Újdonságok
Bár a VPC-HD1 már egy új sorozat tagja, azért érdekes lehet megvizsgálni, hogy a korábbi C sorozat 5-ös ileltve 6-os tagjához képest milyen változások történtek az új modell felépítésében, illetve paramétereiben.
A Sanyo VPC-C5 és C6 5 és 6 Mpixeles, 5x-ös zoomátfogású modellek voltak.
A VPC-HD1 5 Mpixeles CCD-vel dolgozik, optikája viszont vadonat új: ez esetben már 10x-es átfogásút kapunk, ráadásul a fényerő is fix f/3,5.
Változott a vaku elhelyezése is, míg a C5 és C6 változatainál az optika alá szerelték a villanót, a HD1-nál már a megszokott felső pozíciót kapta, s itt felpattanó rendszerű.
A videó felbontása természetesen az egyik legszembetűnőbb változás. Míg a C5 és C6 csak a szokásos VGA felbontást támogatta, a HD1 már a HighDefinition videórözítést kínálja, igaz nem a szabványban leírt legnagyobb felbontásban.
No és persze az elmaradhatatlan kijelző méretének növelése. A korábbi 2″-osról 2,2″-osra nőtt a kijelzőnk, s hogy igazán nagy újdonság legyen, a HD1-re már OLED megjelenítőt építettek.
Kezelés, külső
Sok mindenben nem változott elődjéhez képest, hiszen a Sanyo Xacti VPC-HD1 tovább vitte a fegyvermarkolat formájú kialakítást, ami furcsa fogást, de mégis használható megoldást jelent. Ez esetben a gépet úgy fogjuk, mint pl. egy joysticket, a hüvelykujjunkkal pedig kezelhetjük a nyomógombokat illetve a zoomkart. Persze ennyi kezelőszerv még nem volna elég, így hát a kijelző mögött is találunk még pár gombot: főkapcsoló, HD/normál videó mód közötti váltás és sorozat mód választó. A készülék mérete egyébként a C-sorozat utóbbi tagjaihoz képest kissé megnőtt, de még így is csak tenyérnyi méretű.
A gép bekapcsolását ötletesen a kijelző kinyitásával kezdeményezhetjük, így nincs szükség további gombok nyomkodására.
Első bekapcsoláskor rögtön feltűnik valami furcsaság: „Ez a gép beszél!!”. Való igaz, a készülék kezelése során a legfontosabb üzemmódok kiválasztásakor egy kedves női hang ismerteti számunkra, hogy mely módba is kapcsoltunk. Persze ezt csak angol nyelven teszi, hiába lehet a menü szövegeit más nyelvekre beállítani (magyarra sajnos nem).
Az állványmenet műanyagból készült, a gép alsó részén, elöl található. Fontos, hogy a kijelzőt még az állványtalp felcsavarozása előt kinyissa a fotós, mert utána ez már nem lehetséges (forgatni persze lehet ezután is). Mivel az optika tengelye nem merőleges az állványcsavar tengelyére, a VPC-HD1EX csak dönthető fejű állványokkal használható.
Képérzékelő
A Sanyo Xacti VPC-HD1-ben 1/2,5″-os 5,36 millió teljes pixelszámú CCD található. Állóképeknél a legnagyobb felbontás 3680×2760 pixel, amelyet azonban interpolálva ér el a gép. A képérzékelő felbontásának megfelelő 2592×1944 pixeles képeket kétféle tömörítésben menthetjük el, az ennél kisebb felbontásokban azonban csak egyféle tömörítési fok alkalmazható: 1600×1200, 1280×960 640×480. A fotók mindig 4:3 oldalaránnyal készülnek.
Az érzékenységet automatikusan is kiválaszthatja a VPC-HD1, de a fotós is megadhatja a használandó értéket ISO50/100/200/400 közül. Videózáskor viszont akár ISO1600 érzékenységet is elérhetünk lámpafény témamódnál.
