Archívum

A fotópályázatok többsége nyílt kiírású, így ebből a szempontból akár egy újdonsült tehetségnek is lehet jó napja és szép eredményeket érhet el a hazai vagy nemzetközi megmérettetéseken. „Gipsz Jakab, többszörös díjnyertes fotós”, a titulus jól mutat majd portfóliónkban, vagy a névjegyünkön, de mi a helyzet ha ennél többet szeretnénk és a „Gipsz Jakab fotóművész” címre, netán valami nemzetközileg is jegyzett elismerésre vágyunk?

Manapság lassan az számít különcnek, aki megőrzi bőre tisztaságát és nem tetováltat legalább egy nonfiguratív grafikát a testére, de a szocializmusban igazi különc az volt, aki akármilyen kezdetleges módszerrel, de rávarrta/rávarratta a testére a mondanivalóját, ha mást nem, hát azt, hogy "ÜSS".

Ne mondassunk í betűs szavakat, használjunk más trükköt! Erről szól(hatna) az alábbi videó. Bizonyára sok fotós szembesül első portréfotózásán, vagy csoportkép készítésén...

Szocialista ringlispíl, fekete-fehér majális, baráti kirándulások és családi utazások egy egyre inkább elreteszelt világban, a semmiből kinövő panelnegyedek vonalas esztétikája: csak néhány évtizeddel ezelőtti, mégis alig ismert számunkra az a Nagyvárad, amibe egy amatőr fotós lencséjén keresztül leshetünk be, bepillantva a Ceaușescu alatti magyar polgárság hétköznapjaiba.