 7,4 V-os, 1500 mAh energiatároló képességű. A feltöltést külső akkumulátortöltőben (BC-21) végezhetjük el. A teljesen lemerült akkut a töltő 2,5 óra alatt töltötte fel.
Az akkufedél kinyitásakor az akkumulátor még nem esik ki, azt egy retesz védi a kicsúszástól.
