Élességtan dióhéjban
Elméletben a videókamera vagy a fényképezőgép objektívje azokat a motívumokat képezi le élesen, amelyek egy meghatározott távolságban vannak. Azok a tárgyak, amelyek a tárgytávolságon belül vagy azon túl esnek, életlenné válnak. Az élességnek ez a térbeli mélysége lesz maga a mélységélesség, más nevén a DOF (Depth of Field). A mélységélesség nem mindig egyforma, a gyakorlatban három tényezőtől függ:
- az objektív gyújtótávolságától
- a beállított élesség távolságától
- a rekesznyílástól (írisz, blende)
Hogyan illusztrálható ez a három tényező a gyakorlatban? Minél nagyobb a rendelkezésünkre álló optika gyújtótávolsága, annál kisebb mélységélességet kapunk. Példaként hasonlítsunk össze egy nagylátószögű 20mm-es és egy 300mm-es teleobjektívet! Mindkettőt ugyanazon a beállításon (F5.6, élesség 2 méterre állítva) használva kitűnik, hogy a nagylátószögű optika esetén 1,2 métertől a végtelenig minden éles lesz. Míg a teleobjektív használatakor, ha az élességet a modellünk szemére igazítjuk, a füle már nem lesz éles; tehát pici mélységélességgel dolgozhatunk.
A legkisebb mélységélességet mindig teljes nyílásnál lehet elérni, a rekesz szűkítésével pedig növelhetjük. Ha nagyobb gyújtótávolságú (pl. tele) objektívvel dolgozunk, nyitott rekesznél a háttér teljesen elmosódik, és a téma leválasztható lesz a háttérről.
Az élesség mélysége a beállított síktól előre és hátra felé eltérő mértékű lehet (a gép irányában általában fele akkora kiterjedésű, mint a géptől távolodva). Ha azt szeretnénk, hogy a térben két különböző távolságban elhelyezkedő tárgy közül mindkettő éles legyen, az élességet a kettő közé kell húznunk.
Technológiai akadályok
Azon túl, hogy a mélységélesség előállításakor nagyon fontos az elmélet ismerete, a különböző technikai eszközökkel is dacolniuk kell a mozgókép készítőknek. Televíziós operatőrként évek óta sok energiánkba került az „életlen háttér”, a kis mélységélesség, a „filmesebb hatás” elérése televíziós kamerákkal. Sakkozgatnunk kellett a beállításokkal: fontos volt, hogy távol legyen az alany (nagyobb gyújtótávolság, ezáltal kisebb lesz a DOF) és tőle még távolabbra kerüljön a háttér, továbbá nagy rekesznyílással dolgozzunk (nagyobb írisz kisebb DOF-ot eredményez).
Ez utóbbi esetben ha kevés, rosszul megvilágított helyszínen voltunk, egyszerűbb helyzetbe kerültünk: könnyebben ment az elmosódott háttér előállítása. Ha azonban külső forgatáskor, napsütés mellett akartuk elérni a kis mélységélességet, jött a trükközés az ND filterekkel (neutral density, vagy magyarul semleges/szürke szűrőkkel), a shutterrel (ez a videóban a kvázi zársebesség, pl.: 1/100, 1/1000) és CLS-sel (hasonló a shutterhez, csak Hz-ben van megadva, így a beállítás is finomabb).
A technológiai fejlődés következtében megjelent HD kameráknak és az egyre nagyobb érzékelőknek köszönhetően a mélységélesség csökkent ugyan, de még mindig túl nagy volt ahhoz, hogy igazi filmes kamerával készített képhez hasonlíthassuk.
Ehhez a hatáshoz a jó néhány évvel ezelőtt elterjedt DOF adapterek nyújtottak segítséget, melyekkel fotós és filmes 35mm-es objektíveket tudtunk a megszokott broadcast (professzionális) SD és HD kamerákkal használni. Ennek a szerkezetnek köszönhetően elérhetővé vált a kis mélységélesség, és leválaszthattuk az előteret a háttérről. A DOF adapter egy nagyon érdekes szerkezet, melynek lelke egy mattüveg. Az objektív a mattüvegre vetít képet, és ezt a képet rögzíti a kamera. Ahhoz, hogy a mattüveg finom mintázata ne látszódjon, az adapter típusától függően a mattüveget egy kis motor pörgeti vagy rezegteti.
Bár használatuk egy picit macerásnak tűnhet – nem is beszélve arról, hogy egy jó minőségű DOF adapternek és egy megfelelő optika sornak borsos ára van – az így készült képek magukért beszélnek. A DOF adapter tudatos használatával csodálatos végeredményt érhetünk el.
A élességállítás buktatói
Bizony, ha pici a mélységélességünk, kellő gyakorlat hiányában igencsak megizzadhatunk, hogy élességet találjunk.
Minden kezdet nehéz, de akadnak trükkök, amelyek megkönnyíthetik a felhasználók életét. Ha valaki most kezd el videózni, annak azt tanácsolnám, kezdje a gyakorlást zárt rekesszel (napsütésben, 11-es vagy nagyobb írisz, viszonylag nagy mélységélességet ad), illetve kis gyújtótávolsággal (vagyis nagy látószöggel). A gyakorlottabbak, illetve, akik már biztosnak érzik magukat, nyugodtan választhatnak teleobjektívet és nagyobb nyílást.
Eredeti videó letölthető: ide kattintva
Ha olyan körülmények között forgatunk, ahol kevés a fény, akkor nagy nyílással dolgozunk; ebből adódóan a mélységélességünk is pici lesz. De mi történik abban az esetben, ha egy napsütötte réten vagyunk, viszont alanyunk mögött életlen hátteret szeretnénk? Ahogy már a cikk elején is szóltunk róla, több járható út is rendelkezésünkre áll.
