Állvány vásárlási tanácsok: így válassz tripodot és állvány fejet!

0
2 208

Nem könnyű a fotósok élete, hiszen nem csak fényképezőgépet és objektívet kell körültekintően választani, de állványt se mindegy, hogy milyet vesz az ember.

Kezdőként általában az ember megveszi a legolcsóbbat, mondván mi lehet ebben különleges, van három lába, ‘oszt jóvan!
Aztán az első néhány használat után kiderül, hogy szegény állvány nyeklik-nyaklik a gép alatt, fotózni csak kioldóval lehet, különben ugyanúgy berázódik a gép, mint kézből, a fej mozgatása pedig nagyon korlátozott, mert csak portré állásba hajtható a gép, normálisan vízszintezni már nem lehet.

Hogy ne vásárlás után érjen csalódás, összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat és a legpraktikusabb szolgáltatásokat, így remélhetőleg könnyebb lesz kiigazodni a tripodok kínálatában.

Állvány választás előtt alapvetően érdemes meghatározni, hogy pontosan milyen felhasználásra is szánjuk, ez ugyanis befolyásolja, hogy milyen típust érdemes keresnünk.

Stúdióban fotózunk majd róla, vagy terepre visszük magunkkal? Nem mindegy! Stúdióban lényegtelen, hogy milyen tömege van az állványnak, így a legstabilabb, keresztmerevítős alumínium állvány is kiváló választás lehet, míg terepre, főleg túrázáshoz inkább a könnyebb, esetleg kisebb tripod való. Könnyebb állványokat a szénszálas kompozit anyagból készült modellek között találunk, ezek ára persze jóval borsosabb is, mint az alumínium változatoké.

Karbonszálas kompozit állványláb

Míg egy átlagos méretű alumínium állvány 2,5 kg-ot nyom fej nélkül, hasonlót szénszálas kompozit csövekből felépítve 2 kg alatti tömeggel kaphatunk. Igaz, egy komoly állvány és fej kombinációnál a fej tömege sem jelentéktelen, így arányaiban a megspórolható tömeg 20% alatt marad.

A jelentősen kisebb tömeghez fel kell áldozzuk a maximális magasságot. A kisebb méretű utazóállványok akár egy kézipoggyászba is elférnek összecsukott állapotban, kinyitva viszont kicsivel több, mint 1 méter magasak, ez pedig utazásnál elegendő is lehet.

Az állványoknál egyébként a maximális magasságot mindig úgy érhetjük el, ha a középoszlopot kihúzzuk. Érdemes figyelni viszont arra, hogy kihúzott középoszlopnál csökken a stabilitás. Ha maximális stabilitásra törekszünk, akkor a középoszlopot ne, vagy csak minimálisan engedjük fel.

A kis összecsukott méretet többféle módon is el lehet érni. Egyes gyártók (pl. Cullmann, Induro, Sirui) a lábak teljes felhajthatóságával teszik kisebbé az állványt szállításhoz, míg másoknál ez nem érhető el, náluk csak a lábak több szekcióra osztása jön szóba. Egy 3 szekciós állvány összecsukva mindig hosszabb, mint egy ugyanolyan magasra nyitható 4 vagy akár 5 szekciós.


A makrózást, és az extrém alacsony szögből fotózni kedvelőknek érdemes arra is figyelni, hogy mi a legalacsonyabb pozíció, amire az állványt be lehet állítani. Egyes gyártók úgy csökkentik a minimális magasságot, hogy cserélhető középoszlopot kínálnak: egy nagyot és egy kicsit, míg mások a fejjel lefelé behelyezhető középoszlopot támogatják, megint mások (tipikusan a Manfrotto) az oldalra hajtható középoszlopban hisznek (utóbbi nyilván praktikusabb, mert nem kell plusz alkatrészt vinnünk magunkkal).


Saját tapasztalatom szerint a legpraktikusabb a vízszintesre helyezhető középoszlop, ezzel ugyanis teljesen szét terpesztett állvány lábakkal alig 10 cm-re a talajtól is fotózhatunk, ami adott esetben sokat segíthet.
A legalacsonyabbra természetesen a fejjel lefelé behelyezhető középoszloppal mehetünk, ennek azonban van egy olyan kellemetlen mellékhatása, hogy a gép is fejjel lefelé fog állni, ami igencsak megnehezíti majd a használatát.

Az egyszerűbb, kisebb, illetve olcsóbb állványok integrált fejjel készülnek, ezeken nem cserélhetjük a fejet, így már vásárláskor jól kell választanunk. A komolyabb állványok esetében a fej nem része az állványnak, azt külön kell megvásárolnunk, így viszont az igényeinknek legmegfelelőbb fejet szerelhetjük a tripodra. A legegyszerűbb állványokon ún. videófej található, amely a körbeforgatáson túl csupán előre/hátra döntést, illetve oldal irányban portré módra felhajtást tesznek lehetővé. Az ilyen túl egyszerű állványokat érdemes kerülni.

