A világ legfényerősebb objektíve

0

Avagy meddig mehetünk el büntetlenül a fényerő növelésével?
A múlt héten jelent meg a Zhong Yi Optics Mitakon Speedmaster 85mm f/1,2 objektíve, amelyről ugyan nem mondhatjuk el, hogy a világ legfényerősebb darabja, de azt jól mutatja, hogy komoly a harc a fényerőimádók kegyeiért.

De mi is az a fényerő? Egyetlen lencse esetében egyszerűen számolható, hiszen a gyújtótávolság és a lencseátmérő hányadosa adja. Igen, de mi nem egyetlen lencséből álló objektívekkel dolgozunk, márpedig ebben az esetben nem lehet csupán a lencseátmérő és a gyújtótávolság hányadosából számolni. Van azonban egy remek egyszerűsítés, amelyet figyelembe véve könnyen beláthatjuk, hogy az f/1 fényerő abszolút nem elérhetetlen (ahogy arra jópár példa is akad), sőt, akár még az f/0,1 sem lehetetlen, legalábbis elméletben. Az objektív F értékét a gyújtótávolság és a fényrekesz átmérőjének hányadosa adja (ez azonban nem egyezik meg a pontos és valós fényáteresztő képességgel, amelyet T-vel szokás jelezni, s amelyet főképp a videográfusoknak fejlesztett objektíveken láthatunk viszont).

Akkor tehát hogyan is nézne ki egy F1 fényerejű 200 mm-es teleobjektív? Brutális méretű lenne, hiszen a rekesz átmérőjének 200 mm-esnek kellene lennie, s ennél már csak nagyobb lehet a frontlencse. F0,5-nél jobb fényerő esetében viszont már olyan méretű és olyan fényáteresztő képességű frontlencsére lenne szükség, amely elképesztő méretű és értékű lenne. Ráadásul mint tudjuk, a diffrakció jelentősen rontja a képélességet, márpedig egy 200 mm-es rekesz és egy 600 mm-es frontlencse már önmagában is diffrakciót jelent. Gyakorlati oldalról nézve körülbelül 2× lehet nagyobb a frontlencse átmérője, mint a rekeszé ahhoz, hogy nyitott blendénél ne legyen diffrakció, amely rontaná a képélességet (s a fényerőnél már csak szűkebb rekeszt állíthatunk).

Erről láthatunk egy értekezést Matt Grangertől az alábbi videóban:

De akkor végül is melyik a legfényerősebb objektív? Bár tömeggyártásba nem került, a legfényerősebb objektív címet az 1960-ban kifejlesztett Carl Zeiss Super-Q-Gigantar 40mm f/0,33 érdemelte ki. Igen, jól írtam, ez bizony f/0,33, azaz a fényrekesz kb. 3× nagyobb, mint a gyújtótávolság, cirka 12 cm átmérőjű lehet.

Carl_Zeiss_Super-Q-Gigantar_40mm_f0,33_lensdiagonal

Carl_Zeiss_Super-Q-Gigantar_40mm_f0,33_lensfront
Carl_Zeiss_Super-Q-Gigantar_40mm_f0,33_lensfront2
Carl_Zeiss_Super-Q-Gigantar_40mm_f0,33_lensside1
Carl_Zeiss_Super-Q-Gigantar_40mm_f0,33_lensside2
Carl_Zeiss_Super-Q-Gigantar_40mm_f0,33_lenstop

Az ilyen fényerejű objektívek már igen keskeny mélységélességűek (persze gyújtótávolság és tárgytávolság függvénye ez is). Konkrétan ennél az objektívnél 1 méteres tárgytávolság esetén 7,5 mm-ről beszélünk! Könnyű belátni, hogy a brutálisan nagy fényerejű objektívek használhatósága egyre korlátozottabb, ráadásul gyakorlati tapasztalat, hogy egy ponton túl a fényerő növelése nem javítja, hanem rontja egy objektív rajzolatát. De gyűjtőknek remek befektetés lehet ez, hiszen pár éve 6000 eurós induló áron hirdették meg egy aukción.

CarlZeiss_50mm_f0.7_Planar

Bár nem ennyire durva, de hasonlóképp igen komoly fényerejű a Zeiss 50mm f/0,7 Planar, amely azért a használhatóbbak közé tartozik. Igaz, ez sem sokkal olcsóbb, mint az előző, sőt. Közel 9000 eurótól indult rá a licit egy másik aukción.

Meg kell hát találni az ideális középutat a rajzolat, a fényerő és a méret/használhatóság, no és persze az ár között.

Neked mekkora volt a legnagyobb fényerejű objektív, amivel valaha dolgoztál?