Vízalatti fotózás a gyakorlatban

0
77

Indulás előtt

A szép fotó története indulás előtt kezdődik. Mert ha valamit kihagysz a táskából, elég nehéz lesz a Vörös tenger közepén beszerezni. Nem árt egy igazi ellenőrző lista, amit szigorúan végig kell venned pakolás közben. Mert kell ugye memóriakártya, kártyaadapter, töltők (de még mennyi!), pótakkuk, karabinerek, O gyűrűk, zsírok, és még ezer apró ki kütyü. Pakolni tudni kell!

Utazás közben megtörténhet hogy elvész a csomag, vagy késik. Nagy méretű és súlyú rendszereknél szóba sem jöhet a kézitáska, kompakt gépeknél azonban megfontolandó.

De akkor oda kell tenni a pótakkut, kártyákat is!

Kiegészítők – avagy mi az a sok apró kis dolog a búvárfotós dobozaiban?



  1. O gyűrűk. Egy előrelátó búvárfotósnál nem csak néhány O gyűrű van tartalékban, hanem MINDEN, a szerkezetben vízmentesítésre használt O gyűrűből van egy pót. Ez nem olcsó mulatság, de megmenthet egy komoly értékű utazást!
  2. Egy pénzdarab, lehetőleg ne a magyar százforintos legyen. Ugyanis a vékonyabb pénzérmék használhatóak univerzálisan minden helyzetben egyes csavarok meghúzására. Egyes tokoknál úgy vannak csavarok kialakítva, hogy a szabványos csavarhúzó nem is használható, csak egy vékony érme.
  3. O gyűrű zsír. Hogy miért van sokféle? Erről meg kéne kérdezni a tokok gyártóit. De fontos alapszabály, hogy mindig a saját zsírját használd az adott O gyűrűhöz. Ugyanis O gyűrűből van fekete, piros, barna, kék, sárga, és még ki tudja milyen színű. És megeshet hogy az oda nem illő zsír ugyan keni a gyűrűt, de hosszú távon megkeményíti, vagy kiszárítja a más színűt. Ezen a pár forinton spórolva nem kéne megáztatni a drága gépet!
  4. Egy speckó O gyűrű eltávolító – direkte erre a célra készült, tompa fejű – valami is kellhet. Lehet használni a gyártó által adott O gyűrű eltávolító lapkát, vagy éppen egy hitelkártyát is. De az univerzális megoldás ez a valami, aminek nevet még nem adtam. Spatula?

  5. Madzagok. A tok, vakuk, kiegészítők rögzítésére. Merülés közben előfordul hogy “el kell dobni” a cuccost a víz alatt. Ezért az a legjobb, ha megfelelő hosszú madzagon lóg, egy karabinerrel a jacket egyik D gyűrűjére rögzítve. A legtöbb hegymászó (és búvár) boltban kaphatóak, minél élénkebb színű, annál jobb.
  6. Karabinerek. Kell sokféle, hiszen hideg vízben egy kis karabinert majdnem lehetetlen kezelni kesztyűben. Ráadásul a hegymászóboltban kapható rögzítők nagy része nem alkalmas, ugyanis a különböző fémekből készült rögzítők a sós víz hatására rozsdálnak, gyorsan tönkremennek. Jó hír, hogy van sósvízálló kivitel is, búvárboltok tartanak belőlük, bár nem olcsó mulatság ez sem.

  7. Nem ért mindezeket a kis dolgokat rendezetten elhelyezni egy dobozban, hiszen egy hajós merülésen sokkal nagyobb darab eszközök is elkallódnak ugye?

Természetesen minden búvárfotós kialakítja a saját eszköztárát. Elfér ebben (vagy sokkal nagyobb) dobozban egy alkoholos filc, lámpa, vagy akármi más. Van aki különböző nem foszló rongyokra esküszik, a másik ebben tartja a kis csavarhúzó készletét is. De legalább ebben legyünk különbözőek nem? (Mondjuk ha lehetne kapni neonzöld dobozkát, én tuti vennék!)

A helyszínen

Amikor megérkezel egy bázisra, szinte az első pillantásból kiderül, hogy “fotósbarát” vagy nem a hely. Ha van egy kellemes, peremmel ellátott, textillel bevont asztal, és a bázison ott van az édesvizes dézsa dedikálva a fotósoknak, akkor jó helyre érkeztél. De nem árt ezt akár előre is tisztáznod, az előzetes e-milekben.

