A McGoat fantázianevű cég egy magyar vállalkozás, mely pár éve saját tervezésű és gyártású tokok és fotóstáskák készítésével foglalkozik, ezen felül egy fotókiegészítőket forgalmazó weboldalt is üzemeltet. Tőlük érkezett az elmúlt alkalom három Yongnuo vakuja, valamint ez a huzat is, mely elmondásuk szerint teljesen saját tervezésük.
Valóban nem találkoztunk még ilyesmivel, hiszen viszonylag kis fotósközeg érdeklődésére tarthat számot ez a kiegészítő, és ugyebár egyik kisvállalkozás sem a nemzetközi reklámhadjáratairól híres, hogy a köztudatba emelje kedvenc termékét. A megcélzott célcsoport a tükörreflexes gépet használók, azon belül is a színházi, vagy a vadfotósok, akiknek számít, hogy minél kevésbé hívják fel magukra a figyelmet, az állandó zár és tükör kerepeléssel.
Külső, használat
A szűk kereslet egyszerű, okos ötletet szült, és ezt a zajvédőt, mely nagyon egyszerűen működik. Bugyoláljuk be a gépet egy pokrócfélébe és máris jócskán tompítunk az expozíciókor hallható hangon. A pokrócot itt egy vastag, bélelt textil helyettesíti. Külseje ugyanaz a műanyagvászon, mint a táskáknál, így kismértékben vízlepergető. A kivitelezés minősége igényes. Belseje szintén a fotóstáskákra hasonlít, de vastagabb a bélés és kevésbé tömött, lazább. Ennek köszönhetően egy kicsit még jobban tompul a hang. A bélés vastagsága egyes helyeken 3-4 centi.
A hosszúkás huzat jobb vége nyitott, itt bújtathatjuk be kezünket. Nagyjából egy férfi alkar hosszát kapta, hogy kellően elvesszen benne a hang, de azért könyökből már szabadon mozoghassunk, sőt még arra is ügyeltek, hogy egy kis ívet, ferdeséget is kapjon a huzat, hogy természetesebben tarthassuk odabent a fényképezőgépet. A másik végébe egy alsó cipzáron keresztül bújtathatjuk be a gépvázat. Az objektívet utólag, kintről kell a gépre applikálnunk. A dolog kényesebb része itt következik. Az objektív csatlakozás számára a huzat elején egy lyukat vágtak, nagyjából akkorát, mint a szélesebb átmérőjű bajonettek, mondjuk a Canoné. Mi pont egy Canon vázzal próbáltuk, és bizony kicsit szenvedni kell, hogy az objektív szépen ráfeküdjön a nyílásra, de ne kerüljön a bajonett és közé a huzat széle. Három izgő-mozgó dolgot kell két kézzel illesztgetni. Jobban mondva kettőt, a huzatot inkább ki kell hagyni a játékból. Ördögi kör ez, a nyílás nem készülhet szélesebbre, mert rontaná a zajvédelmet, így viszont az objektívcsere lehet mókás. Nekem jobb esetben 20 mp-be került a rákattintás, gyengébb próbálkozásaimnál pedig akár 1 percbe és 4-5 „afenébe!” felkiáltásba.
Ha bent a gép és fent az obi, kezdődhet a fotózás. Odabent egy idő után elég meleg van, szóval a bevezetőben elhintett „kézmelegítő” funkció – legalábbis jobb alkarunkra – tökéletesen áll a termékre. Szerencsére a belső bélést puha pamut anyagból készítették, így nem érezzük úgy, mintha egy izzasztó nejlonzacskót húztunk volna a kezünkre.
A fényképezőgép kezelésére két módszerünk van. Az egyik vak módszer, amikor jól ismerjük a készüléket és a belsőben kitapogatva próbálunk meg beállítani néhány funkciót. Jobban járunk azonban, ha a huzat felénk eső, hátsó részen vágott kb. 7×8 cm-es ablakot használjuk. Ezen keresztül jól látható a gép hátulja, sőt mivel van egy kis mozgásterünk, akár a tetejét és alját is elérhetjük. A kivágott ablakot egy vastag műanyagfólia fedi, mely tépőzárral csukható be. A tépőzár felvarrása a táska egyéb részeivel összevetve elég ronda volt az általunk kapott darabon, de lehetséges, hogy ezt a vastag műanyagot nem is könnyű szépen varrni. A műanyag borítást felhajtva hozzáférhetünk a gép kezelőszerveihez, kicsit elforgatva még a felsőkhöz is, de akár akkut, vagy memóriakártyát is cserélhetünk. Az objektívcsere a fent részletezett hátrányok miatt nem lesz valami egyszerű, már csak azért sem, mert az optika bal oldalára eső kioldógomb a bebújtatott kezünkkel nem érhető el. Emiatt a gép kivétele is körülményes.
A bátrak akár egy vakut is ráakaszthatnak a gépre a hátsó nyíláson keresztül, de ehhez egyrészt végig természetellenesen kell tartani a huzatban a gépet, másrészt nyitva marad a nyílás, így a termék fő funkciója a zajcsökkentés vész el. Ez az ablak amúgy is ront valamit a tompításon, de nélküle nem tudnánk kezelni a gépet. A legjobb hatásfokhoz mindenképp vissza kell zárnunk, de így is láthatók maradnak a kijelzők. Sajnos az optikai kereső használata egy újabb kompromisszum, mert a lezárt, vastag műanyagfólián keresztül nem az igazi belekukucskálni, felnyitva meg ott tartunk, ahol az előbb; elvesztjük a tompítást.
Hogy érzékeltessem a zajcsökkentés hatásfokát, szubjektíven olyan fele hangerőnek mondanám a végeredményt, érezhetően tompább kattanásokkal. Készítettem két rövid felvételt is, közvetlenül a bajonett közelébe helyezve a mikrofont. Az első a fényképezőgép tompítás nélküli zár és tükörhangja, felhelyezett objektívvel. A második a McGoat zajcsökkentő huzaton át hallható hangja ugyanabból a távolságból. Nem tökéletes? Nem. Hatásos? Igen.
Értékelés
Ahogy már a bevezetőben is említettem főleg a természetet (vadállatokat) és mondjuk a színházi előadásokat fotózók közül kerülhetnek ki a termék vásárlói. Közülük is csak azok lehetnek megcélozva, akik hajlandóak egy ilyen viszonylag ormótlan eszközre áldozni. Ormótlan valóban, és talán akad egy-két hibája is, melyek kicsit továbbgondolva javíthatók, vagy elviselhetők, de ilyen áron egyszerűen nincs jobb és olcsóbb megoldás, ha ragaszkodunk a tükörreflexes géphez. Nagyszerű ötlet, jó kivitelezés, elfogadható ár. Ja, és „magyar narancs”!
A zajvédő huzat bruttó 5 500 forintért vásárolható meg.
A terméket a McGoat webáruháztól kaptuk. Köszönjük!
