3D fotózás

A 3D fotózás egyre több cégnél tűnik fel extra szolgáltatásként, de szerencsére szinte minden cég más megoldással próbálkozik. Ez azért jó, mert így remélhetőleg hamar ki fog derülni, hogy melyik életképes, és melyik nem, így mire a térhatás megjelenítésére alkalmas televíziók valóban elterjednek, a fényképezőgépek is képesek lesznek megfelelő kép vagy akár videó előállítására. Az első ezen a területen a Fuji volt a 2008-as Photokinán bemutatott 2 optikás fényképezőgépével, és valószínűleg nehéz lesz bármi mással felülmúlni a dupla rendszer képességeit. A fényképezőgép nem csak állóképek, de videók rögzítésére is alkalmas, a képeket pedig a szerencsére szabványként elterjedő MPO formátumba menti. A képek feldolgozásához és megfelelő számítógépen való megjelenítéséhez már szoftverrel is rendelkeznek, ráadásul a képeket anaglif megjelenítéshez is át tudják alakítani. A második jelentkezőként a Sony érkezett, de a képalkotó rendszer duplázása helyett szoftveres megoldást eszeltek ki a 3D hatáshoz szükséges második kép előállítására. Első változatban a Sweep panorama funkciót egészítették ki 3D irányban. Mivel a Sweep panoráma készítésekor a fényképezőgép több nézőpontból is rögzít képeket a különböző képekből kiszámolható a téma egyes részleteinek az egymáshoz viszonyított távolsága, amiből már nagyjából előállítható a 3D-s kép. A Sonynál azonban úgy gondolták, hogy ennél is egyszerűbben meg tudják oldani a dolgot. A legújabb gépek 3D módban két képet készítenek gyorsan egymás után. Az egyiket a helyes élességgel, egy másikat pedig kicsit más fókusszal. A háttér elmosódásának változásából megint csak az egyes pontok egymáshoz és a fényképezőgéphez viszonyított távolságára tudnak következtetni, ami lehetőséget ad arra, hogy előállítsák a második éles képet. Persze ez már erősen a szemfényvesztés kategória, de minden valószínűség szerint jobb, mint a tévék hagyományos 2D-3D konverziója. Igazi két optikás 3D rendszere a Sonynak videokamerákban van. A Panasonic szintén több vasat üt egyszerre. A Mikro Négyharmados rendszerhez kínál egy fix nagy látószögű objektívet, de az új kompakt fényképezőgépek egy részébe szoftveres 3D funkciót épített. Ez a funkció a Sony 3D panoráma módjához hasonlóan működik, de logikailag kicsit talán jobb annál. A kép készítése 4 mp-ig tart, eközben a fényképezőgépet balról jobbra el kell húzni 10-20 cm-t. A fényképezőgép eközben 20 képet készít, majd a 4 mp. elteltével kiválasztja azt a kettőt, amiből össze lehet rakni egy jó 3D képet. Gyorsan mozgó témáknál nyilvánvalóan ez a módszer sem működik. A 3D készítésből az Olympus sem maradhatott ki, pedig a vállalat előző két vetélytárssal ellentétben a megjelenítő bizniszben sem érdekelt. A módszer némileg eltér az eddigiektől és nem is teljesen tiszta hogy miként működik. Az első kép elkészítése után a képernyőn halványan megjelennek az első kép körvonalai és ezt kell valahogy ráilleszteni a témára a második kép elkészítéséhez. Sajnos a jelenlévő úriemberrel nem tudtam angolul kommunikálni, így a részletekre nem derült fény. És akkor a nyertes. Nem kérdés, hogy a legjobb megoldást a két optikás rendszerek nyújtják. A Fuji és a Panasonic közül is inkább az első, és nem azért, mert a bemutatót tartó úriember folyékonyan beszélt angolul (és nem ugyanaz volt, mint akivel az első nap találkoztam), hanem mert a Fuji gépe állóképek mellett videó rögzítésére is alkalmas, ráadásul zoom optikával is felszerelték. A képek 3D hatása egyértelmű, a szoftveres kezelés megoldott, ráadásul a gyártó a digitális képkeretek mellett papírképet is tud készíteni a felvételekből. De nem csak a 3D-ben volt első a Fujifilm, a víz alá is elsőként tud 3D-s fényképezőgépet / videokamerát küldeni a cég. A Panasonic két optikás 3D objektívje szintén jó 3D hatást kelt, de a zoom és a videofelvétel hiánya jelentős korlátnak számít. Az elhúzós panoráma készítés egyelőre csalódást okozott, mert bár logikailag nagyon jó, a valóságban nem sikerült vele igazi térérzetet előállítani. A Sonynál (az előző két céggel ellentétben) nem készültek fel arra, hogy valaki a helyszínen a kiállított gépekkel készített saját képeit szeretné megnézni a 3D-s tévéken, így csak az előre elkészített mintafotók alapján tudnánk ítéletet hozni. Azok ugyan jónak tűntek, de hiba lenne az alapján megítélni a rendszert. Már csak azért sem, mert nem kötötték az orrunkra, hogy pontosan hogyan készültek. Az Olympusnál pont ugyanez volt a helyzet azzal a kivétellel, hogy a mintaképeken a 3D hatás sem volt valami erős. A Nikon 3D kijelzője valószínűleg a 2D-ből konvertált 3D miatt nem igazán volt komolyan térhatású, viszont sokkal kellemesebb volt nézni, mint a Fuji vagy a Sony (videokamerán) 3D kijelzőit. A helyszínről készült tudósítás támogatója a Sony Central and Southeast Europe Kft., a beszámolók illusztrációit pedig egy 16-108mm-es objektívvel és egy F58AM vakuval felvértezett Sony α55-ös vázzal készítem.