Felépítés
Ergonómia
A méretesebb ultrazoom fényképezőgépek többnyire a jobb fogású, kényelmesebb modellek közé tartoztak, hiszen van hely markolat kialakítására. Az Olympus SP-100EE sem tesz másként, markolata kényelmes fogást nyújt, amelyre rátesz még egy lapáttal a mutatóujjunknak támaszkodó karima. Erre szükség is van, mert teljes zoomnál a gép már enyhén orrnehézzé válik. A kényelmet szolgálja még a hátlapra helyezett, hüvelykujjunk megtámasztását szolgáló kiemelkedő perem is.
A forma egyébként mondhatni szokásos: DSLR-re hajazó, de annál kisebb méretekkel, igényes markolattal, üzemmódtárcsával és elektronikus keresővel.
Bár az összeillesztés jó, nem recseg-ropog a gép még akkor sem, ha izomból megmarkoljuk, az összeszerelést nem tartom tökéletesnek. Az üzemmódtárcsa és mellette a vezérlőtárcsa ugyanis kicsit nehezen jár. Reménykedjünk benne, hogy ez csak ennek a példánynak a hibája.
A gép kezeléséhez jópár kezelőszerv került a masinára, kezdve a dupla zoomvezérlővel (zoomgyűrű az exponáló gomb körül és zoomkar az objektív tubus bal oldalán), át az üzemmódtárcsán, programozható funkciótárcsán, programozható Fn gombon, a szokásos navigáló gombokig. A közvetlen videófelvétel gombon kívül ami még különleges, az a fókusz limiter, amellyel normál módon kívül beállítható, hogy a közelebbi, vagy a távolabbi témákra állítson élességet a gép.
Az Fn gombra egy kiválasztott funkció programozható a következők közül: kép üzemmód, fehér-egyensúly, érzékenység, felbontás, oldalarány, AF mód, fénymérés, stabilizátor mód, videó felbontása, fókuszkorlátozás, egyéni fehér-egyensúly, manuális fókusz, képnagyító. Ezek közül ami igazán érdekes, az a kézi fókusz, ezt ugyanis sehol máshol nem tudjuk aktiválni.
Az Fn gombon kívül a vezérlőtárcsa is programozható, P, A, S és M módokban külön-külön, ahol a következőkből választhatunk: képi üzemmód, exp. Korrekció, fehér-egyensúly, érzékenység, A és M módnál rekesz, S és M módnál zársebesség. A legalapvetőbb, ha az exp. Korrekciót programozzuk az üzemmódtárcsára. Használat során érdekes, hogy az első forgatás csak a funkció megjelenését jelenti, értéket váltani csak a következő elforduláskor lehet. Tehát pl. 1/3 Fé eltolás beállításához kétszer kell megforgatnunk a tárcsát.
Gyorsmenü ebből a gépből sem maradt ki, így a kijelző jobb oldalán elérhető opciók segítségével könnyedén válthatunk képstílust, vakumódot, expozíció kompenzációt, fehéregyensúlyt, érzékenységet, sorozat módot, felbontást, oldalarányt és videó felbontást.
A gép aljára műanyag állványmenet került, közvetlen mellette az akkumulátor és kártya foglalat ajtaja, így sajnos állványra helyezett gépből memóriakártyát cserélni lehetetlen anélkül, hogy le ne szerelnénk az állványról, vagy az állványfej talpáról.
Képérzékelő
Nagyon különleges dologra nem kell számítani az SP-100EE képérzékelője terén, ugyanaz a szenzor került alkalmazásra, mint amit már a 2011-es Olympus SZ-20 és SZ-30MR utazózoomoknál használtak. A hátsó megvilágítású, 1/2,3″ típusú CMOS szenzor gyors sorozatokat és Full HD videórögzítést tesz lehetővé. Fotózáskor maximum 4608×3456 pixeles képeket készíthetünk, ettől lefelé 8 Mpixel, 3 Mpixel és VGA választható. Fotóink oldalaránya nem csak a szokásos 4:3, de 3:2, 16:9 és 1:1 is lehet. A gép csak JPEG képformátumot kínál, melyből Finom, vagy erősebb tömörítésű Normál választható.
A fotók feldolgozását a legfrissebb TruePic VII processzor végzi, amelyet az Olympus a tükör nélküli, cserélhető objektíves OM-D E-M1 profi gépében is használja. Ez persze még nem garancia a kiváló képminőségre, de a gyorsaságra igen.
A fényképezőgép érzékenysége ISO125 és 6400 közötti lehet. Automatikus érzékenység módban a gép 1/3 Fé-enként állíthatja be a szükséges értékeket, ebből egy normál és egy nagy érzékenységű változat (ISO HIGH) is elérhető, utóbbi elsősorban mozgó témák esetén ajánlott, ugyanis kb. 1 Fé-kkel nagyobb zársebességet (és így érzékenységet) választ e módban a gép, mint amit a reciprok-szabály kérne.