Az első merülésen új tokkal, vagy éppen régen nem használt házzal, ne fotózz! Én mindig leviszem a tokot üresen (ha véletlenül beázik, nem kell kidobni a drága gépet), és nem árt ha a területtel és a viszonyokkal megismerkedsz a fotózás stressze nélkül.

Szafari hajón különös gonddal kell eljárnod. A hajó mozog, sokan vannak, és kicsi a tér. Könnyen megsérülhet a ház, vagy megkarcolódhat egy port. Ez pedig drága mulatság lenne. Ki kell alakítanod egy helyet, ahol nem dőlhet drágaságodra egy palack, és nem árt ha a többieknek is elmeséled a “játékszabályokat”. Néhol a hajó legénysége ismeri a fotósok igényeit, ők maguktól rendelkezésedre bocsátják ezeket a lehetőségeket.

Előkészület

Az előkészületre mindig kell időt hagynod. Nagyon idegesítő tud lenni, ha valaki miatt a többiek felöltözve, és a hőguta határán várnak, mert nem készült el a szereléssel. Nem fogják szeretni a fotóst.

Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen sűrűn érdemes átzsírozni az O gyűrűket. Nálam alapszabály, hogy minden alkalommal, amikor az adott csatlakozást megbontom. Így egy tükörreflexes gép összeszerelése első alkalommal (amikor minden elérhető O gyűrűt végigzsírozok) akár egy teljes órát is igénybe vehet. De jobb elmolyolni vele, mint a túra hátralevő részén szomorúan nézni a mola molákat, és a beázott gépre gondolni közben.

Az összeszerelés legyen gondos, itt nincs helye a rohanásnak! Ha siettetnek, inkább mondd le a merülést vagy menj be a vízbe a gép nélkül.

Összerakáskor állítsd be a gépet arra, ahogyan odalenn szeretnéd használni (érzékenység, fénymérési mód, felbontás, üzemmód, stb.)

Indulás előtt nem árt egy utolsó ellenőrzés. (Én már merültem úgy, hogy fenn maradt a lencsén a porvédő sapka). Kattints el egy pár képet, nézd vissza őket.

Merülés

Sőt, indulás előtt merítsd meg az összerakott készüléket édesvízben. Jobb ha ezzel ázik, meg, ugyanis így – talán – még megmenthető. A sós víz ugyanis elektrolit, jól vezeti az áramot, és néhány másodperc alatt menthetetlenül tökreteszi a drága befektetést. Agresszíven korrodálja az érintkezőket is, ráadásul az akkuból kifolyó anyag tönkreteheti a tokot is.

Ha a fent leírtakból az tűnik ki, hogy paranoid vagyok, ez nem ok nélkül van. Szerencsére még csak egyszer áztattam meg vakut, de sajnos sok ezer dollár értékű berendezést láttam a kukában landolni. Ugyanis:
Nem az a kérdés hogy beázik-e a tok, hanem hogy mikor!

A vízbe érkezésed a legkritikusabb pont. Az O gyűrűk és a finoman rákent zsír nem tömítenek. A víz nyomása az ami a tökéletes zárást biztosítja. A felszínen egy komolyabb csobbanás vagy éppen a vízbeérés is megúsztathatja a gépet. Partról merülve ez nem gond, tudsz vigyázni. Hajóról vízbe szállva azonban két megoldás kínálkozik. Vagy a merülés előtt egy kötélen a hajó alá lógatod a berendezést, vagy megkérsz a személyzetből valakit hogy nyújtsa át a vízbeszállás után. Áramlásmerülésnél mindkettő nehéz, de megoldható. (Kicsit hidegrázós a gondolat, hogy a milliókat érő gépet csak úgy belógasd a vízbe. Ne félj, nem történik vele semmi, csak a rögzítésre kell odafigyelned)

Sikerült végre vízbe kerülöd, indulhat a fotózás! Kezdő fotósként érdekes lesz figyelni, ahogyan a csapat többi része eltűnik a távolban mialatt te megkomponálsz egy szép képet. Felnézel, és a többiek sehol. Tipikus eset. Fel kell készülni (és ezt jelezned a bázison, hajón), hogy adott esetben lemaradsz a társaddal (merülőtárs a fotósnak is kötelező!). Ha a vezető ebbe nem egyezik bele, sajnos követni kell a többieket. Komoly fotósok e miatt szeretnek partról, csoporttól függetlenül merülni. Vagy akár szólóban. (De ennek nagyon komoly előfeltételei vannak, ha egyáltalán engedik a bázison!)

