 |
Az Ultrazoom külsejében jórészt megegyezik elődjével, a 4 megapixeles Elite DSC13-mal – az egyetlen dolog, ami a feliratokon kívül megváltozott, az gombok színe, bronz és szürke helyett ezüstre lettek festve. A gép kézbe fogva sem barátkozóbb: bár a súlya jó, fogása kellemes, a markolat kissé szögletesre sikeredett. A programválasztó tárcsa a gép bal oldalára került, mellette a makró és a sorozatfelvétel/időzítő gomb kapott helyet.
 |
 |
A gép hátán található a legnagyobb meglepetés: a Digital View feliratú, az átlagosnál kisebb (1,6″ méretű, 3,9 cm valós képmérettel) LCD, amelynek felbontása is átlag alatti, mindezek ellenére megfelelő képet biztosít. Az élőképnek kicsit ugyan gyengébb a minősége, lejátszáskor azonban ez a probléma nem jelentkezik. Felvétel módban zöld AF-keret és a kereső melletti led jelzi a fókuszálás sikerességét, éjszakai és videó módban viszont az átlagosnál jobban szaggat és késik az élőkép. Miként a DSC-13, az Ultrazoom is rendelkezik elektronikus keresővel, azaz EVF-fel, ami az átlagos EVF-eknél jobb minőségű, használata jól jön tele állásban, a beremegést elkerülendő.
A bekapcsolás az exponálógomb körüli gyűrűvel történik. Indítás után a tetris-szerű (tetszés szerint kikapcsolható) pittyegésen kívül egyből feltűnik egy hasznos funkció: az objektív kitolása után a kijelző figyelmeztet az objektívsapka levételére.
A menüt kezelni a DSC13-ról ismerős, LCD melletti joystickkal lehet, ami kellemesen lecsökkenti a szükséges gombok számát, ám rögtön az idő beállításánál sikerült lefagyasztani vele a szoftvert. A folyamatos felfelé léptetést úgy látszik, nem szereti a gép, mert elsőre beakadt, és csak az akkumulátor kiszedésével lehetett újraindítani. Problémát okozott ezenkívül az is, hogy a kis kart lehet átlósan is mozgatni – így például visszajátszás módban a léptetés (jobbra, balra) és a törlés (lefelé) állások között nagyon könnyen csúszkál a joystick, még szerencse, hogy a végleges törlést jelentő OK megnyomását általában csak harmadszorra érzi meg a gép. A menürendszer az irányítás ellenére jól felépített, logikus, bár csak 3 menüpont fér el egyszerre a kijelzőn. Érdekes, de hasznos megoldás, hogy a programtárcsának van egy „beállítások” állása, így a menük még egyszerűbben elérhetőek.
 |
 |
 |
 |
Az optika fizikai fókusztávolsága 6,6-58,2 mm (kisfilmes rendszerre átszámítva 40-352 mm), ami 8,8-szoros zoomátfogásnak felel meg, széles látószögből tele állásba összesen 13 lépésben juthatunk el. Ez általában pontos beállítást tesz lehetővé, bár az első alkalommal szokatlan lehet a hangos zoommotor. Manuális fókuszbeállítás nincsen, az autofókusz sajnos elég lassú és gyakorta pontatlan, főleg kevés fénnyel. Makró módban a zoom inaktív, körülbelül 9 cm-es tárgytávolsággal a befogott kép szélessége 9-10 cm között volt.
 |
 |
A beépített, gombnyomásra felugró vaku kb. 6,5 centire van az objektívtől, ami elégnek tűnik, de mégsem az: érdemben nem tudta ugyanis csökkenteni a két méter távolságnál már jelentkező vörösszem-effektust, az autofókusz-segédfény pedig, azon kívül, hogy sötétben nem sokat segít az amúgy is lassú fókuszálási folyamaton, és nem a kép közepére világít, szintén nem alkalmas erre. Kézileg arrébmozgatva a fókuszkeretet a segédfény már jó helyre világít, de igazából ez sem segít sokat, legalábbis próbáink során ezt tapasztaltuk. Hasznos, hogy a géphez mellékelt szoftver segítségével gyorsan korrigálhatjuk a vörösre sikerült szemeket.
Az Ultrazoom rendelkezik manuális móddal, ilyenkor a rekeszt és a zársebességet is állíthatjuk. Előbbi esetén a gép minimum és maximum párokat ad meg a fókusztávolságtól függően (nagy látószögnél F2,8/F5,6, tele állásban F3,4/F6,8), míg a zársebesség 1/2000 és 16 mp között állítható, 1 Fé-enként. Ugyanez a helyzet a záridő- és a rekeszelőválasztó módban is, míg a program mód az általános módon rekesz-zársebesség párokat ajánl fel. A fénymérés mátrix, középre súlyozott és szpot módokban lehetséges. Az autofókusz esetében az autofókusz keretet a középső helyzetén kívül 11×11 állás valamelyikére áthelyezhetjük. Állíthatunk kézi expozíció-korrekciót is, +- 2 blendeértéket, 1/3 blendénként.