P módban ISO125 után ISO200 a következő érték, ettől felfelé pedig csak 1 Fé-enként választhatunk érzékenységet. Furcsa, de M módban ismét 1/3 lépésenként áll rendelkezésünkre a fényérzékenység értékei. Ami még ennél is furcsább, hogy rekesz-előválasztás és zársebesség-előválasztás módokban nem választhatunk érzékenységet, azt minden esetben a gép teszi meg, emiatt aztán ez a két mód nagyjából a használhatatlanság határát súrolja. Bízunk benne, hogy ezt hamarosan firmware frissítéssel orvosolja a gyártó, mert semmi logika nem indokolja ezt a megkötést.
Optika
A fényképezőgép egyik legnagyobb érdekessége a bejelentésekor csúcsnak számító 50×-es zoom objektív, amely fizikailag 4,3-215 mm-es gyújtótávolságú. Az alkalmazott szenzor méretéből adódóan látószögben olyat kapunk, mint egy kisfilmes 24-1200 mm-es objektív. A fényerő nagylátószögnél jónak számító f/2,9, amely már minimális zoomnál, 25 mm ekv. gyújtótávolságnál f/3,4-re romlik, ami nem tekinthető kifejezetten jó értéknek. 460 mm ekv.-től felfelé pedig már az f/6,3 érhető csak el.
Az objektíven belül 1 aszférikus és 1 ED (extra alacsony szórású) tagot is elhelyeztek a jobb képminőség érdekében. Objektívvédő sapkát kapunk a gép mellé, de napellenzőt nem mellékel a gyártó.
A zoom az exponáló gomb körüli gyűrűvel és az objektív bal oldalán lévő kapcsolóval egyaránt vezérelhető. Míg utóbbival csak finom zoomállításra van lehetőség, az exponáló gomb körüli zoomgyűrűvel két sebesség is használható: egy finomabb, és egy gyorsabb állítást lehetővé tevő. A zoom használata során a zoom értéket a kijelző felső részén olvashatjuk le, egy szorzó formájában. Az optikai zoomon felül digitális zoom és magát minőségromlás nélkülinek hirdető szuper felbontás zoom is használható, ezeket külön-külön ki- és bekapcsolhatjuk. Bár a szuper felbontás logikusan csak képkivágást jelentene, a valóságban ez is hagyományosnak számító digitális zoom, azaz ezek használata igazából nem javasolt.
Optikai és digitális zoom
A fényképezőgép rekesz-előválasztás módot is kínál, azonban az objektívben nem alkalmaztak lamellákból felépített blendét.
A bejutó fénymennyiség csökkentésére egy szűkebb, kör formájú rekesz és egy ND szűrő használható. Utóbbi nagylátószögnél f/2,9-ből F8,4-re, tele állásban f/6,5-ből F19-re módosítja az ekvivalens rekeszértéket. A kör formájú fényrekesz egy hajszállal szűkebb, mint a maximális fényerőn alkalmazott. Igen érdekes, hogy ez csak teljes nagylátószögnél, valamint 280 mm ekv. gyújtótávolságtól felfelé érhető el, s ilyenkor 1/3 Fé-kel szűkebb rekesz választható, mint a fényerő. Arra nem látok logikus magyarázatot, hogy 25 mm és 280 mm között az 1/3 Fé-kel szűkebb fényrekesz miért nem érhető el, miért csak az ND szűrő.
Kijelző
Az Olympus SP-100EE hátuljára más gépekből már ismerős 3″-os képátlójú, 460 ezer képpontból álló kijelző került. A felbontás jó, a betekintési szögek azonban nem: sajnos lentről 45 fokból nézve már teljesen inverz, nehezen látható képet kapunk, amely megnehezíti a fej fölüli fotózást. A háttérvilágítás fényereje ±2 lépésben módosítható, amelynek viszonylag kis hatása van a végső fényerőre.
Erős napsütésben ill. a gép stabilabb tartásánál jön jól az elektronikus kereső, amelyet dioptria korrekciós tárcsával is elláttak, viszont betekintés érzékelő szenzor nem került az EVF-re. Az LCD és az EVF közötti váltást a hátlapon lévő |[]| gomb megnyomásával végezhetjük. Az elektronikus kereső 921.000 képpontból épül fel, amely remek felbontást eredményez. A keresőben látható kép mérete nem nevezhető kifejezetten nagynak, de a legkisebbek közé sem sorolható, nagyjából olyasmi, mint egy belépőszintű DSLR-nél. Ennyit az EVF dícséretéről, most jöjjenek a negatívumok. Az EVF-ben látható kép színtelítettsége messze elmarad az LCD-étől, ráadásul feketéket sem igen látunk rajta, sötét tónusok helyett csak a szürke uralkodik.