Talán már veled is előfordult hogy egy gazdátlan felszerelést láttál az aljzaton, vagy azt, hogy a fotós merülőtársa cipeli a második szettet. Nem azért van ott, mert elhagyta! Hanem mert nem mindig akarja cipelni a merülés egésze alatt. Szóval hagyd ott, ez nem talált kincs!

A téma

Érdemes a merülés előtt eldöntened hogy mit szeretnél fotózni. Ugyanis hiába a kompakt gépek nagy rugalmassága, ha előkerül egy delfin, nem lesz időd beállítani gyors záridőt! A makró téma nem fut el, de a nagyobbakat elég könnyű elszalasztani, csak mert a gépet nem lehet eléggé gyorsan beállítani. (mondjuk a egyszeri autófókuszra van állítva a gép, és ha a téma nincs fókuszban, nem engedi elsütni az elektronika a gépet. Megoldható lett volna követő autófókusszal a dolog, de te ezt elfelejtetted beállítani odafenn)

Odalenn rengeteg téma van. Választani is tudni kell. Ha megvan a téma, akkor a kompozíció és az expozíció amire oda kell figyelni. Ha a téma engedi, próbáld meg különböző szögekben, beállításokkal, expozícióval, vakuirányokkal, háttérrel, kompenzálva alá- és fölé, közelebbről és távolabbról, szóval mindenféle módon lefotózni. Ha ugyanazon beállítással lősz 100 képet, az nem ugyanaz. Odafenn kiderül majd, hogy például mind alulexponált, akkor már késő a bánat.

Fotósként felelőssége is van odalenn a búvárnak. Neked is. Ugyanis a többi búvár (és az ott élők) nem szeretik ha a fotósok megzavarják az élőlényeket egy szép kép kedvéért, vagy nem odafigyelve lerúgnak korallokat, esetleg odébbmozdítják az élőlényeket. Ez nem csak etikátlan, de veszélyes is. Szerencsére a hozzáértő búvártársak meglátják a képeken ha valaki bántotta vagy megzavarta a lenn élő lényeket, vagy mondjuk ha egy pufferhal felfújta magát. Szép fotó, de szakavatott zsűri egy versenyen azonnal kizárja a képet!

Ne feledd, vendég vagy egy másik világban, viselkedj e szerint!

A víz alatt nehéz megítélni, hogy egy kép tűéles-e vagy sem. Az LCD sem segít, abban a felbontásban tökéletesnek látszó képről kiderülhet odefenn hogy elmosódott. Használd ki a géped adta lehetőséget (néhány típus nagyítóval segít a képmező közepén), vagy pedig próbáld meg a manuális fókuszt. Ha a téma megérdemli, akár 8-10 képet és érdemes “rápazarolni”.

A digitális gépek nagy hátránya az analóggal szemben az un. “shutter lag”, vagyis az exponálógomb lenyomása és a tényleges expozíció között. Teszteld le a géped még szárazon, és készülj fel hogy egy kicsit “késik” a klikk. Van olyan téma ahol előre kell egy kicsit exponálni. Mint a futóvad lövészetnél, ahol a vad orrára céloznak ha pontosan akarnak lőni.

A nagy látószögű fotózásnál fontos képelem a tenger kékje. Ráadásul a fotóhoz szükség van vakura is. Így a víz alatt készült fotók 99%-a vakuval készül, de egyben egyensúlyban tartva a természetes fénnyel. Ez olyan mint odafenn a derítéses vakuzás. Mindezt idegen környezetben, lebegés közben. Nem árt ha a kézikönyv kéznél van utazás közben is referenciaként. Még a profik is átolvassák néha.

Fénymérési módok, autófókusz módok, expozíció korrekció, mélységélesség, blende, záridő, bracketing – ezek és még sok más szó nem lehet idegen fogalom egy felkészült fotós számára. Tanulni sohasem késő, ráadásul senki sem birtokosa az abszolút tudásnak.

A jó fotós folyamatosan képzi magát, képeket nézeget, elemezgeti a sajátjait, és megpróbál még többet kihozni magából és a felszereléséből.