Tegyük fel, hogy éppen egy TV-s kamera kerül kezünk ügyébe. Ebben az esetben bekapcsoljuk az ND filtert, állítunk a shutter speeden, és máris teljes nyíláson dolgozhatunk.
DSLR gépnél 2 dolgot tehetünk, de lényegében hasonló módon járhatunk el. Szerezzünk be pár ND filtert, matte boxot, és helyezzük az objektív elé. Ár-érték arányban én a Cokin szűrőket javasolnám, remek ND sort rakhatunk össze pár 10.000 ft-ért.
Másik lehetőség, hogy a zársebességet növeljük (1/1000, 1/2000…), így a rekeszt nyitott állapotban tarthatjuk.
Persze a 35mm-es objektíveknél és érzékelőknél jóval könnyebb dolgunk van, hiszen a nagy érzékelőkhöz – a cikk elején összefoglalt elméletre visszatekintve – kisebb mélységélesség társul.
Élességállításnál viszonylag könnyű dolgunk van ha az alanyunk egy helyben áll, nem izeg-mozog. Ilyenkor beállítjuk a kompozíciót, meghúzzuk (beállítjuk) az élességet, és „tessék mondani”.
Eredeti videó letölthető: ide kattintva
Átgondoltabb tervezést igényel a mozgó témák rögzítése. Lehetőségünk van kontraszt alapú autofókuszt használni; kényelmes, ám nem minden esetben célravezető megoldás lehet. A kontraszt alapú autofókusz hiányossága, hogy nem mindig találja meg azokat az éles pontokat, amelyre a téma rögzítésekor szükségünk lehet.
Rossz hír (főleg a lustáknak), ha biztos fókuszt akarunk, manuálisan kell meghúznunk az élességet. Itt is gyakorlat teszi a mestert; bizonyos idő után már rááll a kezünk, hogy két pont között mennyit kell fordítani az élességállító gyűrűn, hogy minden helyzetben éles képet kapjunk.
Fókuszálás könnyedén
A még precízebb, és finomabb élességállításban segítségünkre lehet a follow focus (követő fókusz) nevű szerkezet. Az elnevezés egy, a fókuszgyűrűre erősített csigarendszert takar, amely fogaskerekekkel csatlakozik az élesség állító gyűrűre.
A follow focus segítséget nyújt abban, hogy az élesség fokozatosan, akadásmentesen bontakozzon ki a kívánt képrészleten. A kézzel történő élességállítással szemben a lassabb mozgás sokkal inkább „filmes” hatást kölcsönöz a felvételeknek.
Kétféle follow focus létezik: kézi és motoros. Kézi follow focus esetében a fogaskerekekkel „kommunikáló” tárcsával manuálisan állíthatunk élességet.
Ezzel szemben motoros follow focus esetén az élességet egy kis motor és az automatika irányítja. A rádiós follow focus rádiójelekkel kommunikál a berendezéssel, így az operatőr segédje anélkül húzhatja az élességet, hogy kábellel össze lenne kötve a kamerával.
Érdekes hibrid megoldás lehet, a következő, kimondottan DSLR gépeknél használatos follow focus megoldás. Ez a szerkezet egy USB kábellel csatlakoztatható, digitális optikákkal működik együtt, és az optika motorját használja fel az élesség beállítására. A fokozatokat egy kis tárcsával tudjuk ennél a típusnál is szabályozni.
Felmerülhet még a blende felvétel közbeni állításának lehetősége. A hagyományos videokameráknál az íriszgyűrű fokozatmentes, így sokkal finomabban állítható a rekesz. Ezzel szemben a DSLR gépeknél nincs lehetőség fokozatmentes blende állításra, de…! A hangsúly a de szócskán van, ugyanis létezik teljesen fokozatmentes optikasor DSLR-re, és vannak más, közelítő, kényelmi megoldások. A Zeiss, a Compact Prime lencsecsaládban valósította meg a fokozatmentes élességállítást (is). Így DSLR vázunk egy komoly filmes kamerává avanzsálhat.
Eredeti videó letölthető: ide kattintva
Számos analóg objektíven (pl. M42) manuálisan is állíthatjuk a blendét, és ezt a hagyományt követik a Samyang termékei is. A koreai cég optikáit kimondottan videózásra ajánlják, hiszen a „kivezérlés“ megkönnyíti az operatőrök munkáját, és nem a menüben vagy körülményesen kell állítani a rekeszt. Ez a megoldás azonban nem egyenlő a fokozatmentességgel: a fotós optikák esetében eltüntethetők a fokozatok, de csak komoly szétszerelés árán.
Összességében elmondható, hogy az élesség és a mélységélesség állítása számos technikai megoldás függvénye. Nem mindegy tehát milyen optikát és hogyan használunk, hogy helyezzük el a motívumokat a térben, és milyen megvilágítási lehetőségekkel élünk. A technikai jellemzőkön túl a mélységélesség komoly művészi kifejezőerővel is bír. Hangulatokat, új jelentéseket, árnyalatok adhatunk filmjeinknek, mozgóképes alkotásainknak. A DOF-nak köszönhetően határozottabb, sokkal gazdagabb képi világot teremthetünk. Az eszközök fejlődése révén a mezei felhasználók komoly filmes kamerák nélkül, akár DSLR gépekkel is átélhetik a mozivarázst. Érdemes időt szánni a kísérletezésre, próbálkozásra, új eszközöket, kiegészítőket beszerezni, és a várt eredmények nem maradnak el.
