De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a külsővel. Sok szót erre vesztegetni nem érdemes, két okból sem: egyrészt a finoman retrósra sikerült dizájn semmilyen különlegességet nem tartogat, másrészt összeépítés és ergonómia szempontjából a Pentax-tól megszokott módon – az MX/MX4-et most felejtsük el – szinte tökéletes. A váz teljes egészében fém, az ajtók pontosan járnak, az LCD úgyszintén, a gombok szellősen, elérhetően helyezkednek el. Na jó, azért akad kevésbé sikerült elem is, csak nem sok, én személy szerint kettőt találtam. Az egyik a DC/USB/AV csatlakozók közös fedele, ami csúnya de pontosan jár; a másik a módválasztó tárcsa alá-elé rejtett kétirányú billentyű, ami viszont szép, de kicsit pontatlanul, nehézkesen jár. E két hibát sem azért említettem, mert annyira zavaró, hanem, mert tényleg ez az összes negatívum, amit el lehet mondani a 750Z külsejéről.
 |
 |
 |
 |
A 750Z legszembetűnőbb tulajdonsága a felbontása. 7 Mpixel, hirdeti a gép tetején a felirat, és szó mi szó, elég megdöbbentő volt, amikor a használati utasításban megláttam a következő adatot: egy 64 MB-os SD kártyára a legnagyobb, 3056×2296 képpontos TIFF képből mindösszesen 2 darab fér! Persze a TIFF fájlok mindig borzasztó nagyok, azonban JPEG esetén sem sokkal jobb a helyzet: a legjobb minőséget választva 15 kép már megtölti a 64 MB-ot. Ha arra gondolok, hogy mekkora memóriakártya kell ahhoz, hogy az egyhetes sítúra minden fontos és kevésbé fontos nappali és esti eseménye elférjen egy kártyán…
A 7 Mpixeles CCD másik kötetelző velejárója egy kompakt gép esetén az átlagosnál kisebb pixelméret. A 750Z esetében egy 1/1,8″-es lapkára zsúfolták az összesen 7,4 millió fotodiódát, aminek egyenes következménye a viszonylag alacsony dinamika és az átlagosnál lágyabb felvételek. E hibák azonban összességében nem zavaróak, a részletgazdagság pedig az egyszerű objektív ellenére kiváló.
A képméret 3056×2296-on kívül 2592×1944, 2048×1536, 1600×1200, 1024×768 és 640×480 lehet. Ha valaki a 10×15-ös papírképre esküszik, az Optio 750Z-vel nem kell többet azon gondolkoznia, hogy’ is komponálja a képet ahhoz, hogy semmi le ne maradjon, ugyanis a fent említett képméretek mindegyike megtalálható 3:2 oldalarányú változatban is. Egyszerűen csak meg kell nyomni a DPOF gombot a képméret menüpontnál, és máris a 3:2-es méretek közül választhatunk. Az érzékenység ISO 80, 100, 200 és 400 lehet. Ettől eltérő értéket csak az automatika választhat.
 |
 |
Az előbb már a lágyság kapcsán áttételesen utaltam rá, hogy a 750Z optikája nem egy űrteleszkóp. A 9 lencsetagot 7 csoportban tartalmazó objektív fizikai fókusztávolsága 7,8-39 mm, ami 35 mm-es rendszerre átszámítva 37-187 mm-nek felel meg. Az 5x-ös zoom már súrolja az ultrazoom határát, ugyanakkor könnyen megeshet, hogy a Pentaxnál rövidesen ez lesz a bevett zoomátfogás, gondoljunk csak az Optio SV-re. Másrészt a 750Z-n semmilyen ultrazoom jegy nem figyelhető meg – se vaskos markolat, se hangsúlyos obi, se EVF. Ez utóbbi hiányát egy kicsi, de korrekt lefedettségű és dioptria korrekcióval ellátott átnézeti kereső próbálja pótolni. Visszatérve az objektívre elmondható, hogy megbírkózik a nehéz feladattal, amit a 7 millió fotódióda kiszolgálása jelent. Mindössze az átlagosnál nagyobb lágyság írható a számlájára, azaz különleges vagy feltűnő torzítással nem kell számolni. Illetve, hogy egészen pontos legyek, csak SuperMacro mód esetén kell. Ekkor tényleg jelentős a vonalak görbülése, azaz a hordótorzítás. Ellenben akár 1 cm-re is megközelíthető a téma, így egy 3,3 cm szélességű tárgy, növény vagy állat már teljes egészében betölti a képet! Ami pedig még ennél is meglepőbb: ha megelégszünk 4 cm-es legkisebb átfogással, gyakorlatilag torzításmentes makrófelvételt is készíthetünk. Ehhez a normál makró módot kell használni teljes telével. A tárgytávolság ekkor sem több 15 cm-nél!
