Mikor február közepén beszámoltunk ennek az apró fényképezőgépnek a bejelentéséről, akkor szinte mindent megírtunk róla, amit számokban ki lehetett fejezni. Mivel akkor még nem volt a kezünkben a gép, a benyomásainkról nem tudtunk beszámolni. Szerencsére a gép lassan Magyarországon is kapható, így eljött az idő, hogy mi is megismerkedjünk vele.
|
|
|
|
A 3 megapixeles érzékelővel szerelt ultra kompakt fényképezőgép legnagyobb különlegessége, hogy apró méretét bekapcsolt állapotban sem rontja el kiemelkedő objektív. A Minolta Dimage X-hez hasonlóan a Sanyo VPC-J1 is rejtett optikás fényképezőgép. A 2,8x zoomtartományú (37-104 mm kisfilmes formátumra vetítve) optikát a vázban az előlapra nem merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan helyezték el. Az előlapon lévő frontlencséről a fényt egy tükör vetíti az optikára. Ennek a megoldásnak több előnye is van: a bekapcsoláskor nem kell az optika kitolódására várni, illetve nem kell a kiemelkedő optika sérülésétől tartani. Külsőre a VPC-J1 leginkább egy kompakt, fix gyújtótávolságú objektívvel szerelt fényképezőgépre hasonlít. Az objektívet kikapcsolt állapotban egy fém lemez védi, ami a gép bekapcsolásakor automatikusan félrecsúszik. A bekapcsoláskor az objektív felett elhelyezett fényorgona több színben is felvillan, aminek maximum a feltűnéskeltésben van szerepe. A zoom 14 lépésben állítható, ami többek között a kiváló zoom vezérlő gomboknak köszönhető és igencsak jó értéknek számít.
|
|
|
|
A VPC-J1-et a váz tetején lévő tárcsával lehet bekapcsolni. Ennek forgatása nem tűnik túlzottan könnyűnek, de a gyakorlatban többször is sikerült akaratunkkal ellentétesen, véletlenül bekapcsolni. A komolyabb bajtól (hogy a kitolódó optika megsérül) a rejtett objektív kialakítás megvédett minket, de emiatt a mellékelt tok használata és némi óvatosság mindenképpen javasolt. A bekapcsolás művelete nem tart sokáig. A fényképezőgép kb. másfél másodperc alatt összeszedi magát és már lehet is fotózni. Erre a kategóriájának kevés tagja képes. Az élesség állítási folyamat közepesen gyors, az expozíciós késleltetés szintén átlagos.
Az objektív fényereje a rejtett építés ellenére nem rosszabb, mint a kompakt gépek nagy többségénél. Nagy látószög állásban f/2,8-ról indul és a blendével f/6,8-ig szűkíthető. Ez az értékpár tele állásban f/3,9 és f/9,4. Az optikai kereső kategóriatársaihoz hasonlóan nem dioptriaállításos.
A VPC-J1 érzékelőlapkája maximum 3 megapixeles képek mentését tenné lehetővé. Ennek ellenére a fényképezőgépen van 2880 x 2160 pixeles felbontás is, amit az elektronika tömörítés előtti interpolálással készít. Ez nem eredményez a 3 megapixeles képnél nagyobb részletgazdagságot, de nagyméretű papírképeknél előnyös lehet, hogy nem egy olyan képet nagyít az ember, amin már látszanak a jpeg tömörítés nyomai. A 2048×1536 pixeles (3 Mpixel) felbontás mellett 1600×1200, illetve 640×480 pixeles felbontások is választhatók. A skála lehetne egy kicsit tagoltabb is, például szívesen láttunk volna egy 1,3 megapixeles méretet is, de tény, hogy a 2 illetve 3 megapixeles felbontások valószínűéleg népszerűbbek lesznek. A tömörítés SFine, Fine és Norm értékekre állíthatók. Az érzékenység az automatikus mód mellett ISO 50, 100, 200 és 400 értékekre állíthatók, az elektronika automatikus módban éjszakai felvételeknél azonban akár ISO 1600-ig is emelheti. Éjszakai módban a leghosszabb záridő 4 mp lehet, míg a skála alsó felét 1/2000 mp-nél húzták meg.
A fényképezőgép fénymérési rendszere a megszokott három mérési módot kínálja: szpot, középpontosan súlyozott és multi. A vaku a hátlapon lévő gombbal állítható: választani az automatikus, a derítés, a vörös-szem hatás csökkentő és a kikapcsolt állapot között lehet. A fehéregyensúly állításnál az automatikus és az egyedi módok mellett 4 előre beállított érték közül lehet választani: napfényes, felhős, fénycső és izzó.
Az optika torzítása volumenét tekintve átlagos, de nem tisztán párna, illetve hordó jellegű, hanem egyszerre mindkét hatást felfedezni mind nagylátószögű, mind tele állásban. Ez főleg olyan képeken volt feltűnő, mint a színskála teszt. A kromatikus aberráció szintén felfedezhető a kontrasztosabb éleknél, de ez nem jelentős. A képek általában szép színűek. Sajnos az összes tesztképet véletlen interpolált felbontásban készítettük el, ezért tűnnek egy kicsit lágynak. De a felvételek mutatják, hogy az így nagyított képek minőségével sincs gond.
A rejtett optika legnagyobb hibája azonban az, hogy ha egy bizonyos szögből erős fény esik a gépre, akkor olyan csillogás keletkezik az optikában, ami a képen csúnya nyomot hagy. Ez a nulla kilométerkőről, a mozaikról, a siklóról és a szökőkútról készült képeken jól megfigyelhető. Ezek mind úgy készültek, hogy a nap a fényképezőgép síkja előtt volt. A próbák során a csillogás ellen egy egyszerű papírgyűrűvel védekeztünk.
Jól teljesített a VPC-J1 a makró teszten. Makró módban a témától 2 cm-re már éles képet ad, így egy 2 cm széles tárgy már teljesen kitöltheti a képet. Ez kiemelkedően jó makróképességnek számít.
|
