Október 29-én nyitva meg kapuit Olasz Tamás, Belső India című fotókiállítása, melyet a művész Indiában készült műveiből válogattak. A tárlat egy hónapon át lesz megtekinthető a budapesti Tripont Galériában (XI.ker. Thán Károly u. 17.)
SAJTÓKÖZLEMÉNY
Olasz Tamás kiállítása: Belső india
„Indiát sokféleképpen lehet fotózni. Nekem volt olyan szerencsém, hogy Indiában készíthettem Belső indiám fotográfiáit amiért köszönetet kell mondanom az indiai embereknek.”
A kiállítást megnyitja: Keleti Éva
Megnyitó időpontja: október 29. 18.00
Utolsó nyitva tartási nap: november 28.
Nyitva tartási idő: 10-18 Tripont Galéria 1119 Bp., Thán K. u. 17.
Olasz Tamás Önéletrajza
1977 táján lehetett, mikor 12 évesen megkaptam életem első fényképezőgépét, egy Smena-t.
Ekkor fedeztem fel először a fotó adta lehetőségeket, s ma is nagy becsben tartom azokat a fotókat, melyeket kirándulások alkalmával az akkori barátaimról készítettem. Hogy ki tanított meg a blende, záridő stb alapfogalmak használatára? Már sajnos nem emlékszem.
Három évvel később jött az elhatározás, hogy elkezdek komolyan foglalkozni a mohákkal, azon belül is Mongólia mohaflórájának kutatásával.
Ekkor még csak 15 éves voltam, de a cél érdekében a gimnázium mellett bejártam mongolul tanulni az ELTE Mongol szakra. Emellett, hogy az anyagiakat is megteremtsem a következő évre tervezett mongóliai utazásomhoz, a nyári szünetben egy maszek kőműves mellett dolgoztam.
Fizetésem egy részéből azonnal vettem egy Praktica fényképezőgépet. 1982-ben végül egyedül utaztam el Mongóliába mohákat gyűjteni. A gyűjtés dokumentációjaként készítettem a vegetáció fotókat. Sajnos ezen az úton tönkrement a Praktica gépem, melyet a következő év mongóliai gyűjtő expedícióra lecseréltem egy Chinon CM4s-re. Ez a fényképezőgép a mai napig megvan, idén kapta meg ajándékban 8 éves Domonkos fiam.
1984-ben kezdtem tanulmányaimat a Kertészei egyetemen, ahol továbbra is mohakutatással foglalkoztam, és bár sokat fotóztam, egyelőre csak a praktikus oldalát használtam ki a fotózás adta lehetőségeknek.
1986-ban ismét egy mongol gyűjtőút következett.
1989-ben diplomáztam le, s ahogy lenni szokott, én is kerestem az utam. A családalapítás, egzisztencia építés évei következtek.
1993-ban alapítottam jelenleg is működő cégemet. Valami azonban nagyon hiányzott. A művészet mindig is foglalkoztatott. Gimnazista korom óta írok verseket.
A fordulópont 1996-ban jött el, amikor beiratkoztak az ASA tanfolyamára. Ettől kezdve változott meg minden. Végre rátaláltam az útra, a képi kifejezésformára.
1997-ben tizenketten megalakítottuk a Fénytörők alkotócsoportot. Általában évente rendeztünk egy kiállítást. Havi rendszerességű gyűléseinken igyekszünk építő jellegű kritikával segíteni egymást.
Bár nem a fotózásból élek, a céges teendők mellett minden időmet és gondolatomat a fotográfia tölti ki. 2005 márciusa óta tagja vagyok a Magyar fotóművészek szövetségnek.
