Optikai paddal a független és valós objektív tesztekért?

Aki régóta olvas minket, tudja, hogy mi a véleményünk az objektív tesztekről. Vajon az optikai pados tesztek hozzák el a valódi megoldást? Amikor valaki objektívről kíván tesztet készíteni, eleinte nyilván nincs tisztában azzal, hogy ezt objektíven nem is olyan egyszerű művelni. Több probléma is felmerül ugyanis, amely betesz az objektivitásnak. Ha geometriai torzítást akarunk mérni, azt a valódi körülmények között kellene megtennünk, azaz egy nagylátószögű objektív esetében igen távoli tárgytávolsággal, egy makróobjetkívnél pedig igen közeli tárgytávolságnál. Hiába van valakinek 1,5 méter szélességű tesztábrája, egy ultranagy látószögű objektívvel ezt jó esetben is csak 1 méterről tudja fotózni úgy, hogy a tesztábra ráférjen a képkockára. Teleobjektíveknél más probléma jön be, ott általában nem lehet olyan távolra állni, hogy a tesztábrát lefotózzák. Ilyenkor is csak néhány méterről készül a tesztkép, amely nem feltétlenül mutatja ugyanazt, mint ami a valós körülmények között, 10-20 méteres tárgytávolságoknál adódik (közelfényképezésnél sokszor erősebb a torzítás, mint távoli témáknál). Ugyanez lehet a gond a színhibát bemutató tesztképeknél is, amelyeknél ráadásul még tovább bonyolódik a helyzet, hiszen elég nehéz megkülönböztetni az objektív által létrehozott színi hibát a szenzor előtt lévő mikrolencsék által okozott esetleges hibáktól. Ráadásul ez itt már felbontás függő is. Egy kis felbontású gépnél kevésbé zavaró még 1:1 nézetben is, míg egy nagyon nagy felbontású szenzorral a színi hiba is jelentősebbnek látszik (pedig valójában ugyanakkora). Ezek azonban csak azon részei egy objetkívnek, amely kevésbé szokott érdekes lenni. A nagy felbontású fényképezőgépek korában sokkal inkább kérdés az, hogy képes-e egyáltalán az objektív kirajzolni a szenzor felbontásával megegyező képet. Az ilyen tesztekhez egyrészt mindig a legújabb és legnagyobb felbontású gépvázra van szükség, másrészt pedig tökéletes fókuszálást kell végezni, amely a DSLR-ek világában sajnos AF-fel ritkán valósítható meg. Az sem mindegy, hogyan és miből értékelik ki az eredményeket. Egy Canon gép JPEG képe teljesen más élesítésű, mint egy Nikon modellé. Tehát muszáj RAW-ból dolgozni. Sajnos azonban ez sem garantálja, hogy összehasonlítható eredményeket kapunk. A vonalélesség egyrészt függ a felbontástól, másrészt az aluláteresztő szűrőtől, illetve annak kialakításától is. Puff neki, máris boorult az összehasonlíthatóság két Sigma objektív között, amelyeket egy Canon és egy Nikon vázon próbáltak ki… Pedig milyen könnyű is azt mondani, hogy az egyik objektív 2300-at tud, a másik meg 2200-at, tehát az első objektív a jobb. Csakhogy a dirak impulzus mérésen alapuló tesztmódszereknél (lásd DXO) sajnos a szenzor sajátosságait képtelenség kiszűrni, így csak az azonos vázon tesztelt objektíveket volna szabad összehasonlítani. A másik lehetőség, hogy az objektívet optikai padon vizsgálják és MTF görbét rajzoljanak fel, amely megmutatja, hogy a kép közepétől eltávolodva mennyivel romlik a rajzolat az átlóra merőleges és azzal párhozamos vonalak esetén, különböző blendenyílásoknál. Ezzel már közelebb kerülhetünk az összevethető tesztekhez, de még nem kaptunk információt a valódi felbontásról. Persze akár ezt is lehet tesztelni. Itt is van azonban probléma, méghozzá a gyártási szórás kérdésköre. Egy-egy gyártó bármennyire is igyekszik azonos minőséget adni, ezt képtelenség tökéletesre hozni, azaz van szórás az egyes objektívek képességei között. Tehát ugyanabból a modellből egyetlen objektívet letesztelni még csak arról az egyetlen példányról tudjuk meg, hogy milyen. Ahhoz, hogy a sorozatgyártásban készült objektívekről átfogó képet kapjunk, legalább 5, de inkább 10, különböző napon készült objektívet kellene tesztelni és az eredmények között feltüntetni, hogy mi volt a legrosszabb és legjobb érték, valamint az átlagos érték. Az ilyen nagyon száraz, labor teszteknek azonban pont a lényege veszik el: nem tudjuk meg belőle, hogy végeredményben milyen képek is készülhetnek az adott objektívvel… Szerintem elég, ha csak a legendás Helios objetkívet említem, amely valószínűleg elhasalna egy optikai pados teszten, de még egy DXO szintű számszerűsítésnél is csúnyán végezne, mégis, az egyik legkedveltebb objektív, pont a szférikus aberrációja miatt fellépő különleges bokeh-jának köszönhetően. Hogy mi lehet a megoldás? Valószínűleg valahogy a kettőt kellene ötvözni, hiszen kellenek a szintetikus tesztek, de kellenek a valós körülmények között készített tesztképek is. De számokat belevinni nem szabadna, hiszen a fotózás, a fotográfia nem mérnöki tudomány, hanem alkotó tevékenység, illetve művészeti ág, ahol a végeredmény nem grafikon vagy táblázat, hanem egy fotó. Persze azt nem állíthatjuk és nem is állítjuk, hogy nincs szükség objektív tesztekre, de objektív objektív tesztet szinte lehetetlen készíteni. Mindenesetre most van indulófélben egy új objektív tesztoldal, ahol optikai padon mérik ki az objektíveket, s mivel nem jelentetnek meg hirdetést az oldalukon, így magukat teljesen függetlennek vallják. A teszteredményeket objektívenként 5 euróért tekinthetjük meg. http://kapipal.com/projects/the-ultimate-test-of-lenses