Az autófókusz rendszer szintén minden igényt kielégítően működik. Gyors a fókuszálás mind nagylátószög, mind tele esetén és ami ennél is fontosabb, biztos és pontos a Hibrid AF rendszer. Éjszakai fotóknál a vörös színű segédfény próbálja megkönnyíteni az AF rendszer dolgát, de ez csak részben sikerül neki, mivel a segédfény hatótávolsága kevesebb, mint három méter távolságig nyújt elegendő fényt, és sajnos e távolságon belül is csak kb. az esetek felében sikeres a fókuszálás.
 |
 |
 |
 |
Az átnézeti keresőről már esett szó, az LCD-ről viszont még nem, pedig érdemes jobban szemügyre venni a kihajtható kijelzőt. A 134,000 pixeles felbontás bőven elég az 1,8″-es LCD-hez, a kép teljesen pixelmentes, a képfrissítés minden igényt kielégítő és még a fényerő is állítható. A ki- és 270o-ban elforgatható kijelző így tökéletesen ellátja feladatát. Ennél jobb LCD nem kell semmilyen fényképezőgépre sem!
Ennél gyorsabb processzor viszont igen. A képfeldolgozás sebessége még tűrhető, a puffer mérete is elmegy – 2,5 mp-enként egy 7 Mpixeles kép nem rossz -, a nagyítás azonban már akadozik, a képek megjelenítése pedig gyászosan lassú. Kb. 2 mp, míg a teljes képet megjeleníti, de a thumbnail beolvasása is eltart vagy 1 másodpercig. Ha tehát a képek közt keresgélni kell, akkor lényegében csak az index nézet használható. Vagy a könyvtárfa nézet. Ugyanis ilyen is van. Tehát – a jól bevált sítúrás példát véve alapul újra – a hétfőn készült képeket még pénteken is könnyű lesz megtalálni, mert elég lejátszás módban kétszer megnyomni a távolítás/index gombot, és már elő is kerültek a könyvtár ikonok. Így a képek közti keresgélés jócskán lerövidül, azaz a könyvtárfa nézet használatával kerülhető el leghatékonyabban a hüvelykujj-fagyás.
Ennek ellenére az eddig leírtak alapján az Optio 750Z talán szürkének, hétköznapinak tűnhet, pedig egyáltalán nem az, sőt! Bár a puszta adatok mást mutatnak, e gép kategóriája talán legszínesebb, legsokoldalúbb darabja. Csak nem látszik rajta. Mert az Optio 750Z a szolgáltatásai, méghozzá egyedi szolgáltatásai révén múlja felül riválisait. Ma már kevés a zár- és rekesz előválasztás és a manuális mód, nem elég 4-5 témamód vagy 640×480 pixel felbontású videó ahhoz, hogy valaki kitűnjön a mezőnyből. A 750Z ezért szinte mindehol nyújt valamilyen pluszt. Kezdjük talán a felvétel menüvel, azon belül is a fehéregyensúllyal: a kötelező kézi, napos, felhős (árnyékos), ízzón kívül háromféle fénycső beállítás van. Aztán ott vannak a fókuszmódok: a manuális módban a kép középső részletét úgy nagyítja fel a gép, hogy az az egész LCD-t lefedje. A részletgazdag LCD-n így már nem okozhat gondot a fókuszálás, bár a biztonság kedvéért még méterskála is van. Fókuszpont előválasztásra is van lehetőség; nagyon tetszett, hogy a szabadon választható fókuszmezők az SLR-ekről ismerős kis keretekként jelennek meg. Továbbhaladva a Bracketing menüpontban még az alapvető expozíció sorozat is tartogat meglepetést: nemcsak 1/3, vagy 1/2 Fé lépésközzel készíthatő sorozat, hanem 1/3 és 2 Fé-között bármilyennel! Nomeg van fehéregyensúly, képkeménység, színtelítettség és kontraszt sorozat is.