Képek komponálása
Mivel a HD1 inkább emlékeztet kamkorderre, mint fényképezőgépre, nyilván nem meglepő, hogy nincs átnézeti keresője. A miniDV-khez hasonlóan itt is csak a kihajtható képernyőt használhatjuk a komponálásra. A gép egyébként nem rendelkezik külön fényképező és videó üzemmóddal, ezt együtt érhetjük el. Ha a fényképezés gombot féli lenyomjuk, a fényképnek megfelelő képkivágást láthatjuk, egyébként viszont a videó módnak megfelelő kivágás látszik (ez esetben egy kicsi rész leesik a képből).
Az OLED kijelző 210 ezer képpontos, mérete 2,2″-os, amely gyönyörű részletgazdag képeket mutat nekünk. A fényerőt 3 lépésben állítatjuk, a normálhoz képest 2 fokban sötétebbre. Az OLED megjelenítő bármilyen szögből nézve jól látható képet produkál, igaz kb. 45 foktól a színek eltorzulnak, kissé zöldes-sárgás árnyalatúnak látjuk a képet, de a kontraszt az megmarad, a feketéből nem világos szürke lesz, ez mindenképpen határozottan jobb, mint bármelyik eddig használt gép LCD-je. Erős napfényben viszont kissé nehezen látszik a megjelenített kép. Különleges helyzetekben igen jól használható a kihajtható és elfordítható kijelző, hiszen így mindig láthatjuk az élőképet, akár fej fölül, akár lentről fotózunk, vagy videózunk.
Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy a sztereó hangrögzítéshez szükséges két kis mikrofont a kijelző hátuljára szerelték, így ha a képernyőt magunk felé fordítva készítjük a videókat, a mikrofonok pontosan a téma irányába néznek.
Optika, vaku
A Sanyo Xacti VPC-HD1-be egy új, 10x-es átfogású optika került, mely 6,3-63mm-es gyújtótávolságú. Ez megfelel kisfilmes formátumban 38-380 mm-nek. A gépre írt felirat alapján azt hihetnénk, hogy a fényerő a teljes zoomtartományban f/3,5, de ez kissé félrevezető. A felirat ugyanis nem így szól: 1:3.5, hanem így: 1:3.5-3.5, amely jelentése kissé más. Ez azt mutatja, hogy a zoomtartomány legelején és legvégén a fényerő f/3,5. Persze ebből tényleg joggal hihetnénk, hogy a teljes zoomtartományban f/3,5 a fényerő, ám ezzel szemben a teljes átfogás kb. felénél f/3,8 fényerővel dolgozhatunk csak. Ettől függetlenül ez azért jónak számít, bár ultrazoom gépeknél nagylátószögű állásban ennél jobb értékkel is találkozunk.
Az optikán belül 12 lencsetagot helyeztek el, melyeket 9 csoportba rendeztek. Ezek között 3 aszférikus lencse is megtalálható. A zoomot két sebességgel működtethetjük, így lehetőségünk van gyorsabb, vagy pontosabb zoomolásra.
A gép sajnos nem rendelkezik optikai stabilizátorral, ellenben elektronikussal felszerelték. Ennek hatékonysága persze nem összevethető egy optikai stabilizátoréval, de mindenképpen jobb, mint ha egyáltalán nem lenne.
Makró képességek
jelentős hordótorzítás
hordótorzítás nem zavaró
A kis kamera makróképessége igen jó, akár 1 cm-es tárgytávolságot (frontlencsétől mérve) is használhatunk, ekkor a képet kb. 23 mm-es téma is teljesen kitöltheti (legnagyobb nagyítás kb. 2x-es zoomállásban érhető el). No persze ekkor elég jelentős torzítással is számolnunk kell, azon kívül, hogy a témát könnyen leárnyékolhatjuk. Nagyobb tárgytávolságnál a torzítás is csökken, de a leképezési arány is. 97 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál pl. 7 cm-es legkisebb tárgytávolságot használhatunk, amely még mindig átlagon felüli makrózást tesz lehetővé. Ilyenkor a képet 40 mm-es témával tölthetjük ki.
