 |
 |
Az F700 az első gép, melyet a teljesen új és formabontó Super CCD SR-rel szerelnek. Igazából ennek a részletezésével kellene kezdenem, de úgy gondolom, hogy egy olyan gépnél, melynek kialakítása már-már a tökéletesség határát súrolja, nem lehet szó nélkül elmenni. Persze rögtön látszik, hogy például a vaku közel van az objektívhez, az átnézeti kereső parányi – belenézve kiderül az is, hogy igen nagy a parallax torzítása-, és még csak nem is az objektív felett van. Az állványmenet pedig mind a gép súlypontjától, mind az objektív tengelyétől a lehető legtávolabb került. Viszont még az is acélból van. Azt a bizonyos első benyomást pedig ez utóbbi határozza meg és – előre is elnézést a képzavarért – a fém még a legkeményebb fotós (és kritikus) szíveket is meglágyítja.
 |
 |
 |
 |
Kézbevéve a masinát, feltűnő a gép súlya. Nem egy T72, de nem is levélnehezék, igazi arany középút – azaz éppen kellemes. Egy kézzel is igen biztos a fogása, ugyanakkor az F700 egyáltalán nem egykezes gép: az LCD bal oldalára került a Fuji jellegzetes F gombja, az expozíció-korrekció és a fénymérési zóna billentyűje is. A kétkezesség kifejezetten előnyére válik, mert így a gombok szellősen, rendezetten, de legfőképp tökéletesen kézreállóan helyezkednek el. Még hogy a kockaforma nem lehet ergonómikus!
A gép bekapcsolásával aztán akadt egy kis gond. Az asztalon állt az F700, közvetlenül előtte a jegyzettömböm. A masina tetején lévő csúszókapcsolót felvétel állásba húztam, és amire észbekaptam, a papírtömb már vagy tíz centivel arrébb volt. A masina objektívje ugyanis szinte kiugrik a vázból, félrelökve mindent, ami az útába kerül. A bekapcsolástól az LCD-n megjelenő kép felvillanásáig mindössze 1,8 mp telik el, de az optika ennek kb. fele alatt bújik elő. Kikapcsoláskor is közel hasonló sebességgel mozog a lencsesor. Az F700 „reakcióideje” még egy ultrakompakt, fix fókuszú gépnek is becsületére válna.
A fókuszidővel sem volt gond, mindössze 1/2 mp, amely gyenge fényviszonyok mellett ugyan megnő, de az AF segédfénynek köszönhetően az élességállítással ekkor sem lesz gond. A 3x-os zoomobjektív gyújtótávolsága 7,7-23,1 mm, mely kisfilmes rendszerbe átszámítva 35-105 mm-nek felel meg. A zoom makró módban sajnos nem használható, a legkisebb tárgytávolság 9 cm, amelynek eredményeként a legkisebb befogható terület 6,5 cm. Az optika kezdőfényereje átlagos, F2,8-4,9.
A FinePix F700 a Fuji saját fejlesztésű Super CCD sorozatának negyedik generációjához tartozó, 1/1,7 inches fényérzékelő lapkát kapott, mely 3,1 millió effektív (3,1 millió S és 3,1 millió R) képpontot tartalmaz. Az új Super CCD SR technológia lényege, hogy minden pixel két – egy nagyobb és egy kisebb érzékenységű – fotódióda által rögzített adatból jön létre. Az alacsony érzékenységű dióda a kép világosabb részletinél (ld.: ragyogó napsütés, vakítóan fehér bárányfelhok) jön jól, mivel így ezek sem vesznek el, égnek be.