A fotósnak nem csak a gépe néz úgy ki mintha az “Star Trek” díszletének kiárusításakor vette volna. A búvárfelszerelés kiválasztásakor is ügyelni kell apró részletekre. Mondjuk:

  • a snorkel a zsebbe kerüljön (a helyén zavar)
  • a maszk fekete köpenyű legyen (nem csillan be a fény)
  • kis térfogatú maszk (közelebb van a szemed a keresőhöz
  • meleg ruha (kevesebbet mozogsz)
  • komputer ami hangjelzést is ad (ha elbambultál, figyelmeztet)
  • uszony (az. un. “split fin” nem alkalmas hátrafelé úszásra)
  • hosszú ruha meleg vízben is (az elővigyázatlanságból okozott sérülések megelőzésére)
  • jacket (sok D gyűrű a rengeteg kacat felaggatására)
  • nyomásmérő (a jeladós műszereket megzavarja a vaku töltése)
  • stb, stb – de ezek majd jönnek maguktól.

Merülés után

A kijövetel ismét komoly tortúra. Hajóra kiszállva az első amit kiadsz a géped. Ha nem vagy biztos a legénység szaktudásában, előre beszéld meg velük, hogy hogyan és milyen módon tegyék le a gépet. Partról merülve kifelé a hullámzás lehet veszélyes, valamint a kiszállás után a séta a parton. Csak vigyázva! (Én soha nem adtam ki a kezemből a cuccot, még akkor is ha hosszú séta következett)

A merülés után első dolog, hogy a ház édesvízbe kerüljön. Ha kiázott (ezalatt te átöltözöl), indulhat a felkészülés a következő merülésre! Vigyázz azonban a tok kinyitásával! Ha a gép odabenn stabilan rögzített, akkor nyisd ki úgy, hogy a hátoldal lefelé nyíljon. Ugyanis így nem tud egy elszabadult csepp a gépbe jutni. Ja, és a nyitás lassú legyen, ugyanis a hirtelen nyitás cseppeket szippanthat be a tok belsejébe.

Kártya ki, letöltés, akkucsere, vakuk töltése, O gyűrűk zsírozása, ezek ügyesen kitöltik a fotós két merülés közötti idejét. Ilyenkor ne nézegesd a képeket (maximum ha tényleg sok időd van), koncentrálj inkább arra, hogy pihenj, a felszerelés kész legyen a következő körre. Csak ezután jöhet a kellemes rész.

Akinek pénze és lehetősége van rá, és laptopra tölti a képeket, az minden este tanulhat a saját hibáiból. A képek EXIF infóit elemezgetve jó ötleteket nyerhetsz arra, hogy hogyan lehetne jobban megfotózni ugyanazt a képet másnap. De mi van azokkal akiknek nincs hordozható gépük?

Néhány helyen már a bázis vállalja a letöltést, CD-re írást. De ha ez sem áll rendelkezésedre, akkor marad a sok kártya, vagy egy hordozható képbank. De ezekről csak otthon lehet megnézni a képeket, a digitális fotózás nagy előnyeit – az azonnali tanulás lehetőségét – nem tudod teljes egészében kihasználni.

Ha van egy laptop nálad, és szeretnéd megmutatni a többieknek a képeid, javaslom válogass! Tapasztalatból mondom, az összes ellőtt képedet nem fogják a többiek egy esti sörözés alatt végignézni! Szépen válogasd ki a jobbakat (vagy az érdekeseket), tegyél be egy párat amely a többiekről készült (igen, még akkor is ha nem sikerült jól!), és csak ezeket mutasd meg! Aki ügyes, előkészülhet egy kellemes zenével, ami fut a bemutató alatt, és automatikusan pörögnek a képek. Te leszel az est hőse, még akkor is ha a bálnáról készült képeden nincs rajta a bálna feje!

A fotózás csodálatos kiegészítője a könnyűbúvárkodásnak. A felkészült fotós utánaolvas a lényeknek, hiszen rájön hogy sokkal könnyebb megtalálni vagy a megfelelő módon lefényképezni ha többet tudsz róla. Ráadásul fotózás közben a búvár lelassul, olyan dolgokat is észrevesz a víz alatti csodálatos világból, amiket mások nem. Ügyesen használva, a fényképezőgép egy új világot nyit meg, nem csak neked, hanem az ismerőseidnek is a képeid által!

Kívánok szép képeket!

Hozzászólások

hozzászólás