A felpattintható vaku a gép tetején található, melyet egy gombbal kell felnyitnunk. Felnyitott állapotban kb. 6 cm-re kerül az optika középtengelyétől. A vaku teljesítménye egyébként nem túl nagy, gyári adatok szerint 6,5-es kulcsszámú, hatótávolsága 2,5 méter, automatikus érzékenységnél. Külső vakut erre a gépre nem csatlakoztathatunk. Ez esetben tehát a villanót inkább csak közeli fotóknál érdemes használni.
Kézi beállítási lehetőségek
Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen kis kamerának alig van néhány beállítási lehetősége, ami a képkészítésre vonatkozna. Nos, ez ennél a modellnél határozottan nem igaz. Azon túl, hogy – mint látni fogjuk – tényleg sokrétű beállításokat végezhetünk, még rekesz-előválasztás, zársebesség-előválasztás, és teljes kézi beállítás is van, sőt kézileg is állíthatunk élességet. Igaz, ez utóbbinál csak néhány tárgytávolság érték közül választhatunk: 1 cm; 2 cm; 5 cm; 10 cm; 15 cm; 20 cm; 30 cm; 50 cm; 70 cm; 1 m; 1,2 m; 1,5 m; 2 m; 2,5 m; 3 m; 4 m; 5 m; 6 m; 8 m; 20 m; 40 m; végtelen.
A rekeszértéket F3,5 és F6,8 közé állíthatjuk, illetve bekapcsolhatjuk a beépített 1 Fé-es ND szűrőt. A zársebesség 4 mp és 1/2000 mp közötti lehet.
A fehéregyensúly automata állás mellett napfény, felhős, fénycső és izzó lehet, de rendelkezésre áll manuális beszabályozás is.
Megváltoztathatjuk az élességállítás működési módját is (teljes tartomány, standard, kézi, makró), válthatunk automatikus vagy kézi élességállítás között, illetve AF módban kérhetünk szpot fókuszpontot is (ez nem mozgatható el), vagy 5 fókuszterület automatikus használatát. Gyenge fénynél az AF rendszert nem támogatja segédfény.
A fénymérés módja mátrix, középre súlyozott átlag, vagy szpot elven történhet. Az expozíció korrekció ±2 Fé között, 1/3 lépésekben állítható. Készíthetünk expozíció sorozatot is 3 képig, ennek lépésközét azonban nem állíthatjuk át, mindig 1/3 Fé eltolással dolgozik.
Témamódok közül a következőket használhatjuk: sport, portré, tájkép, éjszakai mód, tűzijáték, lámpafény.
Digitális képeffektet is választhatunk ízlésünknek megfelelően: bőrlágyítás, fekete-fehér és szépia áll rendelkezésünkre.
Ezen kívül a SetUp-ban találjuk a zajszűrés bekapcsolására szolgáló menüpontot, a normál/színtelített/lágy/lágy-színtelített üzemmódokat és a gázkisüléses megvilágítás esetére videózáskor a vibráláscsökkentést.
A kész képekbe lejátszáskor akár 40x-es mértékben is belenagyíthatunk, persze ekkora nagyításnál már a részletek helyett csak az interpolált pixeleket látjuk. Valójában 12-15x-ös nagyítás után nincs jelentős változás a megjelenített részletekben. A kinagyított képek akár képkivágásként újra el is menthetők, ehhez nagyon ötletesen mindössze az exponáló gombot kell lenyomnunk.
Dokkolóállomás
A készülék nem kapott külön USB és videó kimeneteket, akkutöltéshez való csatlakozót, a gépen csak egy mikrofon bemenet található. A többi szokásos csatlakozási pont a gyárilag mellékelt dokkolóállomáson található. A Sanyo VPC-HD1-et a dokkolóra helyezve kezdődik meg az akkumulátor töltése is, de így csatlakoztathatjuk TV-hez vagy Hi-Speed USB2.0 soros porton keresztül számítógéphez is.