A Super CCD SR a gyakorlatban csak részben hozta azt, amire a Fuji szerint képes. Csodát azért senki ne várjon az F700-tól. A kép átlagánál világosabb avagy sötétebb területek részletgazdagsága árnyalatnyival ugyan jobb, de messze elmarad attól, amire a beharangozó igért. Pedig lehetőségeimhez és az időjáráshoz mérten én megtettem minden tőlem telhetőt: a havas tájjal és narancsszínű éggel fűszerezett falu látképénél megfelelőbb témát még a Fuji külön kérésére se nagyon találhattam volna. A fotók részletességére, fedettségére természetesen nem lehet panasz, a zajszűrés ISO 200 és 400 esetén csak csekély mértékű zajt hagy meg, ISO 800-nál és 1600-nál már azért akad kivetnivaló. A kromatikus aberráció helyenként akár 5-6 pixelnyi is lehet, ami nem kevés, bár az F700 mentségére legyen mondva, hogy mindezt interpolált 6 Mpixeles felbontás mellett produkálja.
A fényképezőgéppel az előbb említett 6 Mpixeles, 2832×2128 képpontból álló, felvételeken kívül 3, 2 és 1 Mpixeles, azaz 2048×1536, 1600×1200 és 1280×960 pixel méretű fotók készíthetők. A 6 Mpixeles felbontás annak ellenére, hogy interpoláció eredménye, egészen jól használható; a képek élességével többnyire csak átlós vonalaknál van probléma. A színekkel nincs különösebb gond, amint az a tesztfotókon is látszik. A JPEG tömörítés mértéke nem állítható, legnagyobb felbontás mellett 91%; viszont lehetőség van a képek CCD-RAW formátumú rögzítésére is. A masina képfeldolgozó processzora igen jóra sikerült, a 6 Mpixeles felvételek sem okoznak neki gondot, két kép készítése között alig 1 mp-nek kell eltelnie, ami lényegében folyamatos kattogtatást tesz lehetővé. A képek közti keresgélés is gyorsan megy, és bár a nagyítás érezhetően nagyobb falat, de ennek a sebessége sem rossz. Elsősorban a processzor érdeme az F700 kiváló sorozatfelvételi képessége is. Legnagyobb felbontás mellett két mód választható, az egyikkel 5, míg a másikkal 25 kép készíthető. Ez utóbbi esetben csak az utolsó ötöt tárolja a gép. A felvétel sebessége 6,25 kép/mp – 6 Mpixeles felbontás mellett! Ha valaki netán kevesellné az 5 képből álló sorozatot, nem kell kétségbe esnie, mert az F700-al akár negyven képbol álló sorozatot is készíthet, igaz, ennek „ára” az 1280×960-as felbontás. A géppel expozíció-sorozat készítésére is van lehetőség, melynek lépésszáma 1/3, 1/2 vagy 1 Fé lehet.
A Super CCD a kategóriában megszokottnál nagyobb érzékenységet tesz lehetové. Az F700 érzékenysége ISO 400, 800 vagy – 1280×960 felbontás esetén – akár ISO 1600 is lehet. A legalacsonyabb érték ugyanakkor ISO200, ennél kisebbet csak az automatika választhat. Ez némileg behatárolja a kézi beállítási lehetőségeket, melynek negatív hatása elsősorban napos időben, vízparti avagy havas tájon való fotózáskor jelentkezhet. Az ilyen és ezekhez hasonlóan fényes témák megörökítését az 1/2000 mp-es legrövidebb záridő illetve a legfeljebb f/8-as (tele esetén f/14-es) blende sem teszi lényegesen könnyebbé. Kézi beállítás esetén mind a blende, mind a záridő 1/3 Fé-nként állítható. A leghosszabb záridő 3 mp.
 |
A képminőséget nem csak a képernyőn, de papíron is megnéztük. A szerkesztőség Canon i965-ös fotónyomtatóján A5-ös és A4-es méretű papírképeket is készítettünk a 6 megapixeles fotókból. Ugyan a nagyobb méretnél bizonyos felületeken már felfedezhető a Fuji gépekre oly jellemző „filmszerű” szemcsézettség, de ez egyáltalán nem zavaró. A részletgazdagság viszont az A4-es mérethez is tökéletesen elegendő.
