A fotózás fele szakértelem, a másik fele barkácsolás – tartja a mondás. Bizony, van benne valami, bár az is tény, hogy a – közhellyel élve – rohanó világunkban már kevesebb idő jut a kézügyességet is igénylő sufnimunkákra. Egyszerűbb megvenni. Már persze ha lehet kapni. Pedig milyen mutatós is tud lenni egy-két gyémánt gyűrűhöz hasonlatos csillogás a szemben.
A furnérlemezből kivágott alapra hagyományos foglalatokat épített, s ezekbe folyamatos fényű izzókat helyezett (a kisebb hőhatás miatt a LED kézenfekvőbb lehet, de gondoljunk a színvisszaadási indexre is, amely az olcsóbb LED-eknél csupán 80 körüli, míg egy halogén izzó teljes színhűséget adhat helyet fehéregyensúly esetén). Dani egyébként a halogén izzók mellett döntött, ezekből a 42 Wattosakat választotta (megfelel a hagyományos 60 Wattos wolfram izzónak). A 27 darab izzó egyenként 750 lumen fényáramot adott (azaz kb. 8-10 Wattos LED-del lehetne kiváltani ezeket a fényforrásokat), de fűtött is rendesen, hiszen az összfogyasztás 1,1 kW volt, mint egy közepes teljesítményű hajszárítóé. A keletkezett hőt ventilátorral fújta el a lámpákról, amelynek egyébként jó hatása volt a modellekre nézve is (gondoljunk csak a szélgépekre, amelyeket divat- vagy portréfotózásoknál előszeretettel alkalmaznak).
A végeredmény pedig igazán remek lett, ezt bizonyítják Dani Diamond fotói is:
A folyamatról videófilm is készült:
