Magyar fotósok közül elsőként dr. Sznetpéteri L. József vehette át az amerikai National Wildlife Federation legutóbbi természetfotós versenyének fődíját. Az elismerést 41. alkalommal osztották ki, és közel 27 ezer nevezésből választották ki a legjobbat.
A győztes fotó hazánkban készült egy fészkébe táplálékot vivő gyurgyalagról.
SAJTÓKÖZLEMÉNY
Magyar természetfotós nyerte a Wildlife Federation fődíját
Dr. Szentpéteri L. József az első magyar fődíjas a szövetség történetében
Idén először magyar természetfotós, dr. Szentpéteri József (Joe Petersburger) nyerte el a legnagyobb amerikai természetvédelmi szervezet, a National Wildlife Federation (NWF) most 41. alkalommal megrendezett nemzetközi természetfotós versenyének fődíját. A megmérettetést a világ egyik legjelentősebb szakmai eseményeként tartják számon, és dr. Szentpéteri L. Józsefé közel 27.000 nevezett felvétel közül szerezte meg az elsőséget. A győztes természetfotó Magyarországon készült, és egy gyurgyalagot ábrázol, amint fecskefarkú lepkét visz fészekodújához.
A több mint 4 millió tagot számláló legjelentősebb amerikai természetvédelmi szervezet, az NWF, számos, a környezet megóvását szolgáló tevékenysége mellett közreműködik a veszélyeztetett fajok védelmében, küzd a klímaváltozás ellen és célja, hogy inspirálja az amerikaiakat vadvilág megóvására a következő generációk számára. Ezért 1962 óta évente hatszor jelenteti meg a National Wildlife kiadványt, amely a legfontosabb aktualitásokon túl a világ legjobb természetfotós munkáinak is helyt ad. A National Wildlife fotópályázata kezdetben az amatőröknek adott lehetőséget a bemutatkozásra, de öt éve a profik számára is nyitott, és ma már a fotósok „fiatal”, „amatőr” vagy „profi” szinten, hét kategóriában indulhatnak.
Szentpéterit számos alkalommal díjazták már eddig is a legkülönbözőbb sajtó- és természetfotó versenyeken, de a jelenlegi díjat tartja eddigi legnagyobb elismerésének. Szentpéteri vonzódása a természethez már gyerekkorában kezdődött és végigkísérte életpályáján. A biológus kutatóként végzett fotós a Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszékén doktorált. Az első, teljes életciklust bemutató sorozata a tiszavirágokról készült. A képriport felkeltette a National Geographic Magazin érdeklődését is, így Szentpéteri lett az első magyar, aki publikált a kiadványban. Azóta még két nagycikke jelent meg a lapban. Fotoriporterként elsősorban veszélyeztetett fajokra és élőhelyekre koncentrál, különösen Kelet-Európában. A későbbiekben olyan nemzetközi sajtó- és természetfotó versenyen díjazták már, mint a Focus on Your World; World Press Photo; Wildlife Photographer of the Year; Nature’s Best; Pictures of the Year International. Legjelentősebb eredménye a mai napig a World Press Photo 2010 első helyezése „Természet – Egyedi” kategóriában volt, azonban a National Wildlife Federation elismerése minden eddiginél jelentősebb sikernek számít a fotóriporter életében.
„A több ezer jelentkezőből szinte hihetetlen, hogy az én képem aratta a legnagyobb sikert.” – fogalmazott Szentpéteri, majd hozzátette: „Ez nem csak szakmai elismerést jelent számomra, de mint biológus, én is fontosnak tartom azokat a célokat, amelyeket a szervezet képvisel. Külön örömmel tölt el, hogy ezzel az elismeréssel ismét egy hazánkban készült fotóval tudom felhívni a nemzetközi figyelmet egy nálunk veszélyeztetett fajra.” Szentpéteri elhivatottságát mutatja, hogy a mai napig is tart előadásokat természetfotózás és természetvédelem témakörben, illetve saját természetvédelmi alapítványt hozott létre 1999-ben, amelyet azóta is vezet. A természetfotózáshoz hozzátartozik, hogy akár több évbe is beletelhet, mire a hőn áhított kép elkészül. „A gyurgyalagok teljes életciklusát bemutató anyagon évekig dolgoztam, de a díjazott kép elkészítése önmagában 3 napot vett igénybe. A leshelyet hajnalonként foglaltam el, s csak este távozhattam, hogy ne zavarjam a madarakat a fiókák nevelésében. A rejtek nagyon szűk volt, és 40-50 °C fokra melegedett fel. Megfelelő fényviszonyok csak naponta néhány órán keresztül adódtak, hogy ezt a különleges hatású képet elkészíthessem. A madarak minden nap hoztak néhány fecskefarkú lepkét is. Éreztem, hogy ebből igazán drámai képet születhet, hiszen sokkal nagyobb és látványosabb zsákmány, mint az általában megszokott méhek, poszméhek. Három nap folyamatos, ám sikertelen próbálkozás után a leshelyemben hátradőlve láttam, amint a tojó érkezik a nekem is kívánatos zsákmánnyal. Mivel akkor már minden önbizalmamat elveszítettem, előre sem dőlve, hitetlenül sütöttem el a gépet, amint a madár szárnyra kapott. Ekkor készült a kép, melyhez hasonlót azóta sem tudtam készíteni.”- mondta Szentpéteri a díjnyertes képről.