A manuális beállítási lehetőségek közül automata módban csak a vakuprogramok kiválasztására van lehetőség. Ez az élőképen történik; automata, elővillantásos vörösszem-effektus csökkentés, derítés és hosszú szinkron választható. Minden más kézi beállításhoz, még a fehéregyensúly beállításához is a P/A/S/M módok egyikébe kell állítani a gépet. Ekkor viszont már nemcsak a fehéregyensúllyal (napos, felhős, ízzó, háromféle fénycső és kézi beszabályzás), de a képkeménységgel (három fokozat), a vaku erejével (összesen 5 erősség) és a fókusz beállításával is elbíbelődhet a fotós. A hagyományos középpontos élességállítás mellett a fókuszpont kiválasztását elvégezheti a gép is a teljes képfelületen, vagy a kép középső részén. Folyamatos élességállításra is van lehetőség, erre szolgál a C-AF gomb, mely tükörreflexes masinákat idéző módon a gép elején található. Amilyen jól sikerült az előbb említett megoldás, annyira gyenge lett a MF, azaz kézi élességállítás, melyet egyrészt csak a menüből lehet elérni, másrészt az LCD élőképét leszámítva a gép semmilyen módon sem segíti a fotóst a fókuszálásban. Akármennyire jó is az 1,8″ átlójú, 134,000 pixelből álló LCD, élességállításra csak korlátozottan alkalmas. A képek visszajátszására ellenben kiváló. Borzasztó részletgazdag, a bemozdult, életlen képek játszi könnyedséggel kiszűrhetők vele.
A visszajátszás során a képek közti gyors keresgélést nemcsak thumbnail módban tehetjük meg, aminek a betöltése viszonylag sok időt vesz igénybe, hanem a gyorsmenüben is, mely apró képekből áll, melyek a jobb avagy bal iránygomb egy másodpercnél hosszabb lenyomásának eredményeképpen jelennek meg az LCD alsó harmadában. A fotók nagyítása során a navigálógombokkal mozoghatunk a képen, az „OK” gomb megnyomásával pedig az LCD-n pillanatnyilag látható képrészlet elmenthető – képkivágásra ennél frappánsabb megoldást nem találtak még ki. Az új kép minimum 1280×960 pixelből kell, hogy álljon. Hagyományos átméretezésre is van lehetőség, ekkor is a már megismert felbontások választhatók. A visszajátszás során nincs hisztogram, pedig egy ilyen árkategóriájú és tudású géptől ez már elvárható lenne.
 |
 |
Az F700-al kiváló minőségű, 640×480 avagy 320×240 pixel felbontású Motion JPEG videofelvétel készíthető. A felvételek a 30 fps ellenére szinte teljesen zajmentesek lettek, ami különösen szimpatikus volt. A videofájl természetesen hangot is tartalmaz. A zoom felvétel közben nem működik, a fókuszálás ellenben folyamatos. A felvétel hosszát csak az xD memóriakártya szabad kapacitása korlátozza, ami az F700 esetében szerencsére a gyakorlatban is teljesül. A masina további extra szolgáltatása, hogy akár webkameraként is használható
 |
 |
A FinePix F700 tartozéka az egyszerű, de elegáns dokkoló állomás, ami a számítógéppel való összeköttetést és az akku töltését hivatott egyszerűsíteni: az asztalon nem a töltő és az USB kábele, hanem egy kevés helyet foglaló, esztétikus dokk látható.
 |
A Fujifilm FinePix F700 mindenekelőtt egy precízen összeépített, megbízható digitális fényképezőgép, mely feltehetően hosszú élettartamú és értéktartó lesz. Viszonylag nagy tudású, ugyanakkor ebben az árkategóriában nem egy, az F700-nál jóval többet tudó masina van, bár az árat szépíti géphez mellékelt dokkoló állomás. A Fuji acél üdvöskéje kiváló minőségével, és egyszerű kezelhetőségével bárkinek a szívébe könnyedén belophatja magát.
A Fujifilm FinePix F700 ára a Mediker-nél jelenleg bruttó 150.000 Ft.
A fényképezőgépet a Mediker biztosította tesztünk idejére. Köszönjük!
