Alapfokon: Hibás pixelek

0

Sajnos nem csak a nagy érzékenység esetén kapunk „hibás” képet. Sok esetben a hosszú ideig tartó expozíció is pixelhibákat eredményez. A pixelhibákat három kategóriába sorolhatjuk:


  • halott pixel (dead pixel)

  • beégett pixel (stuck pixel)

  • forró pixel (hot pixel)





Pixelhibák

A dead- és stuck-pixelek esetében minden képen megtalálhatók a pixelhibák, függetlenül az alkalmazott zársebességtől. Ezek a hibák a CCD és CMOS lapkák apró elemi érzékelőinek hibájából adódnak. Minél több pixel van egy érzékelőn, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyik vagy másik nem működik megfelelően. Az 5 Mpixeles érzékelőkön tehát ötször nagyobb valószínűséggel jelennek meg hibás pixelek, mint egy 1 Mpixeles érzékelőn. A dead-pixelek minden esetben feketék, míg a stuck-pixelek általában fehérek.

A hot pixelek a hosszú expozíciós idejű felvételeken jelentkeznek kék, zöld vagy vörös pontok formájában. Ezek a pixelek hideg érzékelő esetén ritkábban, meleg érzékelő esetén sűrűbben jelentkeznek. Az ilyen képpontok egyébként is magasabb hőmérsékletűek és hamarabb telítésbe kerülnek. Innen a hot (vagyis forró) elnevezés.

A már korábban említett képzaj is függ a hőmérséklettől. Minél melegebb az érzékelő, a termikus zaj annál jelentősebb lesz a felvételeken. Ez főleg nyári, meleg napokon készített felvételeken látszik. A termikus zaj annyira függ a hőmérséklettől, hogy sok esetben egy nyári ISO 100 érzékenységű felvétel zajosabb, mint egy téli ISO 200 érzékenységgel elkészített. Meleg időjárás esetén tehát célszerű olyan táskában hordani a gépet, ami megvédi a közvetlen napsugárzástól.

A stuck- és hot pixelek könnyen javíthatók, ha a felvétel készítésekor elmentünk egy ún. Dark frame képet is. Ezt ugyanakkora záridővel, de letakart objektívvel kell elkészíteni. Mivel az érzékelőt fény nem éri, ezért az így készített képen csak a hot- és stuck pixelek által világosabb képpontok jelentkeznek, melyet az eredeti képből kivonva megkapjuk a zajmentes képet. Sok gép alkalmazza ezt a megoldást hosszabb záridők esetében. Ennek hátránya, hogy a kép elkészítéséhez dupla annyi idő kell, mint az alkalmazott záridő, hiszen két képet kell közvetlenül egymás után készíteni (bár ezt zajszűrésre alkalmas gépek automatikusan elvégzik). Ha a gépünk erre automatikusan nem alkalmas, akkor mi is készíthetünk ilyet, majd később számítógépünk segítségével kivonhatjuk a zajos képből a zajt. Sajnos a JPEG tömörítésnek itt is jelentkezik a hátránya. Az ilyen pixelhibák általában nem azért bosszantóak, mert egy képpont nem megfelelő színű lesz, hanem azért, mert a JPEG tömörítés miatt nem csak egy pixel lesz hibás színű, hanem annak szomszédos képpontjai is. Ezért a legjobb megoldás az, ha még tömörítés előtt a fényképezőgép kijavítja ezeket a rossz pixeleket. Hosszú expozíció esetén erre sok gép hajlandó, de nagy zársebességeknél ezt a megoldást már nem alkalmazzák. Utólagos javításra is van természetesen lehetőség, erre már sok szoftver alkalmas, akár automatikusan is (pl. Qimage Pro).

Vannak olyan digitális fényképezőgépek is, melyek egy táblázatban tárolják a hibás pixelek koordinátáit. A kép készítésekor ezeket a pixeleket automatikusan javítja, a szomszédos képpontok színértékének figyelembe vételével. Ehhez hasonló működésű az Olympus E-10-ben használt Auto Pixel Mapping eljárás.

Ha a fényképezőgépnek nem járt le a garanciája, érdemes a stuck- vagy dead-pixeleket kijavíttatni, hiszen ezek a végső képen is megtalálhatók, vagyis javításra szorulnak. Sajnos néhány esetben a szervíz, sőt a gyártó is félreérti a problémát. A félreértés oka abból adódik, hogy az LCD-n lehetnek hibás pixelek, mivel azok a hibák nem kerülnek rá a végső képre. Az LCD-k általában 99,99%-ban tökéletesek, vagyis egy 100 ezer pixeles LCD-n maximum 10 hibás pixel engedályezett. Erre a kezelési útmutatók fel is hívják a figyelmet. A CCD-n (vagy CMOS-érzékelőn) azonban nem szabad hibás pixeleknek lenni, vagyis olyanoknak, melyek minden képen, függetlenül a beállításoktól fehérek, vagy feketék.
Az ilyen hibákat néha a teljes érzékelőlapka-cseréjével, néha a hibás pixelek koordinátáit tartalmazó táblázat frissítésével javítják. Arra azonban nincs garancia, hogy ne jelennének meg idővel újabb hibás pixelek. Ha ezek nagyon zavaróak, akkor érdemes használni a már említett Qimage Pro programot, hiszen abban is megadható a hibás pixelek koordinátája, és akár sorozatban (batch-ben) is javíthatjuk képeinket, illetve érdemes megnézni még a Mediachance BlackFrame NR programját is, amely többféle módban képes a hotpixelek és más pixelhibák gyors és automatikus eltávolítására, mindössze egy darkframe kép segítségével.


























Alapfokon
Érzékelők
Objektívek
Memóriakártyák
Megapixelek Gyújtótávolság CompactFlash
Érzékelő méretek Zoom SmartMedia
Szenzorok működése Fényerő MemoryStick
CCD vagy CMOS Felbontás, élesség Secure Digital/MMC
Fujifilm SuperCCD Cserélhető objektívek xD Picrure Card
Foveon X3 CMOS . .
Analóg-digitális átalakítók
Érzékenységek
Hibás pixelek
Amikor a fehér nem fehér