A képminőség az előzetesen vártakhoz képest pozitív csalódást okozott: szép, meleg színek köszöntek vissza, a gép automata módban is könnyen megtalálta a legmegfelelőbb fehéregyensúly-beállítást, a lencse fényereje jó (széles látószögnél 2,8, telénél 3,4), az élességgel sincsen probléma. Az előre beállított témamódok és képeffektek, digitális szűrők lehetőségek tárházát adják az ember kezébe: a fényképezés legtöbb területét lefedő témákon (sport, tájkép, éjszakai, portré, önportré, éjszakai portré, naplemente, strand, ellenfény, ősz, természet, ég, buli, szöveg) kívül lehetőség van digitális szűrők (6 féle színben) használatára, valamint természetesen van fekete-fehér és szépia funkció is. A fehéregyensúly-beállítások (felhős, napos, izzó, neon) már nem ilyen sokszínűek, de van lehetőség egyéni érték megadására is. ISO-érzékenység szempontjából a szokásos auto, 50, 100, 200, 400 értékek közül lehet választani. A képek JPG formátumban készülnek, háromféle (basic, better, best) tömörítési fokkal.
 |
 |
 |
 |
Az öt megapixeles (2560 x 1920) felbontás a gép kategóriájában bőven elegendő, éjszaka ISO 100-as, napközben, sötét beltérben pedig ISO 50-es érzékenységgel is szép képet produkált.
Az Ultrazoommal egyébként sem könnyű éjszakai képeket csinálni, ilyenkor ugyanis a fent említett képzajon kívül a nehézkes fókusz és az LCD szaggatása okoz problémát. A hosszú expozíciós idejű felvételek után a gép Dark Frame hotpixel-kivonást végez, melynek előnye, hogy a kész képről eltűnnek a piros, kék, illetve zöld hotpixelek, hátránya viszont, az expozíciós idő kétszereséig tartó képkészítési folyamat. Egyébként a gép gyorsaság szempontjából megfelelőnek mondható, ha az ember nem akar nagyon gyorsan változó képet megörökíteni. Bekapcsolás után méréseink szerint 4,5 másodpercet kell várni az élőképig.
Sorozatfelvétel módra kapcsolva a gép tényleg teljesíti az egy másodperc alatt elkészített 3 képet (azonos beállításokkal), és a sorozat elmentésének sebességével sem volt probléma. Ugyanazzal a gombbal kapcsolhatjuk az időzítőt is, ami 3 vagy 10 másodperc lehet.
 ASF videó (648 kbps) 320×240; 0:13 mp; 1,31 MByte |
A videó 320×240-es felbontásban készül, ASF formátumban, ami nagyon jó, mert így kis helyet foglal, ugyanakkor hátrány is, mert ez erősen a minőség rovására megy. Zavaró lehet, hogy napsütésben a csillógó vagy nagyon fényes részek lilásak lesznek, ami az LCD-n való visszajátszásból nem derül ki. Felvétel közben a zoom inaktív, a fénymérés viszont gyorsan és pontosan működik. Méretbeli megkötést csak a kártya jelent, csakúgy, mint a hangfelvevő módban, ilyenkor lényegében diktafonként működik a gép.
Az extrák tekintetében az Impresscam erős: az alacsony ár ellenére a beépített forgatásérzékelő, ami lejátszáskor automatikusan beforgatja nekünk az állítva készített képeket, az AE/AF lock funkciót, amivel fókuszt, vagy expozíciós értéket rögzíthetünk, az élő és lejátszás közbeni hisztogramm mind-mind árkategóriája fölé emelik a gépet. Lejátszás módban is sok a hasznos funkció, képelforgatás, képkivágás, külön hangjegyzet színesíti lehetőségeinket. Meg kell említeni még a kényelmi szempontokat is: a mellékelt nyakszíj kellemes hordozhatóságot biztosít hosszú távon is.
 |
 |
 |
A gépben 16 MB belső memória található, ez kb. 8 maximum felbontású képhez elég, a bővítés SD kártyával oldható meg. Az energiát négy AA elem (vagy akku) biztosítja. Az első tesztkör után gyakori visszanézés mellett az általunk használt 2200 mAh-s akkuk mintegy 100 kép után merültek le, ilyenkor a gép röviden villogtatja a lemerülést jelző ikont a kijelzőn, majd kikapcsol, legyen akár felvétel vagy lejátszás módban. Ha szerencsénk van, még marad annyi energiája, hogy egy gyors újra be- és kikapcsolással vissza tudja húzni az optikát, egyébként pedig marad a töltés/elemcsere. Meg kell említeni még az SD-kártya ajtaját, ami ugyan az állványon is kinyitható, de túl könnyen jár, így egy óvatlan mozdulattal könnyű letörni. Az állványmenet az objektívtengelyétől egy-két centire, így akár még elemet is cserélhetünk anélkül hogy le kéne operálni a gépet az állványról.
 |
A csomag tartalma:
- Szoftver CD
- USB és A/V kábel
- Nyakszíj
- Lencsesapka
- 4 db AA alkáli elem
Az Ultrazoom megszokásához tehát türelem kell. A gépet elsősorban azok fogják szeretni, akik egy elfogadható képminőségű, jó zoomértékű, hasznos funkciókkal telepakolt gépet keresnek, és hajlandóak bizonyos dolgokban kompromisszumot kötni az alacsonyabb ár kedvéért. Egy megfelelő állvánnyal már nem zavaró a képstabilizátor hiánya, és megtehető az, amit az Impresscam honlapja ajánl: paparazzi fotókat készíteni „az érintettek zavarása nélkül”.
Az ImpressCam Ultrazoom bruttó 64 990 forint.
A gépet a kipróbálás idejére az ImpressCam-től kaptuk kölcsön. Köszönjük!