A videójelet a megszokott RCA csatlakozós módszeren kívül S-Videó dugóval is illeszthetjük TV-hez, videóhoz, vagy DVD-íróhoz, valamint HD Component kimenetet is elhelyeztek a dokkolóállomáson. Érdemes megjegyezni, hogy PAL rendszerben csak lejátszás módban képes videójelet kiadni a VPC-HD1, felvétel módban csak NTSC szabványú videójelet produkál (a felvétel mód menüképei ezért látszanak fent más oldalarányban, ami egyébként az OLED kijelzőn természetesen nem jelentkezik).
Sorozat, videó
Bár a videó felvételi képességek kiválóak, a sorozatfelvétel nem kiugróan jó. A sebességgel nincs is semmi gond, hiszen 4 kép/mp sebességű a sorozat, viszont ezt csak maximum 3 képig használhatjuk ki, ami azt jelenti, hogy alig több, mint fél másodperces időtartamot tudunk közrefogni.
A mozgóképrögzítés viszont a Sanyo Xacti VPC-HD1 legnagyobb erőssége, s képessége jelenleg egyedülálló is a kis hibridek között. Normál módban 320×240 pixeles felbontás a legkisebb, amit a gyártó is csak inkább webre ajánl. 640×480 pixeles felbontásban 30 kép/mp vagy akár 60 kép/mp-es gyors frissítésűt is (a Canon PowerShot S3 IS is képes 60 kép/mp-es videózásra, de ezt a sebességet csak 320×240 pixeles felbontásban). Az igazi nagyágyú azonban a HighDefiniton mód. Ekkor 16:9 képarányú videókat készíthetünk 1280×720 pixeles felbontásban, progresszív letapogatással, 30 kép/mp képfrissítéssel. Természetesen a mozgóképrögzítés során mind az optikai zoom, mind az élességállítás tovább működik.
A felvételek .mp4 kiterjesztéssel, MPEG-4 formátumban kerülnek rögzítésre. Sajnos ezeket nem tudjuk asztali DVD-lejátszón megtekinteni (DivX kompatibilisen sem), pedig az lenne az igazi. Még ha a nagy felbontású HD-t természetes mód nem is enné meg a „játékos”, a VGA felbontásút igazán lejátszhatná, hiszen így közvetlenül másolgathatnánk át a kártyáról DVD-re a géppel megvágott vagy összefűzött felvételeket (no de ritka is az ilyen gép, a Sony DSC-H5 MPEG videója viszont csont nélkül lejátszható). A Sanyo VPC-HD1 felvételeit így csak a készülékhez mellékelt Ulead DVD Factory-val dolgozhatjuk fel, pontosabban ez esetben egy teljes DVD-t írhatunk, amely minden lejátszóban megtekinthető. Kár, hogy ezzel viszont elveszítjük a tömörítés adta kis méret egyik előnyét. Számítógépen természetesen megnézhetjük a HD felvételeket is, igaz ehhez már modern, izmos gépre lesz szükségünk.
Videózás során egyébként jópár paraméter továbbra is kézzel beállítható, mint például a fehéregyensúly, vagy az érzékenység. Ez utóbbit egyébként érdemes automatikus értéken hagyni, hiszen kevés fénynél még az ISO200 érzékenység is kevésnek bizonyulhat, sőt, zárt térben (pl. egy viszonylag jól megvilágított szobában) az ISO400 sem mindig elegendő. Videó módban egyébként is nagyobb érzékenységet választhat a készülék, mint amit azt mi kézzel megadhatunk.
