Nem tudok mást mondani a legfrissebb Nikon pletykára, mint hogy vagy kegyetlen komoly fejlesztést eszközölt a Nikon, vagy iszonyat nagy kacsa az egész. Egy készülő, egyelőre még bejelentés előtt álló, azaz csak pletykált gépről olyan tulajdonságokat rebesgetnek, amik finoman szólva is nehezen hihetőek. A Nikon Coolpix P800 nevéből adódóan valamilyen szinten közel kell álljon az idén februárban megjelent Coolpix P600-hoz. Első körben tehát nézzük át nagyvonalakban, mit is tud a jelenleg piacon lévő Nikon Coolpix P600:
- 1/2,3″ típusú 16 Mpixeles CMOS szenzor
- 60×-os zoomátfogású, 24-1440 mm ekv. gyújtótávolságú objektív, f/3,3-6,5 fényerővel
- 7 kép/mp sorozat
- Full HD videofelvétel
- 3″ képátlójú, kihajtható, elfordítható LCD
- EVF (elektronikus kereső)
- félautomata és manuális vezérlés
Nos, ehhez képest az állítólagos Coolpix P800 a következőket tudhatja:
- 1″ típusú CMOS szenzor (Aptinától?)
- 83×-os zoomátfogású, 24-2000 mm ekv. gyújtótávolságú objektív, f/3,5-8,5 fényerővel
- magnézium váz, méretes markolat
- 3,5″ LCD
- 1,3 kg tömeg
No akkor mazsolázzunk egy kicsit. Kezdjük az elején. Szenzor: Tény, hogy a kompakt fényképezőgépek szokványos 1/2,3″ típusú képérzékelője már olyan határokon játszik, ahol komoly képminőség növelést már nem a pixelszám emelésével, hanem a technológia javításával lehet csak elérni. Ennél talán kézenfekvőbbnek látszik, hogy nagyobb szenzorra lépjenek át, mint ahogyan tette azt a Canon a PowerShot G1X-szel, amikor 1 típusú, azaz 18,7×14 mm-es szenzort épített belé. Mindez igen jó hatással van a képminőségre, a nagy szenzor jelentősen alacsonyabb képzajt és jobb dinamika átfogást eredményez. Ez tehát logikus lépés egy prémium gép kifejlesztésénél, ráadásul a Nikon az Aptinával már jó üzleti kapcsolatban áll a Nikon 1 rendszernek köszönhetően. Objektív: Prémium géphez prémium objektív dukál, amely vagy fényerejében, vagy rajzolatában tud kiemelkedőt produkálni (bár általában a kettő valamilyen szinten együtt jár). A pletykált 24-2000 mm ekv. objektív semmiképpen sem lehet jó rajzolatú, ez már az óriási átfogásából kitűnik, erre jön még rá a fényerő, amely teljes telében már csak f/8,5, ami nevetségesen alacsony. Fókuszrendszer legyen a talpán, amely ilyen szűk lyukon érkező fény mellett is jól tudja tenni a dolgát. De ez csak az egyik dolog. A másik, hogy ha valóban 1″ típusú szenzor kerül a gépbe (amelynek 2,7×-es a képkivágás faktora), akkor ehhez 8,9-740 mm-es fizikai gyújtótávolságú objektívre lenne szükség. Hogy férne el ez egy kompakt gépen? (A nemrég 1″-os szenzorhoz megjelent 70-300 mm-es optika 10 cm hosszú volt, mekkora lenne egy 740 mm-es?) 3,5″ LCD: Van-e értelme lecserélni a kihajtható és elfordítható kijelzőt nagyobb, de fixen elhelyezettre? Egyáltalán, szükséges-e a 3,5″ átló egy kompakt gépre, amely nem csak érintésérzékeny vezérlést kínál? Legalábbis arra számítunk, hogy nem csak az érintésérzékeny kijelzőn vezérelhetjük a gépet. S végül a tömege: van valaki, aki 1,3 kg-os kompakt géppel akar rohangálni? Van egy ilyen termékre kellően nagy érdeklődés? (egy átlag DSLR kitobjektívvel kb. 850 grammot nyom, azaz ez a feltételezett gép 1,5× olyan nehéz, mint az átlagos DSLR). Jó ötlet lenne egy remek szenzort egy bődület nehéz és óriási méretű, de rajzolatában gyengén teljesítő objektívvel párosítani? Mindezt Nikon név alatt? Azt hiszem nagyon meglepődne mindenki, ha ez így valóra válna. Mindez egyébként egészen könnyen hihető lehet, ha nem 1″, hanem 1/2,3″ szenzorral készül, s nem 1,3 kg tömeggel.