Az Olympus SP-100EE nevében a két utolsó betű az Eagle’s Eye rövidítéséből fakad, amely egy különleges átnézeti kereső megoldást takar.
A vaku alatt kialakított átnézeti keret komoly segítséget nyújthat az igen nagy gyújtótávolság használatakor. A különleges átnézeti keresőbe távolról vagy akár közelről is belenézhetünk; utóbbi esetben olyan megoldást használhatunk, mint a sportkeresők, azaz nagyobb képmezőt látunk, mint amekkora a végső fotón látható. Mindez gyorsan mozgó témáknál tud nagyon hasznos lenni, amikor mindkét szemünket nyitva tartva csak a szálkeresztet tartjuk a témán, miközben a gépet az EVF-jénél a járomcsontunkhoz szorítjuk. Az ívelt, homorú reflektív felület az elektronikus kereső fölé épített LED-es célkereszt képét veri vissza, amely így a keresőbe nézve meghatározza számunkra a kép középpontját. A szálkereszt pozíciója az EVF-től jobbra lévő tárcsa segítségével kompenzálható, ehhez a menüben kapunk segítséget az élőkép megjelenítésével, és a képközép jelzésével.
A kijelzőkön fotózáskor a fókuszkereten és a gyorsmenünél beállítható paramétereken kívül a hátralévő képek száma, az akkuállapot, a hátralévő videó ideje, az üzemmód ill. az exponáló gomb félig megnyomásakor a rekeszérték és a zársebesség látható. Az info gomb megnyomásával aranymetsző segédrács és élő hisztogram is megjeleníthető.
Lejátszáskor csak a kép, a kép+képsorszám ill. dátum, valamint részletes információk is megjeleníthetők. Utóbbinál egy apró hisztogramot, az érzékenységet, a rekeszt, a zársebességet, az exp.komp. értékét, a fehéregyensúlyt, a képüzemmódot, a felbontást és a kép sorszámát láthatjuk. A képeket a zoomkar segítségével nagyíthatjuk, de 20 képes index nézet is elérhető.
Vaku
Az Olympus SP-100EE felpattanó vakuval rendelkezik, amely felnyitott állapotban mintegy 8 cm magasra ugrik az optikai tengelyhez képest. A villanó üzemmódjai között derítő, vörösszem csökkentő és automatikus módokat találunk. A felnyitást minden esetben a vaku melletti kapcsolóval kézzel kell kezdeményezni, a gép ezt nem teszi meg helyettünk, még intelligens automatikus módban sem. Ennyit az intelligenciáról.
A gépre vakupapucs nem került, így külső vakut nem csatlakoztathatunk hozzá, de slave vakukat természetesen használhatunk, ha azok alkalmasak az elővillantás figyelmen kívül hagyására.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A csatlakozókat a markolat jobb oldalán lévő gumiajtó mögött találjuk. Itt érhető el a kombinált A/V és USB aljzat, valamint az opcionális mikro HDMI kábel aljzata.
A markolat alján található műanyag ajtó rejti az akkumulátort és a memóriakártya foglalatát is. Az ajtót nem látták el fém megerősítéssel, ami abból a szempontból nem problémás, hogy egy esetleges véletlen letörés után tökéletesen használható marad a gép.
A belső 37MB-os memória csak néhány kép tárolására elegendő, a bővítést a szokásos módon, memóriakártyával végezhetjük. Memóriakártyából SD, SDHC és SDXC típusút fogad az SP-100EE, amelye közül támogatja a vezeték nélküli Eye-Fi és FlashAir szabványú SD kártyákat, és a leggyorsabb UHS-I sebességosztályba tartozókat is.
A LI-92B típusú Li-ion akkumulátor 3,6V feszültségű, 1350 mAh kapacitású, ebből max. 4,9Wh energiát vehetünk ki. Az akkumulátor és foglalatának kialakítása olyan, hogy fordított helyzetben is behelyezhető az akksi, azaz egy tapasztalatlan felhasználó könnyedén járhat úgy, hogy a helytelen akku behelyezés következtében azt gondolhatja, hogy a gépe elromlott.
Az akkumulátor töltését a fényképezőgép végzi, hogyha USB kábelen összekötjük valamilyen USB porttal rendelkező eszközzel, akár számítógéppel, akár egy autóba épített töltőcsatlakozóval. A hálózatról való töltést mellékelt USB adapter teszi lehetővé.