Ha a lenti táblázatban megnézzük, hogy az egyes videómódok milyen tárhely igényűek, látni fogjuk, hogy igazából még az HighDefinition SHQ MPEG4 videókhoz sem szükséges gyors memóriakártya, ezt az 1,25 MB/s átviteli sebességet egy egyszerűbb (esetünkben Kingston narancssárga címkés 256 MB-os) kártya is bőven kiszolgálja. A mozgóképek rögzíthetőségén kívül van lehetőségünk csak hangfelvételt is készíteni, 1 GB-ra közel 17 óra hanganyag vehető fel.
| Videófelvételek tárhely igénye | ||
|---|---|---|
| 1 perc videó mérete | 1 GB-os kártyára felvehető videó hossza | |
| WEB HQ 320×240 15fps | ~4,4 MB | 3:50 óra |
| TV HQ 640×480 30fps | ~17 MB | 1:00 óra |
| TV SHQ 640×480 30fps | ~24 MB | 0:41 óra |
| TV HR 640×480 60fps | ~46 MB | 0:21 óra |
| HD HQ 1280×720 30fps | ~54 MB | 0:21 óra |
| HD SHQ 1280×720 30fps | ~75 MB | 0:14 óra |
Képminőség
5 Mpixeles gépről lévén szó a tapasztaltabbak nyilvánvalóan azt hihetnék, hogy a képzaj ez esetben még nem jelenthet problémát. Sőt, igazából az 1/2,5″ típusú CCD ellenére én is azt mondanám: a képzaj még nem feltétlenül okozhat gondot. Valójában azonban nem ennyire egyszerű a helyzet. Ugyan valódi képzajjal nem találkozunk, de mégis még ISO50-nél is furcsák a képek. Nehéz ezt megfogalmazni, hogy mit is láthatunk, mi az a furcsaság, ami nem megszokott. Eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatnám, hogy olyan, mint egy 3-4 évvel ezelőtti Panasonic fényképezőgép képe. Köztudott, hogy a régebbi Panasonic gépek zajszűrése furcsa „lencseszerű” nyomokat hagyott maga után (szerencsére ezt a gyengén muzsikáló algoritmust a Matsushita már lecserélte). Vagy akár úgy is fogalmazhatnék, hogy olyan, mintha egy pohár vízen keresztül néznénk át, melybe nem is olyan rég cukrot oldottunk fel.
Ez tehát igazából képzajnak nem nevezhető, de az éles kontúrok mellett látható furcsa szemcsézettség nem megszokott.
Ez már ISO50-nél is érzékelhető, igen jól láthatóvá viszont ISO200 és ISO400-nál válik. Valódi képzaj szempontjából egyébként az ISO200 érzékenység még elviselhető szintű, ISO400-at viszont érdemes csak a legvégső esetben használni.
Érzékenység – zajtartalom
A rövid bemutatónk miatt a kromatikus aberrációra részletesen nem térünk ki, azt azonban a tesztképek alapján is láthatjuk, hogy teljes tele állásban, nyitott rekesznél elég jelentős színi hibával találkozhatunk (lásd tesztképeknél kék szoknyás hölgy), mely azonban úgy tűnik, rekeszeléssel egész jól csökkenthető (lásd tesztképeknél mikrohullámú átjátszó torony képe).
Akkumulátor, memóriakártya
A működtetéshez szükséges energiát Lítium-ion akkumulátor szolgáltatatja, melyet a gép jobb oldalán találunk egy műanyag fedlap mögött. Az akkkumulátor a rugós retesz kinyitása után vehető ki. A DB-L40 jelű akkumulátor 3,7V-os, 1200 mAh-s, gyári adatok szerint (CIPA ajánlás szerint mérve) 130 kép vagy 80 perc videó elkészítésére tárol elegendő energiát.