Az sem mellékes, hogy mit fotózunk leginkább. Tájkép, illetve épület, vagy tárgyfotózáshoz a 3D fejjel rendelkező állvány az ideálisabb, ezen ugyanis könnyű beállítani a vízszintest és a vízszint meghagyása után könnyedén forgathatjuk, vagy dönthetjük anélkül, hogy a vízszint miatt aggódnunk kellene. Természetfotózáshoz vagy sportfotózáshoz viszont a gömbfej praktikusabb, mert pillanatok alatt módosítható a fotózás iránya.
Találunk speciális fejeket is, pl. pisztoly markolatos gömbfejet, amely ravaszának megnyomásával exponálhatunk is, vagy makrózáshoz kiegészítő fogasléces megoldást, vagy teleobjektívvel való munkánál pontos tömegközéppont alatti alátámasztást és könnyed mozgatást adó, az állványt minimális forgatónyomatékkal terhelő gimbal fejet. Videósok számára a videó fej lesz az ideális, de nem az előbb bemutatott egyszerűbb darab, hanem a minőségi, csillapított mozgású profi fejek.

Az egyszerű integrált fejeken kívül a többi fej cserélhető állványtalpat kínál. Ezek mérete is meghatározó lehet, ugyanakkor egy nagyobb darab akár korlátozhatja is a memóriakártyánk vagy az akkumulátorunk cseréjét (ez persze gépfüggő).
Az Arca Swiss kompatibilis talpak előnye, hogy könnyebben beszerezhetők hozzá pót, vagy plusz talpak, illetve egyes teleobjektívek állványgyűrűjének talpát is Arca Swiss kompatibilisre alakítják ki, így könnyen használhatók az ilyen talpakat fogadó fejekkel.

De térjünk vissza az állványokhoz.
Az állványfejek rögzítéséhez egyes állványok szorító csavart is kínálnak, amelyekkel precízen rögzíthetők a fejek, míg másokra csak a fej forgatásával szoríthatjuk őket.

A pontos vízszintezéshez egyes állványok is kínálnak vízmértéket, de a jobb fejeken is találunk ilyet. Többnyire azért az is elég, ha csak a fejen van vízmérték.

Praktikus figyelni a lábak kihúzásának, illetve rögzítésének módjára is. Vannak gyorsszorítós, csavaros megoldások, amelyek talán kicsit macerásabbak és lassabban oldhatók/rögzíthetők, illetve vannak karos, ráhajtós klip rögzítők is, amelyeknél viszont egy óvatlan mozdulattal becsíphetjük ujjainkat, viszont kicsit gyorsabban oldhatók, mint a csavaros társaik. Hozzá kell azért tennünk, hogy a gyorsszorítós állványok között is akadnak félfordulatos, gyorsan használható megoldások.

A lábak végein lehet gumi kupak, vagy széles láb is, sőt, vannak olyan állványok is, amelyeknél cserélhető tüskét is kapunk a sziklás terepen való használathoz. Ügyes megoldás, ha a gumilábat becsavarva tüske bújik elő az oszlop végéből. A széles, nagy felületű lábak a vízben történő fotózás stabilitását növelik.

A praktikus képességek sorát bővítik a kicsavarható, monopodként használható lábak, amelyek 2-az-1-ben megoldást kínálnak.

Ha pedig már megvan az állványunk, íme néhány ötlet a hatékonyabb használthoz:

  • a lábak kihúzását mindig előbb az alsóbb szekciókkal kezdjük, így ahogy megnő az állvány hossza, kényelmesebben elérhetők maradnak a közelebbi szorítók, míg ha a legfelsővel kezdjük, az alsó szekciók nyitásához már sokat kell nyújtóznunk
  • nagy teleobjektív használatakor ha nem állványgyűrűre helyezzük a gépet, ügyeljünk rá, hogy az egyik láb az objektívvel egyirányba nézzen, így csökken a felborulás veszélye
  • a maximális stabilitáshoz csak a legvégső esetben használjuk kihúzva a középoszlopot
  • nehéz, nagy tömegű gépnél, illetve teleobjetkívnél hosszú expoízáció előtt használjunk előzetes tükörfelcsapást (MLU) a rezgésekből adódó berázás csökkentésére
  • állványról fotózva kapcsoljuk ki a gép és/vagy az objektív stabilizátorát

Az általunk bemutatott állványokról további ismertető cikkek itt találhatók:
Az állvány kategória cikkei