2010. február 22-én nyílik meg
Afrika, a Száhel és a szavanna vidéke
című kiállítása.
Helyszín: Petőfi Sándor Művelődési Ház
Győr, Árpád utca 44.
A kiállítást megnyitja: Szabó Béla
fotóművész.
Köszöntőt mond: Mr. Adedotun Adenrele Adepoju
Nigéria Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.
A megnyitó időpontja: 2010. február 22., hétfő 18:00
A kiállítás megtekinthető 2010. február 22. és március 19. között,
hétfőtől-péntekig 8-20 óráig.
A szerző ajánlója:
„Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, szokatlan világot, kultúrát, és azt mások számára is megélhetővé tenni a fotográfia segítségével, hatalmas kihívás. Egyre több időt töltöttem a kamera mögött, hogy hitelesen tudjam közvetíteni, amit átéltem.
Kedvenc témáim az emberek, az érzelmek és a mágikus hangulatot sugárzó fények.
Amikor az embereket saját valós környezetükben fotózom, a magam benyomásait próbálom megörökíteni. A körülöttem lévő világot, emberi méltóságot nem sértve, egyszerűen, tisztelettel, részvéttel bemutatni.
Torzító sztereotípiákkal nőttem fel: a fekete kontinens csak az éhezés, a betegség, a szegénység színhelye. Ott élve viszont felfedeztem, hogy Afrika sokkal több ennél. Sokkal több arca van, amit én a fotók segítségével szeretnék láthatóvá tenni.
A kiállított képek Nigéria északi részén (hausza nyelven Arewában) készültek, a száraz, füves szavanna vidékén és a Szahara közvetlen déli peremén található Száhel övezetben, amely földöntúlinak tűnő szépségével, határtalan tájaival nyűgözött le.
Ez az ország kevésbé fejlett része. A falvakat úttalan utjaikon sokszor nehéz megközelíteni. Turisták nem zavarják az itt élő vidéki emberek életét, akik így megmaradhattak eredeti kulturális környezetükben. Mindenki mélyen vallásos, a többség muzulmán, ugyanakkor kevés a keresztény.
Különböző törzsekből származnak, büszkék saját hagyományaikra. Rendkívül kedvesek, vendégszeretők, szeretettel fogadják azt a kevés külföldit, aki meglátogatja őket.
Természetes szépség, elegancia sugárzik belőlük. Kifinomult ízléssel öltözködnek, bátran nyúlnak a színekhez.
A fotózás számukra játék, új tapasztalat. Ha eleinte volt is közöttük visszahúzódóbb, szégyenlősebb, kis idő után ő is kíváncsin csatlakozott hozzánk. Sokan kérdezik tőlem, hogyan nyerem el a bizalmukat szóban forgó együttműködéshez. A válasz egyszerű: udvariasan megkérdezem, megengedik-e, hogy fotót készítsek róluk. Ha mód van rá, meghallgatom őket, elbeszélgetek velük. Ez a nagy titok.
Falulátogatáskor a falu főnökétől kérek engedélyt, amit eddig rendre sikerült megkapnom. A helybéliek meg akkor már úgy fogadnak, mint családtagot.
Különleges élményekkel gazdagodtam. Örülök, hogy alkalmam volt megismerni ezeket az embereket, élvezhettem a bizalmukat. Elgondolkodtató, hogy a mieinkhez képest könyörtelen körülmények között szívből mosolyogva, ekkora méltósággal élnek. Nyíltnak, bizakodónak, rendkívül kedvesnek ismertem meg őket.
Szeretném folytatni ezt a munkát, bejárni és megismerni Nigéria általam még felfedezetlen területeit. Ennek a káprázatos, sokszínű világnak, mely annyira különbözik a miénktől, eddig mindössze kis részét sikerült megörökítenem.”
Becker Irén
