Sigma – időutazás

A Sigma standon tényleg úgy éreztem magam mint egy időutazó.  Nem túl régre, csak úgy két évvel ezelőttre utaztam, pont az elmúlt Photokina idejére. Ugyanis a körítés szinte egy az egyben ugyanaz volt mint 2008-ban. Fehér stand, pontosan ugyanazzal az elrendezéssel, hosszú pult az összes objektívvel, középen egy versenyautó (most feketében), emelvény a nagyteléknek, a két éve „elmentett” színpad, és még a műsor is ugyanaz volt. A különbség csupán az volt, hogy két éve más termékek voltak a főszereplők. Akkor épp a DP2 és az SD15. Utóbbi sajnos csak a közelmúltban tudott megjelenni, és rövid pályafutását máris egy másik trónkövetelő árnyékolja. Az új jövevényt SD1-nek hívják és legnagyobb bánatunkra csak egyetlen bemutatódarab forgott a búra alatt, kézbe venni nem lehetett. De legalább körbe tudtuk fényképezni. A hátsó kép úgy is hiányzott bejelentéshez csatolt fotók közül.  Az SD1 új irányvonalat is jelent. A Sigma eddig azt hangsúlyozta, hogy a Foveon technológiájú érzékelőknél nem fontos a minél nagyobb felületi felbontás. Most egy rétegen 15 megapixelt, a Foveon három rétegén pedig így 46-ot kapunk, ami komoly előrelépés a korábbi modell 3 x 4,65 megapixeléhez képest. Az objektívjeik közük mindet ki lehetett próbálni, a szélen elhelyezett nagy emelvényről a nagyobb teleoptikákat… A pultnál pedig a kisebb csodákat, melyeket – ha szépen néztél – a hölgyek készséggel átnyújtottak és felhelyezhetted akár saját gépedre is. A Sigma objektív frontján idén az APO 120-300mm F2,8 EX DG OS, az öt éve kiadott hasonló modell stabilizátoros változata, és az APO Macro 150mm F2,8 EX DG OS HSM volt porondon. Ottjártunkkor épp balett volt műsoron, később keringő, két éve azt hiszen tangó. A Sigmánál valaki nagyon odavan a táncművészetért. Amúgy nem volt rossz, meg fotogén a dolog, csak minden évben ugyanaz…?