Ritka, mindhatni egyedülálló szolgáltatás a 3D mód, amely magyarul az igen dallamos sztereoszkópikus kép nevet kapta. Ezzel a móddal a korábbi S sorozatú Pentaxokon, mint például az S4-en, már találkozhattunk. Szintén ritka szolgáltatás az időzített sorozat, mely a 750Z esetében a sorozat hossza mellett a kezdés időpontja és intervalluma is beállítható, ez utóbbi 10 mp és 3 perc között tetszőlegesen, 3 perc fölött pedig percnyi pontossággal. A panoráma mód megléte ezek után szinte említésre sem érdemes.
A Pentaxnál már szokássá vált, hogy a fényképezőgépek szinte minden részlete konfigurálható. Eddig főleg a beállítás-memóriát emeltük ki, lévén igen nagy segítséget jelent adott esetben, hogy nem kell minden kikapcsolás után pl. újra a kézi fókuszálással bajlódni. A beállítás memórián túllépve a 750Z-ben a képernyőn megjelenő információk is konfigurálhatók, azaz minden felhasználó maga döntheti el, hogy a Display gomb lenyomása után milyen és mennyi információ jelenjen meg a képernyőn. Így „megkaphatja a magáét” az is, aki csak a komponálásra akar figyelni és az is, aki információ-mániás. A már jól bevált Fn (Function) gomb szintén megújult, lenyomásával egy gyorsmenü aktiválódik, melyben négy, szabadon konfigurálható opció közül választhatunk. Az egyes opciók közül ezután a négy iránygombbal választhatunk.
A lejátszás menü is tartogat néhány meglepetést, lévén az alapvető (expozíció, készítés ideje, fehéregyensúly stb.) kívül hisztogram is van, méghozzá olyan, ami villogtatja a képen a beégett részeket. Meg a teljesen sötét, fekete részeket. Az egyiket pirossal, a másikat sárgával. És a hisztogramon is jelzi, hogy a sárga a sötét, a piros meg a világos. Így mindenki megérti és tudja értelmezni a hisztogramot, még az is, aki korábban soha nem látott ilyen grafikont. A hangjegyzet, forgatás, lekonvertálás, kivágás funkciók szintén helyet kaptak a 750Z-ben.
 |
A módválasztó tárcsán a panorámán és a 3D-én módon kívül is akad szokatlan ikon. Egyik az User mód, amivel korábban eltárolt saját beállítás kombinációink egyike hívható elő. A másik szokatlan ikon elsőre számunkra is értelmezhetetlen volt. Aztán kiderült, hogy az ismeretlen jelzés egy régi típusú fénymérő akar lenni. Igen, fénymérő. Igen, egy közepes méretű és árú kompakt digitális gépben. De ne az automatikus fénymérésre tessék gondolni! A fénymérő spot mérésre alkalmas, 1/3 Fé lépésközzel ISO 6 és ISO 6400 (!) között választható ki az érzékenység, amelyet aztán a mérés után mind blende-záridő relációban, mind Fé-ben megad a gép. Mérsékelten hasznos funkció, de időnként nagyon jól tud jönni. Főleg annak, aki második gépnek használja a 750Z-t.
 |
 |
 |
A gép videofelvételi képessége korrekt, 640×480 pixel a legnagyobb felbontás, 30 fps a képrögzítési sebesség, de választható 320×240 és a felbontástól függetlenül 15 fps is. A sorozatfelvétel nem az igazi, itt újra kiütközik a hatalmas képméret: 7 Mpixel mellett a sorozat hossza legfeljebb négy kép lehet, míg a sebesség mindössze 1,1 kép/mp. Az áramellátásról Li-ion akkumulátor gondoskodik, a DI-Li7 kapacitása 1800 mAh.
A 750Z további extraként kép a képben készítési lehetőséggel, világóra és ébresztő funkcióval is rendelkezik.
 |
 |
A fényképezégép, a kezelési útmutató és a szoftverek mellett a géphez a következő tartozékok járnak:
- USB kábel
- Audio/Video kábel
- hordszij
- 16 MB SD kártya (7 Mpixelhez!)
- Li-ion akkumulátor
- hálózati töltő
A Pentax Optio 750Z az utóbbi idők legsokoldalúbb, legjobban használható, és nem utolsó sorban a Pentax legnagyobb felbontású gépe. Remek felépítése, anyagai, a kiváló minőségű, kihajtható LCD és a hasznos funkciók sokasága révén nem csak nagy tudású, de igazán exkluzív gép is az Optio 750Z.
A fényképezőgép ára a cikk megjelenésekor brutto 160 ezer Ft. A Pentax Optio 750Z-t a Slach Kft.-től kaptuk kölcsön. Köszönjük!