A memóriakártyát hátul kell behelyeznünk, a gép hosszanti irányával megegyezően. Sajnos csak maximum 2 GB kapacitású SecureDigital kártyát támogat, pedig HD felbontású videóhoz bizony elkel a nagy tárhely, főleg, ha nem elégszünk meg fél órácskával. VGA felbontásnál, „csak” HQ minőségben viszont 1 órát is felvehetünk 1 GB-ra. A nemrég bejelentett frissítés, a VPC-HD1a viszont támogatja az SDHC memóriakártyákat is, így átléphető a 2 GB-os kapacitáshatár.
Gyári tartozékok
- használati útmutató
- szoftver, driver CD
- li-ion akkumulátor
- audió/videokábel RCA és S-Video csatlakozóval
- USB kábel
- csuklópánt
- dokkolóállomás
- csatlakozó adapter
- kemény tok
- hálózati adapter
- használati útmutató
- objektívvédő sapka és hozzá szíj
A készülékhez az átlagos-szokásos kiegészítőkön kívül kapunk egy remek kemény fedelű tokot, valamint egy dokkolóállomást, amely segítségével megoldhatjuk a gép töltését és a képek áttöltését, illetve egy infravörös távirányítót, amellyel szinte minden funkció elérhető távolról is.
Összegzés
A Sanyo Xacti VPC-HD1 valóban érdekes hibrid gép. Videójának felbontása sok mai miniDV kamerát bőven lepipál, ugyanakkor az egy adattárolóra rögzíthető maximális minőségű mozgókép igazából nem túl sok (kb. 1 óra egy 20-25e Ft-os 2 GB-os kártyára SHQ minőségben). Igen kicsi mérete azonban mindenképpen komoly vetélytárssá teszi a nagyobb és súlyosabb miniDV-kkel szemben. Ráadásul fotózni is jobb felbontásban lehet, mint a legtöbb digitális kamkorderrel. (Igaz, a képminőség az elavult zajszűrő algoritmus miatt elmarad a hasonló felbontású kompaktokhoz képest.)
Mindent összevetve azonban úgy érzem, e kamerának is megvan a maga ideális vásárlóköre, mégpedig azok, akik általában nem akarnak A/5-nél nagyobb papírképeket készíteni fotóikból, de nem elégednek meg a mostani ultrazoom fényképezőgépek VGA méretben korlátozott videófelvételi képességével, valamint olyan gépet keresnek, ami alatt nem szakad le a nyakuk vagy a válluk.
A „kis sanyo” tesztünk első néhány napja alatt vegyes benyomást keltett bennem. Bár negatív meglepetés volt a fotók szemcsésedése, a videózás képessége viszont igen pozitív érzést keltett, néha „azt a mindenit” felkiáltást váltott ki belőlem. A hétvégi családi kiruccanás alkalmával szánt szándékkal nem a méretes, nehéz és körülményes digitális tükörreflexest vittem magammal, hanem a kicsi, zsebre vágható Sanyo VPC-HD1-et. Bár a terráriumok és akváriumok gyér megvilágítása bizony nehézzé tette a jó fotók készítését, s nagy valószínűséggel a D-SLR nagyobb szenzora és kisebb képzaja miatt magasabb érzékenységet is mertem volna használni, az apró fényképezőkamerát az üveghez nyomva így is sikerült jópár remek felvétel ISO100 érzékenységen is.
Ezek alapján tehát én azt gondolom, azok járnak jól ezzel a kis masinával, akik vagy egy kis méretű másodgépet keresnek, amit könnyedén magukkal vihetnek szinte bárhova, remek videófelvétel és elfogadható állókép készítés képességével, vagy azok, akik nem kívánnak profi minőségű fotókat készíteni, de mindenképpen többször használnák a videózást, azonban a miniDV-k tárkapacitását nem használnák ki, s méretben is inkább a kisebbeket preferálják.
A Sanyo Xacti VPC-HD1 ára a cikk megjelenésekor bruttó 220.000 forint.
A fényképezőgépeket a Sanyo hazai forgalmazójától kaptuk kölcsön kipróbálás idejére.
Ha bemutatónk segített a gép kiválasztásában, a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja az oldal működését. Köszönjük!
