Röviden: Pentax Optio 43 WR teszt

0


Előrebocsátanám: a cseppálló nem összekeverendő a vízállóval. Vízálló kompakt digitális gép jelenleg nincs a jelentős gyártók kínálatában. Csak vízálló tokok kaphatók, amibe helyezve gépünk (mélytengeri búvárok ugorjanak a következő mondatra) bárhol, bármilyen körülmények között használható. A cseppálló gépen nincs különleges tok, ellenben nem meríthető hosszabb ideig víz alá, főleg sós vízbe nem; nem illik adaadni a gyereknek a homokozóba lapát helyett, sőt szappanos vízzel, alkohollal sem szabad lemosni. Ellenben kiváló társ horgászoknak, vizitúrázóknak, síelőknek, balatonon nyaralóknak. Vagy bárkinek, aki kis, csinos, gyors és nagy felbontású digitális fényképezőgépet keres. Mert a Pentax Optio 43WR mindent tud, ami egy kompakt géptől ma elvárható, könnyű kezelni, nincsenek rajta bonyolult zárak, sem otromba gombok. Igazából csak a gép elején látható jókora matrica árulja el a 43WR különleges tulajdonságát.



Egy cseppálló váz tervezésekor két feladatot kell megoldani: az egyik az illesztési probléma. Ezt a Pentax úgy oldotta meg, hogy a 43WR mindössze két elemből áll. Az illesztési felület így minimális. A gép leejtésekor az esetek 99%-ában – az illesztési szempontból kritikus helynek számító – sarkok sérülnek, ezért ezek gumi borítást kaptak. A másik fő feladat a fedelek hosszú távon is megfelelő tömítése. A 43WR fedelei két részből állnak. A külső és belső elem közös tengely mentén fordul ki. A fedél zárásakor a külső rész elcsúszik, így rögzíti az ajtót a vázhoz, a belső viszont nem csúszik el, így mindig pontosan tömíti a nyílásokat.





Fontos! Ha a gépbe valamilyen véletlen folytán mégis víz jutna, azonnal kapcsoljuk ki, majd vegyük ki az elemeket és a memóriakártyát is. Ezután néhány napig ne használjuk a készüléket, várjuk meg, míg teljesen kiszárad. Ha ekkor sem működik, mindekképpen vigyük szakszervizbe. Az üzemben levő gépbe jutott víz illetve szennyeződés ugyanis zárlatot okozhat, ami a gép javíthatatlan meghibásodásához vezethet.

A 43WR cseppállósága ellenére egyáltalán nem mondható drabálisnak. A „letisztult”, vagy „egyszerű formavilágú” sokkal jobban jellemzi külsejét. A frontoldalon a fémgyűrűvel díszített optika mellett csak a vaku, egy vörös LED, az átnézeti kereső parányi ablaka és a mikrofon kapott helyet. Az oldalra helyezett objektív a frontoldalon jókora helyet hagy az ujjaknak, így a gép fogása a kocka forma ellenére is biztos.

A hátoldal már jóval zsúfoltabb, bár nem annyira, mint a Körút délután hatkor. Az 1,6″-es LCD mellett viszont már nem sok hely maradt a kezelőszerveknek. A zoombillentyű, a navigálótárcsa, a menü és lejátszás gombok ennek ellenére jó helyre kerültek, tökéletesen kézreállnak. A fókuszmód, a vaku és a diktafon gomb kényelmes eléréshez egy kisebb kezű fotósnak már a bal kezére is szüksége lesz.

Bekapcsológombból kettő is található a 43WR-en. Az egyik a szokásos On/Off jelzést kapta. A másik a szintén a gép tetején található exponálógomb. A Setupban a Quick Start-up-ot bekapcsolva elég mindössze az exponálógombot lenyomni, és a gép nemhogy életre kel, de azonnal készít is egy fotót. A gomb megnyomásától a kép elkészültéig – nappali fényviszonyok esetén – pontosan két másodperc telik el. Lehet, hogy a 43WR-nél gyorsabb gépek is vannak, de kényelmesebbek nem nagyon.


Egy hagyományos, teleszkópos tubusba épített optikát mind technikai mind anyagi szempontból öngyilkosság megpróbálni szigetelni. A Pentax-nak pedig nincsenek szuicid hajlamai, ezért a 43 WR rejtett optikát kapott. A cseppállóság mellett, a gép piaci sikeréhez is nagyban hozzájárul a 2,8x-os zoomos optika, mivel a jelenlegi – gyakorlatilag – egyetlen vetélytárs Sony U60 fix fókusztávolságú optikát használ. A 37-104 mm-es fókusztávolság kombinálva az f/2,8-3,9-es kezdőfényerővel rendszeres olvasóinknak ismerős lehet. Ne keresgéljenek, inkább elárulom, hogy a Sanyo
J1
J4 optikájáról van szó. Illetve, hogy egészen pontos legyek, ez valószínűleg a Pentax azon optikája, melyet a Sanyo is használ ultrakompakt fényképezőgépeiben, és amely a tavaly ősszel általunk is bemutatott
Pentax Optio 33WR

-ben szolgál.

Az optika tulajdonságai közül mindenképpen ki kell emelni az egészen elképesztő, mindössze 1 cm-es legkisebb tárgytávolságot. A makrófotók szerelmeseire már ez az egyetlen adat is úgy hat, mint amerikai tinédzserre az ingyen hamburger, de ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy a legszebb rovarok kedvenc tartózkodási helyei – úgymint: mocsár, nádas stb. – a 43WR ideális használati közege is egyben, akkor már szinte látni vélem, ahogy az elszánt fotósok megindulnak a legközelebbi szaküzlet felé, hónuk alatt gumicsizmával, zsebükben bevetésre kész bankkártyával.

Természetesen én magam sem voltam rest, az első adandó alkalommal kipróbáltam a 43WR-t a „vadonban”. Elsősorban makrók készítésére használtam a masinát és bár nem vagyok éppen a természetfotózás elkötelezett híve, végül csak elkapott engem is a vadászösztön, és mint kisóvodás a téren a pillangót, úgy hajkurásztam a szitakötőket és más, számomra ismeretlen rovarokat a Szigetköz csodálatos kis szigetein. És bár halak fotózásához nem volt elég türelmem, azért csak készítettem néhány tűrhető víz alatti felvételt. Igaz ugyan, hogy a használati utasítás nem javasolja a 43WR víz alatti használatát, azonban ha valaki ilyen gépet vesz, akkor a fedelek gondos zárása után és feltétlen óvatossággal, de mindenképpen próbálkozzon meg a víz alatti világ megörökítésével.

Az objektív torzítása átlagos. Még makrózáskor sem kell különlegesen nagy hordótorzításra számítani, a tele állás párnatorzítása pedig elhanyagolható. A kromatikus aberráció kisebb annál, mint amit a hasonló paraméterekkel rendelkező optikáktól megszokhattunk. Nagylátószög állásban minimális vinyettálási hibával kell számolni.

A 33WR és a 43 WR közti legnagyobb különbség a CCD pixelszáma. A 3,2 Mpixeles előddel szemben tesztalanyunk 4 Mpixeles lapkát rejt. A CCD átmérője nem változott, maradt 2,7″, és így már talán nem meglepő, hogy a képek zajszintje egy hajszálnyival magasabb az elődénél. Megijedni azért nem kell, a Pentax ezúttal sem adott ki rossz minőségű terméket, a fotók zajosodása még így is normális mértékű maradt. Összességében a 43WR képminősége nem különlegesen jó, de hasonló árú kompakt gépekkel összevetve jól megállja a helyét.

A 43WR nem kínál manuális módot, azaz az expozíciós értékeket csak az automatika választhatja ki. A záridőt és rekeszértéket azonban félig lenyomva tartott exponálógomb esetén megjelenik az LCD-n. A záridő 1/2000 és 4 mp között változhat (4 mp csak tűzijáték módban). A rekeszérték csak az adott gyújtótávolsághoz tartozó legkisebb és legnagyobb lehet, azaz például nagylátószög esetén F2,8 vagy F6,9, míg 104 mm-es állásban F3,9 vagy F9,2.

A manuális módot részben helyettesíti a sok téma mód, amelyek révén a leggyakoribb fotótémák megörökítése nem jelenthet gondot. E módok közül a virág mód számít különlegességnek, mely amellett, hogy makróba állítja az objektívet, megemeli a képek szaturációját és zárt blendét választ. Ahogy azt a Pentax-tól már megszokhattuk, panoráma segédet is találni a téma-módok között. A felvételeket aztán a mellékelt ACDSee 5.0-ba beépített PhotoStitcher programmal fűzhetjük össze.



A képek az 1,6″-es LCD-n nézhetők vissza. Részletgazdagsága kielégítő, az LCD előtti plexi sem csillog túlzottan, így a kijelző jól használható. A lejátszás zoom ugyanakkor lehetne nagyobb, lévén legfeljebb 8x-os. Tetszett viszont, hogy a monitor éjszaka, a rendelkezésre álló fényt remekül kihasználva, kivilágosodik, így tehát éjszaka sem kell a mindössze 85%-os lefedettségű átnézeti keresőt használni.

A 43WR vakuja szerény hatótávolságú, nincs egész 3 méter. Ez legfeljebb kis csoportok, portrék készítéséhez elegendő. Ugyanakkor a vakuautomatika jól működik, még az egészen közeli (20-30 cm) felvételeket sem exponálja túl a gép. A vaku objektívtől való távolsága a hatótávhoz hasonlatos, azaz igen szerény, mindössze 3 cm, így szinte minden esetben számolni kell a vörösszem effektussal, függetlenül attól, hogy az elővillantás be vagy ki volt-e kapcsolva. Ez a kompakt gépekre oly jellemző és igen zavaró hiba azonban utólag, megfelelő szoftverrel könnyen orvosolható.

Az Optio 43WR legnagyobb felbontás esetén 0,6 kép/mp sebességgel képes 5 képből álló sorozatfelvételt készíteni. A Multiple Continous módot választva már valamivel kedvezőbb a kép: igaz, hogy a felbontás csak 1024×768 és csak négy kép készíthető, de legalább a sebesség jó, 2,6 kép/mp. Videófelvételnél a legnagyobb felbontás 640×480 pixel. A zoom – a 33WR-rel ellentétben – legalább a felvétel megkezdése előtt állítható, a fénymérés a rögzítés során is működik, ellentétben a fókuszrendszerrel.


A Pentax Optio 43WR szolgáltatásaival, képminőségével bármely kompakt, ultra-kompakt digitális fényképezőgéppel felveszi a versenyt. Apró mérete, gyorsasága ideális partnerré teszi nemcsak utazáskor, de a mindennapokban is. A pornak, víznek a megszokottnál jobban ellenálló borítás pedig nemcsak akkor jön jól, ha befröccsen némi víz a horgászcsónakba, de akkor is, ha – ad abszurdum – egy pohár borral kerülne közelebbi viszonyba a gép.

A Pentax Optio 43WR ára a cikk megjelenésekor 125.000 Ft.

A tesztgépet a Slach Kft.-től kaptuk kölcsön kipróbálásra. Köszönjük!